a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

A német hadnagy szeretője

Suite Française

suite_leadRitkán történik meg, hogy a film legmegrázóbb pillanatait a vége főcím alatt éljük át. A Suite Française legvégén apró betűkkel teleírt kusza kéziratoldalakon pásztázik a kamera, melyeken több az áthúzott sor, mint az érintetlen.

A kézirat szerzője, Irène Nemirovsky kijevi bankárcsaládban született, amely az orosz forradalom elől menekült Párizsba. Itt is a gazdag nagypolgárok életét élte, második anyanyelve a francia lett. A Sorbonne-on tanult és már 14 évesen írni kezdett, Turgenyev volt a példaképe és írói technikájának mestere. Huszonévesen két regényével is sikert aratott (David Golder 1929, Le Bal 1930 – mindkettőt megfilmesítették, az előbbi lett Julien Duvivier első hangosfilmje, a második Danielle Darrieux első filmszerepe.) 1940-ben, miután a német csapatok lerohanták Párizst, az akkor már sikeres írónő, bankár férjjel és két kislánnyal egy burgundiai kisvárosba menekült. Itt kezdett el dolgozni fő művén: ötrészesre tervezett regényciklusban, szemtanúként akarta megörökíteni a német megszállást, az életet a legyőzött és megszállt Franciaországban. Sejtette, hogy kevés ideje van: „Sokat írtam. Feltételezem, hogy poszthumusz művek lesznek, de legalább telik az idő” – írta kiadójának egy hónappal letartóztatása előtt. Nem tiltakozott, nem próbált menekülni. Viszont precízen rendelkezett arról, hogy ki gondoskodjon a gyermekeiről, ha árván maradnak.

suite_nemirovsky
Irène Nemirovsky (1903-1942)

Mert hiába volt sikeres író, hiába tért át gyermekeivel együtt a katolikus hitre, nem kapott francia állampolgárságot. 1942-ben elfogták és hontalanként deportálták. Auschwitzban halt meg, 39 évesen. Férje megpróbált szót emelni az érdekében, levelet írt a kollaboráns Vichy-kormány fejének, Pétain marsallnak, mire őt is deportálták. (Az írónő gyűlölt anyja viszont Nizzában vészelte át ezeket az éveket, majd 103 éves koráig, 1989-ig élt a legnagyobb jólétben, unokáit nem vette magához.) A két kislányt gyámjuk bújtatta különböző helyeken, ők túlélték a háborút. Mindvégig magukkal hurcolták a koffert a családi iratokkal és anyjuk vaskos jegyzetfüzetével – kész csoda, hogy megmaradtak. A lányok még felnőtt fejjel sem mertek belenézni a kéziratba (holott egyikük irodalmi szerkesztő volt), amelyről sokáig azt hitték, naplók. Csak a kilencvenes években derült ki, hogy a füzet befejezetlenül maradt regényt rejt: az első rész (Júniusi vihar) a Párizsból menekülőkről ad pontos megfigyelésekben bővelkedő, érzékeny képet, a második (Dolce) egy francia kisváros német megszállását mutatja be, a helyi lakosok reakciójára helyezve a hangsúlyt. A könyvet 2004-ben adták ki és nemzetközi bestseller lett belőle, magyarul is megjelent. A kézirat és szerzőjének története tehát maga is filmre kívánkozik, a Suite Française rendezője, Saul Dibb (aki már A hercegnőben is bizonyította, hogy van érzéke a kosztümös drámákhoz és a különleges női karakterekhez) mégis úgy döntött, hogy magát a regényt filmesíti meg.

