a rovat írásai

Szeretni kell – Megjelent Makk Károly filmrendező könyve

Szeretni kell – Egy élet filmkockái címmel jelentette meg Makk Károly életrajzi könyvét a Kossuth Kiadó. A kötet keddi budapesti bemutatóján a filmrendezővel barátja, Konrád György író beszélgetett. Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója a bemutatón az idei könyves év egyik legfontosabb munkájaként beszélt a kötetről. Mint elárulta, kiadóként egyik álma volt egy Makk Károly-könyv megjelentetése.

​Szellembogár a filmklasszikuson

Az Emberek a havason (1941) restaurált digitális mozikópiáját és DVD-változatát mutatta be pénteken a MaNDA az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Szőts István alkotásának újszerű filmnyelvét, szociális érzékenységét a maga idején világszerte elismerték, a Velencei Fesztiválon művészeti fődíjjal is jutalmazták, itthon azonban sokáig nem volt látható.

​Két nap az Urániában Krzysztof Zanussival

Tíz év elteltével ismét Krzysztof Zanussi lengyel rendező elnököl a Faludi filmszemlén.

Dokumentumfilm-fesztivál a visegrádi országokról

Pénteken kezdődik a Parevo 2.0 Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál a budapesti DokuArt moziban. A vasárnapig tartó ingyenes vetítéssorozat alkotásai a visegrádi országokkal (V4), Csehországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Szlovákiával foglalkoznak a rendszerváltás és az azóta eltelt 25 év tükrében.

Gaál István és Sára Sándor 80 – Könyvbemutató az Urániában

November 26-én 16 órakor filmvetítéssel egybekötött könyvbemutató lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A kötet szerzői között vannak a MaNDA munkatársai, Fazekas Eszter és Deák-Sárosi László is.

Az élet egy csoda – Emir Kusturica 60

Trabantot rágcsáló disznó, fatuskóban bujkáló törpe menyasszony, lefagyasztott, majd csodás módon feltámadt nagypapa – ma ünnepli hatvanadik születésnapját Emir Kusturica, akinek ezeket a feledhetetlen jeleneteket köszönhetjük.

A túlon túl című film nyerte az Anilogue fesztivál fődíját

Az Uránia Nemzeti Filmszínházban szombaton este kiosztották a 12. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál díjait. A fődíjat Esben Toft Jacobsen A túlon túl című alkotása nyerte. A közönségdíjat Bucsi Réka Symphony No 42. című munkája kapta.

A Művész moziba költözik a Zsidó Filmfesztivál

Több mint két tucat filmmel, többek közt Oscar-esélyes világháborús történettel, és rendhagyó kísérőprogramokkal várja az érdeklődőket november 20. és 23. között a III. Zsidó Filmfesztivál.

​Éhezők viadala 3: Unalmas rókabőr

Azzal a gyanúperrel ültem be az Éhezők viadala harmadik részére, hogy itt valószínűleg rókabőrlehúzásról van szó, és nem is csalódtam. Mert már a Terminátor és a Mátrix lendülete is alaposan megfogyott a harmadik részre, tehát így járnak a legnagyobbak is, hát akkor miért ne lenne nagyobb a veszély olyan feltörekvő rendezők esetén, mint Francis Lawrence.

Alter-Native Marosvásárhely

A marosvásárhelyi Kultúrpalota november 5. és 9. között ismét helyt adott, immár 22. alkalommal az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál programjának.

Screen Memories

Filmfesztivál és konferencia az 1989-es kelet-európai rendszerváltások 25. évfordulója alkalmából.

Film összes cikke »

Várkonyi Zoltán öröksége

Dk_293.jpgA száz esztendeje született színész- és rendezőlegenda tátongó űrt hagyott maga után, amikor 1979-ben meghalt. Csaknem félszázados pályafutása során a lehető legérdekesebb művészi feladatokkal találta magát szemben, olyanokkal, amelyekről színész legfeljebb csak álmodhat.

Várkonyi Zoltán centenáris jubileumának megemlékezői érdekesebbnél érdekesebb apró adalékokkal teszik teljesebbé az örökséget, melyet színházi emlékek, mozi- és tévéfilmek, rádiójátékok formájában hagyott hátra a legendás művész. Személyes hagyatékából és nyilatkozataiból is izgalmas böngészgetnivaló került fel a webre, amit végigolvasva közelebb kerülhetünk érdekes és nem mindennapi alakjához. Kivételes tehetsége azzal a tenni akarással és jóindulattal társult, amellyel fiatalabb kortársainak tucatját segítette a pályán elindulni, noha az ő pályája nem indult éppen könnyedén, és sorsának alakulása a későbbiekben sem volt mindig tükörsima.

