Hátrányos helyzetből lett olimpikon: Rejtő Ildikó

Lehet, hogy szerénysége az oka, hogy kétszeres, és nem háromszoros olimpiai bajnokként beszélhetünk róla.

Ha valaki ellátogat a fonyódi József Attila úton lévő Rejtő Ildikó apartmanba – ha csak a név nem gyanús neki, és nem kérdez rá –, nem tudhatja, hogy egy kétszeres olimpiai bajnok nyaralójában tölti az időt. Más vendégház-tulajdonosok, ha csak megfordul náluk ilyen "magas rangú celebritás" velük reklámozzák magukat úton-útfélen, a tőrvívó bajnoknő azonban szokott szerénységével vezeti a boltot, a szolgáltatás minőségével akar kitűnni, nem sportbeli érdemeivel. Lehet, hogy ez a szerénység az oka, hogy kétszeres, és nem háromszoros olimpiai bajnokként beszélhetünk róla. Történt ugyanis, hogy Mexikóban, az 1968-as olimpián címvédőként bejutott a női tőr körmérkőzéses döntőjébe, s hogy nyugodtan tudjon készülni, egy órával a hivatalos busz indulása előtt taxival ment a vívócsarnokba. Sajnos azonban a taxis a maratoni futás útvonalán akart eljutni oda, amely természetesen le volt zárva, így Ildikó majdnem lekéste a döntőt, amelyen a hivatalos busszal érkező szurkolók mind időben megjelentek. Bemelegíteni nem tudott, kapkodva vette fel a vívóruhát, végül tusaránnyal bár, de bronzérmes lett. Ki tudja, ha szól a lelkes sportbarát mexikóiaknak, hogy ő olimpiai bajnok, azok talán a vállukon vitték volna be a csarnokba, nehogy lekésse a döntőjét.

Rejtő Ildikó győztes asszója a tokiói olimpián (1964).

Ennek ellenére páratlanul sikeres és hosszú pályafutás áll a még ma is igen aktív Rejtő Ildikó mögött. Összesen öt olimpián indult, amelyeken 2 arany-, 3 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett, világbajnokságokon pedig 5-ször szólították a dobogó tetejére, ebből egyszer egyéniben. Nemzetközi vívókarrierjét Luxemburg foglalja keretbe: itt nyert életében először nagy viadalt 1956-ban ifjúsági világbajnoki címet szerezve, és stílszerűen az 1999-es veterán világbajnokság megnyerésével tette fel ugyanitt a koronát utolérhetetlen pályafutására. Pedig kezdetben nem sok sikert jósoltak neki a szakemberek; mai kifejezéssel élve többszörösen hátrányos helyzetből indult a pástok világába.

A Rejtő család ősei még Renner néven települtek át Németországból a Szepességbe Mária Terézia idején. Nagyapja, akit erdőmérnökként Kolozsvárra helyeztek, magyarosította a családnevüket Rejtőre. Édesapja Budapesten járt a műegyetem gépészmérnöki karára, s itt is nősült meg. 1937. május 11-én született meg első lányuk, Ildikó, akit még két kislány követett, Emőke és Tünde. A családi legenda szerint egy távoli nagynéni a háború utáni szegénységben tenyérből próbált jósolni a Rejtő-lányoknak, Ildikó esetében egészen hihetetlen dolgot mondott: "Ez a kislány be fogja járni az egész világot. A kezében van valami, amit nagyon ügyesen forgat, de nem látom pontosan, mi az." Persze senki sem hitt neki, annál inkább nem, mivel karmesteri pálcáról szó sem lehetett, hiszen Ildikó nagyon nagy fokú halláskárosodással született. Soha sehol nem kért emiatt felmentést semmi alól,  megtanult szájról olvasni, s később edzői az utasításokat papírra írva adták át neki, mert a sisak mögül már nem működött olyan jól a szájról olvasás. Kérdés, hogy vívás közben előny vagy hátrány-e, ha az ember gyakorlatilag semmit sem hall. Egyrészt nem vonja el a figyelmet az ellenfélről semmilyen zaj, ugyanakkor nem hallja a pengék csattogását, a lábak súrlódását a páston, meg persze a jó tanácsokat.

