a rovat írásai

Louis de Funes, az ezerarcú komédiás

Ki ne emlékezne Lütyő (Ludovikusz Lütyő) őrmesterre, amint földönkívülieket hajszol, nudistákat kerget vagy épp nősül?

Két ismeretterjesztő film azonnali forgatását támogatta a Médiatanács

Egy őskori alföldi ház feltárása és egy bánffyhunyadi cigány menyegző megörökítése válik lehetővé augusztusban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának legutóbbi ülésén született döntésnek köszönhetően.

Csütörtöktől vetítik Bucsi Réka díjnyertes animációját

Csütörtöktől láthatjuk a mozikban Bucsi Réka díjnyertes animációját, a Symphony No. 42 című alkotást februárban mutatták be a Berlinalén, majd több nemzetközi fesztiválon is díjat nyert.

A közelmúlt legjobb filmjeiből válogat a Vertigo Filmhét

A közelmúlt filmtermésének legjavából válogat a Puskin moziban július 30. és augusztus 6. között zajló Vertigo Filmhét, amelynek keretében egy héten át, naponta három artfilmet nézhetnek meg az érdeklődők.

A hónap Europa Cinemas mozija a budapesti Puskin mozi

A lengyel Film New Europe interneten megjelenő filmes újság júliusban a budapesti Europa Cinemas hálózathoz tartozó Puskin mozit választotta a hónap mozijává. Iulia Blaga újságíró ennek kapcsán beszélgetett Farkas Orsolyával, a Budapest Film Zrt. munkatársával a magyarországi art-mozik helyzetéről, a kihívásokról, a filmes programkínálatról és az elért eredményekről.

Till Attila és Bereczki Csaba filmje kapott támogatást

A Magyar Nemzeti Filmalap legutóbbi döntése értelmében 285 millió forinttal támogatja Till Attila Tiszta szívvel című filmjének gyártását, mely egy kerekesszékes bérgyilkos banda története. Bereczki Csaba Soul Exodus című zenés dokumentumfilmjének gyártását 150 millió forinttal támogatja a Filmalap.

A város peremén – Rómában

Sorrentino Oscar-díjas A nagy szépsége után ismét Róma a vásznon, de most egy egészen más oldalát mutatja.

Pálfi György három díjat is kapott Karlovy Varyban

Pálfi György Szabadesés című filmje több rangos elismerést is kapott szombaton a nyugat-csehországi Karlovy Varyban.

Elhunyt az indiai film nagyasszonya, a 102 éves Zohra Szehgal

Elhunyt az indiai film nagyasszonya, a 102 éves Zohra Szehgal, aki pályafutása hét évtizede alatt milliókat szórakoztatott művészetével a filmvásznon és a színpadon. A bollywoodi és külföldi filmekben egyaránt nagy sikert arató színésznő Újdelhiben halt meg szívroham következtében egy kórházban, ahova napokkal ezelőtt került be betegsége miatt.

„A színészet nélkül megfulladok”

25 éve hunyt el Laurence Olivier, minden idők legkiválóbb Shakespeare-színésze.

Bemutatták a magyar versenyfilmet Karlovy Varyban

A Karlovy Vary-i filmfesztivál versenyprogramjába öt év után visszatért „az a magyar filmes, akit nem lehet nem észrevenni” – ezekkel a szavakkal mutatta be a közszolgálati cseh hírtelevízió Pálfi György filmrendezőt, akinek Szabadesés című filmjét csütörtökön este mutatták be.

Film összes cikke »

​Esterházy János

esterházy leadMegítélése éveken keresztül fekete-fehér volt, (Cseh)szlovákiában fekete, Magyarországon fehér.

