a rovat írásai

Europeana: Magyarország a régió élén áll a feltöltésben

Egészen előkelő helyen van Magyarország a régióban az unió digitális könyvtárába való feltöltések számát tekintve. A 2008-ban induló Europeana Közép-Kelet európai feltöltői között Ausztria mögött a második helyen állunk az egymilliót jócskán meghaladó anyaggal.

Digitalizálták az Örök Várost

Csaknem 4000, Rómáról készült 16-20. századi történelmi ábrázolást, köztük festményeket, nyomtatványokat és rajzokat digitalizált és tett közzé a világhálón kutatók egy csoportja.

Közgyűjteményi digitalizálási stratégia: előny a fogyasztónál

Elkészült a közgyűjteményi digitalizálási stratégia, amelynek célja biztosítani a közgyűjteményi tartalmak minél szélesebb körű, akadálytalan hozzáférését a kultúrafogyasztók számára.

Norvégia egyszerűen digitalizálja Nigéria irodalmát

A Norvég Nemzeti Könyvtár digitalizálja a nigériai irodalmat egy olyan példa nélkül álló konstrukció keretében, amely a felek reményei szerint mintaként szolgál más országok számára is, és segít létrehozni egy önálló afrikai digitális könyvtárat.

Itt van szinte minden, ami '56-ról fennmaradt

Magyar Október címmel készített az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szabadon elérhető online adatbázist, amelyen keresztül az 1956-os forradalomról fennmaradt fotókat és mozgóképes anyagokat az események helyszíneihez rendelve térképen böngészhetik az érdeklődők, valamint elérhetik a Szabad Európa Rádió magyar osztályának archív hanganyagait is.

Rembrandt rajzára leltek a digitalizálás során

Alapos vizsgálatok után Rembrandtnak tulajdonított egy tulajdonában lévő állatrajzot a braunschweigi Herzog Anton Ulrich Múzeum.

375 ezer műalkotás fotója ingyen

Ezentúl szabadon letölthetők és felhasználhatók azok a digitalizált fotók, amelyek a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményének egy jelentős részéről készültek – jelentette be az intézmény.

57 útvonalon sétálgathatunk a Vatikánban

A Vatikán legféltettebb kincsei is megcsodálhatók a Vatikáni Múzeumok teljesen megújult és modernizálódott honlapján, amelyet most mutattak be a sajtónak.

Moldvai cigány családi hagyatékok digitalizálása

A British Library Endangered Archives programja legújabb támogatásának köszönhetően egy moldvai cigány közösség családi hagyatékanyagát böngészhetjük online.

A független Burma a helyi lakosok fotóin

Az Endangered Archive projektjeiről már korábban is  tudósítottunk. Egyik legutóbbi vállalkozásuk keretében régi burmai negatívokat digitalizáltak és tettek nagy felbontásban elérhetővé. A szocialista Burma életébe bepillantást nyújtó fotók ritka kuriózumnak számítanak.

Itt az új Lánchíd-adatbázis

Most már nem csak magyar forrásokat, hanem az angol nyelvű dokumentumokat és forrásanyagokat is tanulmányozhatjuk online.

Digitalizálás összes cikke »

​Temesvári Pelbárt az Europeánán

2_2lead.jpgAz az egy apróság biztos, hogy Magyarország különféle okok miatt komoly hátrányba került – lényegében en bloc kimaradt a digitalizációs versenyből.

Valaha, a távoli XV–XVI. században a legnagyobb európai könyvsikert két magyar szerző, alkotótárs, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát érte el. 1497-ben látott napvilágot Laskai Biga Salutis-a (Üdvösség Szekere), majd 1498. május 2-án elkészült Temesvári Pelbárttól a Stellarium coronae benedictae Mariae Virginis (Szűz Mária csillagkoronája), két hónappal később, július 7-én a Sermones Pomerii fratris Pelbarti de Temesvár de Tempore, 1499. február 20-án a Sermones Pomerii de Sanctis. A művek első kiadója mindegyik esetben Joannes Rymman hagenaui német könyvkiadó volt, aki jó érzékkel keresett nyomtatásban megjelentethető műveket a magyar ferencesek könyvtáraiban. Ezek a szentbeszédgyűjtemények a későbbiekben számtalan kiadást értek meg; a késő középkori ferences áhítat magyar gyümölcseire az egész keresztény világban igény volt, és csak a rekatolizáció új kihívásai és új érzései vetettek véget Temesvári Pelbárt és tanítványa, Laskai Osvát példátlan sikereinek.

