​Solo, duó – trió?

Moziajánló: Az U.N.C.L.E. embere

Az U.N.C.L.E. embere legfőbb erénye, kivitelezésének tökéletes retrója a fő csapdája is. Egyetlen nagy hibája van: úgy maradt, mint az 1960-70-es évek sablonos kémfilmjei. Ötven év, az ötven év, s bizony nagy kár, hogy a „hidegháború-parát” Guy Ritchie meg sem próbálta a tőle joggal remélt egyéni összefüggésrendszerbe helyezni.

Guy Ritchie az egyik legeredetibb tehetsége a brit filmes világnak, első nagyjátékfilmjével (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső) azonnal a világhírnévbe katapultált 1998-ban. A bravúrt sikerült megismételnie a Blöffel (2000), majd hosszú hullámvölgy (ékesszóló példa: Hullámhegy, 2002) következett, amit többnyire a játékfilmekben megbízhatóan rosszul teljesítő Madonnához fűződő kapcsolatával magyaráztak (ellenpélda: Evita). A két kiváló Sherlock Holmes (2009, 2011) révén már-már helyreállt megtépázott hírneve, amit új filmje sem nem öregbít, sem nem ront. Minden ízében mívesen kidolgozott, alapjában azonban tét nélküli alkotást látunk, melyen jól tanulmányozható, hogyan történik az, amikor minden hozzávaló rendben ott van, mégsem lesz belőle közepesnél jobb alkotás, amit bármelyik profi iparos hasonlóan elkészíthetett volna. A Ritchie védjegyévé vált bonyolult ironikus játékoknak apró nyomait láthatjuk ugyan, ám a sziporkák kihunynak, s nem állnak össze azzá a plusszá, ami nélkül érdektelen marad a legrendhagyóbb történet is.

Az alapanyagban első közelítésre egy ironikus alkotó számára rengeteg fantázia rejlik, a film erősen is indít, amikor fölvázolja az alapszituációt. A világbéke fenntartásáért küzdő nemzetközi titkosszolgálat, az U.N.C.L.E. (United Network Command for Law and Enforcement), mondjuk-e, pusztán a mozgóképes képzelet terméke: az 1964-68 között vetített, kezdetben fekete-fehér, majd 1965-től színes amerikai televíziós sorozat, a The Man from U.N.C.L.E., illetve a The Girl from U.N.C.L.E. epizódjainak háttérszervezete. A sorozat létrejötténél Ian Fleming is bábáskodott, akinek neve az idővel jóval sikeresebbé vált Bond-széria miatt tűnt el a főcímből. Az U.N.C.L.E. sorozat úgy és annyira problémátlan, mint bármely más, a polgárok megnyugtatására  szolgáló történet: a hidegháború ellenségeskedő nagyhatalmi retorikájára a legnagyobb titokban cáfolnak rá a legképzettebb, legbátrabb titkosügynökök. Gondosan figyelik a világot, s ha világuralomra törekvést, s azzal szorosan összetartozó világpusztító szuperfegyvert detektálnak, azt erőik egyesítésével földerítik, s minden körülmények között hatástalanítják. A polgár megnyugodhat: a hivatalos ellenségeskedés dacára a világ alapjában jó kezekben van, neki semmi dolga annak rendben tartásával.

A legtöbb hasonló céllal készült, feszültségmentesített kémsztori eufemisztikusan szólva „racionálisan nehezen követhető”, mindközönségesen csal, hogy kétpólusú maradhasson, a jó megmaradhasson jónak, a rossz pedig, mint annak lennie kell, elnyerje méltó büntetését. Az U.N.C.L.E. erre még rátesz egy lapáttal, hisz, mint láttuk, már alapból annyira túlélés-centrikus, hogy az első perctől világos, nem hogy nagy baj nem eshet a történetek során, de még nagyobb megrázkódtatás sem várható. A tévésorozat arra is ügyelt, hogy a szuperszervezet finanszírozása hasonlóan kiegyensúlyozott legyen: az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság mellett Hollandia, Görögország, Spanyolország, Olaszország s Jugoszlávia volt hivatva pénzelni. Az 1960-as évek elején még élénken élt a harmadik világháborútól való rettegés,  (ld. „a hidegháború legforróbb pontja”, az atomháború rémét csaknem valósággá váltó kubai rakétaválság), a televízió mint mainstream média egyik feladata a nyugalom sugallása volt. Magától értetődik, hogy a filmes szakembereknek persze kevéssé fűlt a foguk a rejtett vagy nyílt propagandához, így kisebb-nagyobb viccekkel szórakoztatták magukat annak legyártása közben. Ilyennek tekinthetjük példának okáért a történet központi karakterét, Napoleon Solo személyét is, aki afféle tinédzserek számára cenzúrázott James Bond-figura lett. A sorozat Nagy-Britanniában nemzedéki alapélménnyé vált.