Többszörösen hátrányos helyzetről beszéltem, s ha a balkezességet nem számoljuk ide, marad még a hirtelen növésből származó gerincferdülés. Pedig ha ez nem lett volna, Rejtő Ildikó soha nem kerül a vívás közelébe sem. Mivel semmiféle gyógytorna nem segített, a Rejtő-szülők a 15 éves kislány általános iskolai testnevelő tanárához fordultak, hogy ő mit javasol. A tanárnő történetesen Nyári Magda válogatott tőrvívó volt, aki feltehetően minden betegség ellen a vívást ajánlotta volna gyógyszerként, ebben az esetben viszont fényesen bejött a javaslat. A sors különös fintora, hogy hat évvel később a világbajnokságon két magyar jutott be a hatos döntőbe, Rejtő Ildikó és Nyári Magda. Ha Ildikó győz, ő a világbajnok, de nem merte/tudta mesterét megverni, így harmadik lett, Nyári Magda ezzel a győzelemmel is csak ötödik. Úgy látszik, bundáról abban az időben – ők legalább is – nem hallottak.

Élete legnagyobb eseménye a tokiói olimpia volt, ahol egyéniben a toronymagas esélyes szovjet Gorohova a körmérkőzéses döntőben gyorsan elvérzett, végül hárman maradtak holtversenyben az élen: a német Mees, akitől Ildikó 4:2-re kikapott, az olasz Ragno, akit ugyanilyen arányban legyőzött, és ő. Minden kezdődött elölről, de már csak három résztvevővel. Az első asszóban Ildikó magabiztosan újra legyőzte az olaszt, de jött a hatalmas termetű német, akinek önbizalmat adott a korábbi csörte, amelyben ő győzött. Bő egy perc múlva 4:0-ás vereséggel távozott – Rejtő Ildikó Elek Ilona két bajnoki címe után újra olimpia győzelmet szerzett Magyarországnak női tőrben. Ünnepelni és pihenni azonban nem sok idő maradt, mert másnap következett az olimpiák történetében második alkalommal megrendezett csapatverseny, amelynek megint csak a szovjetek voltak az egyértelmű favoritjai. Ráadásul a vívó babona azt mondja, akinek egyéniben jól megy, az a csapatban rosszul fog szerepelni. Szerencsére ez esetben a kivétel erősíthette a szabályt. A döntőben, ahol a csapatok minden tagja vív a másik csapat összes versenyzőjével, rendkívül szoros küzdelem alakult ki. Végül az utolsó csörte döntött a bajnoki címről, aki azt nyeri, az az olimpiai bajnok. Dömölky Lídia és Sisova állt fel az asszóra, 3:3–as eredmény alakult ki, ami azt jelentette, hogy aki a következő találatot adja, annak a csapata a végső győztes. A magyar lány be is vitte a tust, de a bíró érvénytelennek nyilvánította, Dömölky Lídia kénytelen volt egy még érvényesebbet is elhelyezni a szovjet lány plasztronján. 1964-ben voltunk, a magyarok számára bármely szovjet csapat legyőzése mindig kis politikai felhangot is kapott. De ezzel akkor a lányok nem törődtek, boldogan ugrottak egymás nyakába, s azóta is rendszeresen találkozgatnak, főznek együtt, tartják a kapcsolatot.

Rejtő Ildikó ma második férjével, és örökbe fogadott lányával él békés, boldog családi életet. 2007 decemberében a pár hónappal korábban elhunyt Zsivótzky Gyula helyére őt választották be a Nemzet Sportolói közé. Nem tartotta magát esélyesnek, a „nyolcas döntőben” olyan nevek szerepeltek, mint az aranycsapat kapusa, Grosics Gyula, a szintén olimpiai bajnok vívó Schmitt Pál, vagy a skandinávokat tájfutásban először legyőző legendás Monspart Sarolta, aki csak azért nem olimpiai bajnok, mert a tájfutás nem olimpiai sportág. Rejtő Ildikó megszokott szerénységével úgy kommentálta győzelmét, hogy kevés volt a nő a Nemzet Sportolói között, biztos azért esett rá a választás, hogy javuljon ez az arány.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.05.14. 15:58 • Címke: videó, évforduló, videó, filmhíradók