suite

1940 júniusában, amikor a németek bevonulnak Párizsba, megindul a menekültáradat vidékre, így egy festői Párizs környéki kisváros, Bussy felé is, ahol Lucile (Michelle Williams) szigorú anyósával (Kristin Scott Thomas) várja vissza a hadifogságból a férjét, akit sohasem szeretett. Lucile nehezen, de fegyelmezetten viseli, hogy a bérlőit kizsákmányoló földbirtokos anyós hidegen bánik vele. Mindkettejük helyzete megváltozik, amikor Bussyba is megérkeznek a német csapatok, és egy tisztet (Matthias Schoenarts) az ő házukban szállásolnak el. Az anyós megköveteli az ellenségtől való szigorú elzárkózást, de a magányos fiatal nő és a civilben zeneszerző, jólelkű német katona között vonzalom ébred. Felfedezik egymásban a rokon lelket, hogy a maguk módján mindketten a zene révén találnak kiutat a barbár világból. Miután a német parancsnok arrogáns szárnysegédjét (Tom Schilling) megöli egy falusi, Lucile-nek választania kell az a szerelem és a hazafias kötelesség között.

A film romantikusabb, mint a tárgyilagos megfigyeléseket rögzítő, józan hangvételű regény. A szerelmi szálra helyezi a hangsúlyt, de emellett szerencsére benne van a társadalmi tanulmány is arról, hogy hogyan fogadta a vidéki Franciaország a megszállókat. Megjelenik az elszegényedett és megfélemlített bérlők nehéz sorsa és saját honfitársaiknak való kiszolgáltatottsága. A németek az első perctől feljelentőlevelek tucatjait kapják, a megszállókhoz törleszkedik a polgármester és kiszolgálja őket a túlélni akaró kisember is. Mindenki a maga bőrét és javait akarja menteni, és csak nagyon ritkán tud ezen felülemelkedni. A zavaros és szorongató helyzetben mindenkiről kiderül, milyen is valójában, és az előítéletek néha nem igazolódnak. Érződik a filmkészítők – a könyv szelleméhez hű – törekvése, hogy az eseményekről alkotott kép ne legyen egyoldalú és sablonos, mindenkinek megvan a maga története.

suite

A filmet 35mm-re forgatták, európai viszonyok között jelentős büdzséből. Az operatőr mellett a látvány- és jelmeztervező is kitehettek magukért, a háborús akciójelenetek sem hatnak illúziórombolóan, és szépek a közeli képek az arcokról, amelyekről szavak nélkül is leolvasható az érzelmek ébredése és vihara. Mert a világhírű főszereplők mellett (Kristin Scott Thomas pengeszájú anyósként, Michelle Williams öntudatra ébredő vidéki virágszálként) a legkisebb szerepekben is kitűnő színészeket láthatunk (köztük remek német színészeket Alexandra Maria Larától Heino Ferchig). A film hitelességét rontja a számomra érthetetlen nyelvi koncepció: a franciákat kizárólag angolszász színészek játsszák, akik angolul beszélnek, a németeket viszont németek, akik anyanyelvükön szólalnak meg. Érdekes, hogy a „jó német” figurája az egyetlen, akinek megformálására egy belga színészt találtak (Matthias Schoenaerts – Csont és rozsda), aki kitűnően alakítja a parázsló érzelmeit visszafogottság mögé rejtő, vívódó katonát.

 

Ajánljuk:
• romantikusoknak
• a korszak iránt érdeklődőknek
• azoknak, akik olvasták a könyvet
• azoknak, akik nem olvasták, de érdekli őket a történet, és másfél órát rá tudnak szánni az életükből


Suite Française
angol-francia-kanadai-belga háborús filmdráma, 107 perc, 2015, rendező: Saul Dibb, forgatókönyvíró: Saul Dibb, Matt Charman, operatőr: Eduard Grau, zene: Rael Jones, szereplők: Michelle Williams (Lucile Angellier), Kristin Scott Thomas (Madame Angellier), Margot Robbie (Celine Joseph), Ruth Wilson (Madeleine Labarie), Sam Riley (Benoit Labarie), Matthias Schoenaerts (Bruno von Falk hadnagy)

Forgalmazó: Vertigo Media
Bemutató: 2015.09.03.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2015.09.09. 15:50 • Címke: moziajánló

Magyar játékfilmek