Guy Ritchie Napoleon Soloja (Henry Cavill) nagyban dolgozó műkincstolvaj, aki lebukása után elfogadta a CIA ajánlatát: nem kell leülnie büntetését, ha kivételes képességeivel a Céget szolgálja. A sivár Kelet-Berlinből kell kihoznia az autószerelő Gaby Tellert (Alicia Vikander), akinek atomtudós apja Olaszországban épít tömegpusztító fegyvert. A lány segítségével remélik megtalálni a professzort, s akkor le tudnak számolni a Harmadik Birodalom bukása óta rejtőző náci csoporttal is, amelynek tagjai minden anyagi erejüket latba vetve tervezik a visszavágást, a világ teljes leigázását. Ilja Kurjakin (Armie Hammer) szovjet szuperkém feladata Solo akciójának meghiúsítása, ennek köszönhetjük a filmtörténet legszuperebb Trabant-Wartburg vetélkedését Berlin akadályokkal sűrűn ellátott utcáiban (felejthetetlen a parkolás két ablak között az első emeleten). A KGB-t követően feltűnik Wawerly (Hugh Grant) az MI6 embere is, s nyilvánvalóvá teszi: akkora a baj, hogy a három szervezet nem egymás ellen, hanem egymást erősítve kell dolgozzon ezen az ügyön. A fedőtörténet értelmében Gaby és Ilja jegyespárként földerítik, merre rejtőzik a reménybeli „örömapa” és persze az atomfegyver, amin dolgozik, Solo pedig műkincskereskedőként furakodik be a híres műgyűjtő, Victoria Vinciguerra (Elizabeth Debicki) és férje köreibe, akik pénzelik a fegyver fejlesztését. Mondanunk sem kell, hogy Solo és Kurjakin minden lehetséges alkalmat kihasználnak a vetélkedésre, melynek során alaposan megismerik a másik képességeit, jó és rossz oldalait. Versengő barátság alakul ki közöttük, fél szavakból is megértik egymást, olyannyira, hogy nem hagyják azt sem, hogy anyaországaik egymás ellen fordítsák őket. Az akció végén Waverly bejelenti, hogy a trióra új  feladat vár, amelyet az ő, Wawerly vezetésével újonnan alapított, U.N.C.L.E. fedőnevű nemzetközi szervezet égisze alatt fognak végrehajtani. Irány Isztambul!

A Ritchie-univerzum feljebb említett legjobb alkotásainak élvezete és a gyengébb próbálkozások elviselése után tanuljuk meg értékelni mind a jó színészi játékot, mind pedig a jól megírt forgatókönyvet. Ritchie egyéni világának e két fő erőssége közül Az U.N.C.L.E emberében a forgatókönyv bizony nélkülözi a meglepetést. A színészek játéka külön-külön rendben is volna, nem működik azonban köztük a kémia. Nagyon jók, de mintha szólóznának. Így, valljuk meg, nemigen lehet téttel teli történés. A Sherlock Holmes-sztorik sem hibátlanok, de Robert Downey jr. és Jude Law duója olyan fergetegesen játszik össze, ami az értelmezési tartományt több irányba is kiterjesztheti. Azt, hogy Ritchie önmagához képest hol tart, a következő alkotása fényében jobban látjuk majd. Csak remélni tudjuk, hogy a 2011 óta tervezett Sherlock Holmes harmadik rész lesz az.



Ajánljuk:
• Guy Ritchie-rajongóknak (kötelező)
• retróőrülteknek (ugyancsak)
• a hidegháborúval foglalkozóknak (szabadon választott)

Nem ajánljuk:
• akik számára A kém színvonala alatt nem létezik spionosdi
• Guy Ritchie-ellendrukkereknek (remélhetően kevesen vannak)
• Hugh Grant rajongóinak

Az U.N.C.L.E. embere
The Man from U.N.C.L.E.
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 116 perc, 2015, rendező: Guy Ritchie, forgatókönyv: Guy Ritchie, Sam Rolfe, Lionel Wigram, operatőr: John Mathieson, producer: Steve Clark-Hall, szereplők: Henry Cavill,  Armie Hammer, Alicia Vikander, Hugh Grant, Elizabeth Debicki, Jared Hared, Luca Calvani

Bemutató: 2015. augusztus 20.
Forgalmazó: InterCom

• Publikálva: 2015.08.26. 11:37 • Címke: moziajánló