Dk_292.jpg

Jelentős színészgenerációhoz tartozott, ahhoz a nemzedékhez, amelynek tagjai a magyar színházi és filmkultúra legnagyszerűbb korszakának közreműködői voltak. Útja az iskolapadból hamar a Színiakadémiára, majd a Nemzeti Színház társulatába vezetett, ahonnan baloldali gondolkodása miatt 1941-ben elbocsátották. Az akkor már filmekből is jól ismert színészre a Madách Színház igazgatója csapott le és azonnal leszerződtette. A háborút, amelynek legvégén már a Gestapo vadászott is rá, a Vígszínház pincéjében vészelte át. Az ostromot követően viszonylag fiatalon igazgatója is lett annak a színháznak, amelyet megszűnte után még hosszú ideig emlegetett a szakma és a színháztörténet. Ez volt a híres Művész Színház, amelynek színpadán Várkonyi estéről estére csodálatos élményeket szerzett a rommá lőtt Budapest lakóinak. Ekkor fedezte fel és indította el pályáján Darvas Ivánt és Pécsi Sándort, akik már néhány évvel később a magyar színházi és filmélet jelentős és meghatározó művészei lettek. Színházát 1949-ben bezáratta a hatalom, így Várkonyi saját színházából néhány évadra ismét a Nemzetibe kényszerült, amit persze nem bánt, hiszen fantasztikus együttesben játszhatott. 1962-ben a Vígszínházba szerződött, amelynek akkor főrendezője, majd 1971-től haláláig igazgatója lett.

varkonyiszobor.jpgKözben filmes pályafutása is jelentős állomásokhoz érkezett. Színészként emlékezetesek intrikus szerepei, melyekből az ötvenes filmjeiben nem volt éppen hiány. Ekkoriban kezdett el foglalkozni a filmrendezéssel is, amelyben számos hazai és nemzetközi sikert ért el. Leghíresebb, máig játszott krimifilmünket, a Foto Hábert is ő rendezte, és egyik kémfőnökét is eljátszotta. A főszerepet szintén egyik felfedezettje, az akkor művészetének és népszerűségének csúcsán álló Latinovits Zoltán alakította. Várkonyi nevét a magyar filmtörténetbe azonban kétségtelenül hatalmas, kétrészes, látványos, színes és szélesvásznú nemzeti történelmi filmeposzaival írta be. Jókai-adaptációi jól példázzák szakmai hitvallását, mely szerint mindenkor egyforma tisztelettel és alázattal fordult a tehetség és a közönség irányába. Ez a mai művészetben szinte már nem is létező önzetlen ars poetica örök időkre emlékezetessé tette alakját munkatársai körében. Önmagával és a szakmájával szembeni szigorú igényességének emléke a Filmgyár udvarán álló jól sikerült bronz portréja, amely hosszú évtizedek óta fogadja a gyár kapuján belépő utódait.

video


Várkonyi Zoltán kettős szerepe A titokzatos idegen című filmben (1936).

A Hangosfilm a jeles ünnepen Várkonyi Zoltán előtt két korai, de csak a közelmúltban előkerült filmjének részletével tiszteleg. Az első az Egyesült Államok magyarlakta vidékéről tért haza néhány évvel ezelőtt, és a Titokzatos idegen címet viseli. Várkonyi az 1936-ban készült film felvételeikor még csak 24 éves volt, de a rendező máris kettős főszereppel ajándékozta meg. A bűnügyi cserkésztörténet (ebben a műfajban bizonyára ez az egyedüli alkotás) szerzője az egyik szereplő, Kürthy György volt, aki egy ikerpár hasonlósága és az ebből fakadó ipari kémkedés köré bonyolította forgatókönyvét. A film, amelynek tempója és hangulata jól észrevehetően lassú és darabos, nagy feladat elé állította a fiatal színészt, aki a körülmények ellenére ügyesen birkózott meg feladatával.

video


Szeleczky Zita és Várkonyi Zoltán közös jelenetei a Variété csillagai című filmben (1938).

Az 1938-as Varieté csillagai is bűnügyi história, amelynek egyik szerelmi szálát Szeleczky Zita és Várkonyi bonyolítja. A kópia, amelynek egyik fele pár éve a moszkvai állami játékfilmraktárból, másik része pedig egy müncheni magángyűjteményből került a magyar Filmarchívumba, némiképp hiteles dokumentuma lehet egy híres 1944-es színdarabnak, amelyet Szeleczky és Várkonyi játszottak. Manfred Rössner Első Anna és Harmadik Károly című kétszemélyes drámáját a Madách Színház mutatta be, és a légiriadókkal tarkított háborús estéken is jelentős előadásszámot ért meg. kb11_757.jpgAz előadásról nem sok emlékünk maradt, csupán az itt látható fénykép, amely még a próbák idején készült; néhány szűkszavú kritika és a fenti videó, amely a magyar színháztörténet két nagyszerű alakjának egykorú játékát örökíti meg. Nem sok örökség egy állítólag sikeres előadásból, mégis megtudhatunk belőle valamit, hiszen még jól emlékszünk Várkonyi színházaira, és ha filmjeit megőrizzük és gyakran nézzük, őt magát sem felejthetjük el soha.

Forrás: Hangosfilm blog.

• Publikálva: 2012.05.15. 11:17 • Címke: évforduló, videó, filmtörténet

Kapcsolódó írások

Magyar játékfilmek