A két ferences népszerűségének kulcsa az egyszerű, skolasztikus szerkesztés, a sokak által ismert középkori példák alkalmazása, vagyis a Bárczi Ildikó által remekül elemzett és szemléltetett „ars compilandi” volt. Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát alkotásai tökéletes szintézisét jelentik európaiságunknak és magyarságunknak, és bár a világainkat elválasztó fél évezred miatt ma már kevesen érzékelik ezt, a magyar kultúra nemzetközi reprezentációjának igen fontos része lehetne a két későközépkori magyar szerző műveinek internetes megjelenítése.

2_1_kis.jpg
Temesvári Pelbárt Johannes Rymman 1502-es kiadásának címlapján.

Lehetne. Azonban a hazai digitalizáció rövid és kalandos történetének zsákutcái olyan különös helyzetet teremtettek, hogy a 2005-ben elindított nagy közös európai digitális könyvtár, a Googlebooks-szal egyelőre láthatóan reménytelen küzdelmet vívó Europeana keresőjébe beírva Pelbartusra 91 szöveges- és 3 képtalálatot kapunk, amiből 75 német, 13 spanyol, 3 lengyel, 2 szlovák, és 1 magyar (ez utóbbi Bárczi Ildikó és tanítványainak alapos, az előzőekkel semmilyen tekintetben sem összevethető munkája). Tulajdonképpen meglepetésre nincs okunk, hiszen Magyarország teljesítménye az Europeanában 0,6% körül volt tavaly októberben, így mi a büszke 25. helyen állunk (vígan megelőzve Dániát és a sereghajtó 30. Romániát), szemben mondjuk Szlovénia 7. és Ausztria 14. helyével. (Ez a rangsor a népesség és a digitalizált rekordok arányát veszi figyelembe.) És ha már Googlebooks: nos, a nagy konkurens üzenete a Pelbartus keresőszóra: nagyjából 42 500 találat.

Persze sem a 94-es, sem a 42 500-as találatszám nem reális, csupán az az egy apróság biztos, hogy Magyarország különféle okok miatt komoly hátrányba került – lényegében en bloc kimaradt a digitalizációs versenyből.

2_2.jpg
Telek József OFM Antiqua facies című barokk rendtörténeti kéziratához ezt a metszetet használta Pelbárt ábrázolására.

Talán meglepően hangzik, de nem biztos, hogy mindez baj. (Persze az is lehet, hogy azért nem baj, mert inkább katasztrófa.) Kontinensünk digitalizációs versenyének fontos motorja 2009-ig az volt, hogy 1,3 millió euró értékben az Európai Bizottság finanszírozta a projektet, majd további két évig az EB a tagországokkal karöltve 6,2 millió eurót költött (vagyis költöttünk) a Googlebooks-szal folytatott, mind reménytelenebb küzdelemre.

Mégis ez volt az aranykor. Azt hiszem, aki csak kicsit is foglalkozott a kérdéssel, számtalan elrettentő példát tudna mondani az esztelen pénzszórásra. A vállalkozók nagyon gyorsan megtalálták a végtelenül elmaradottnak gondolt Kelet-Európa régiót, hogy utolsó értékesíthető vagyonunkat, saját kulturális örökségünket adjuk át önként és dalolva a szerencsevadászoknak – némi üveggyöngyért cserébe. A folyamat ténylegesen úgy zajlott, hogy az ilyen-olyan nyugati projektek, egyetemek, stb. képviselői csodálatos ajánlattal kopogtattak be a halmozottan hátrányos helyzetű magyar könyvtárak és levéltárak ajtaján: ingyen és bérmentve digitalizálják értékeiket, cserébe csak annyit kérnek, hogy saját adatbázisukba is felkerülhessenek az anyagok. És ez nagyon is méltányos volt, hiszen az eredeti művek legalább nálunk maradtak. Némelyek bizonyára meggazdagodtak a csodálatos pénzbőségben, mások viszont nem lettek ettől szegényebbek. Vagy csak kicsit, hiszen a digitalizálásra szánt pénz közös, abba mi magunk is beletettük a magunk részét.

Csakhogy fordult a kocka, a pénz elfogyott. Eztán már mindenki saját költségre digitalizálhat, ha akar. (És érdemes, hiszen ez nemzeti reprezentációnk fontos része.)
Egyszóval nagy kár egyelőre nem ért minket. Valami még sincs rendben.

Fáy Zoltán

• Publikálva: 2012.05.08. 10:37 • Címke: europeana, digitalizálás, művelődéstörténet