Szlovákiai magyar parlamenti képviselők 1994-ben megalapították a Pro Probitate (Helytállásért) díjat, amelyet minden év május 15-én adnak át egy olyan személynek, aki kiemelkedőt tett a szlovákiai magyar kisebbség megmaradásáért. A dátum nem véletlen. Hetven évvel ezelőtt, 1942-ben ezen a napon történt a pozsonyi törvényhozásban a zsidók deportálásáról szóló jogszabály megszavazása, amelynek során egyetlen képviselő akadt az ülésteremben, aki demonstratívan nem emelte fel a kezét (kézfeltartással szavaztak akkoriban), hanem szigorú arccal és karba font kézzel ült a helyén – gróf Esterházy János. A törvény elfogadását ezzel a szimbolikus gesztussal természetesen nem tudta megakadályozni, de jelezte országnak-világnak, hogy nem ért egyet a "szégyenletes" törvényjavaslattal. Felszólalásában meg is indokolta, miért: "Szégyenletes dolog, hogy egy kormány, amelynek elnöke és miniszterelnöke jó katolikusnak vallja magát, zsidó lakosságát Németországba deportáltatja, a hitleri koncentrációs táborokba. És az is szégyenteljes, hogy ugyanaz a kormány Szlovákiában koncentrációs táborokat állít fel, ahol a zsidókat és a cseheket minden bírói eljárás nélkül tartják fogságban… A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt." Ez a kiállás, ami eszünkbe jut Esterházy János kapcsán, de sokkal többet nem tudunk róla, pedig politikusi életútja tipikus közép-európai politikusi-emberi sors.

Gróf Esterházy János 1901. március 14-én született az akkori Monarchiában, a mai Szlovákiában található Nyitraújlakon. Édesapja az ismert magyar főnemesi család galántai ágához tartozott – a későbbi politikus négy éves volt, mikor apja meghalt –, édesanyja lengyel grófnő volt, aki így egyedül kellett felnevelje három gyermekét. Lengyel származásával magyarázható, hogy Varsó egyik közterén is áll tavaly óta Esterházy-szobor, meg persze azzal, hogy lengyelek százainak segített a háború alatt Szlovákián keresztül Magyarországra, majd onnan nyugatra menekülni. Gyermekként kiválóan megtanult szlovákul, hiszen azon a környéken vegyesen laktak a magyar és szlovák családok, s akkor még ő volt a többségi nemzet képviselője, míg szlovák társai a kisebbségé. A kocka később fordult. Középiskolai tanulmányait már Budapesten végezte, de utána visszatért szülőföldjére gazdálkodni. Itt érte élete első meghatározó történelmi csapása, a trianoni békediktátum, amelyet nem tudott elfogadni, politikai pályafutása is a revízió jegyében indult, s végig ennek szellemében tevékenykedett. Birtokainak jelentős részét elvesztette, így a felvidéki kisebbségbe került magyarok érdekképviseletének őszinte vágya mellett a személyes megélhetés kényszere is a politika felé terelte. Ráadásul ebben az időben, 1924-ben nősült, feleségül vette Serényi Lívia grófnőt, akitől két gyermeke született, János és Alice. Utóbbi ma Olaszországban él, és küzd apja politikai rehabilitációjáért. A Felvidék elszakítása után megtehette volna, hogy Magyarországra költözik, hiszen birtokai a megmaradt országrészben is voltak, de fontosnak tartotta, hogy szülőföldjén maradjon ekkor is, és később is, amikor még nagyobb veszélyekkel járt a helyben maradás.

Ezt a helyet éppen Csehszlovákiának hívták akkor, s a fiatal, néha dzsentrikre emlékeztetően mulatozó gróf dzsentrikre egyáltalán nem jellemző módon járta a magyarlakta településeket, és szervezte a kisebbségbe szorult magyar társadalmat. Szlovák részről ma az az egyik vád ellene, hogy hazaáruló volt, mivel a magyar kormány tikos ügynökeként Csehszlovákia feldarabolásán dolgozott. Annyiban kétségkívül igaz a vád, hogy az államot a világháborút lezáró Párizs környéki békék által létrehozott mesterséges alakulatnak tartotta, de egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy kapcsolatokat tart fenn a magyarországi politikai elittel, s teljes mértékben azonosult annak revíziós politikájával. Magyarországon született magyarnak vallotta magát, és mindent megtett annak érdekében, hogy – szülőföldjét el nem hagyva – ezt újra elmondhassa magáról. Addig pedig azért dolgozott, hogy az adott keretek között minél inkább érvényesüljenek a kisebbségben lévő magyarok állampolgári és emberi jogai. 1932-ben lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben Kassa képviseletében bejutott a prágai parlamentbe, ahol továbbra is bírált minden olyan törvényt, szokásjogot, ami hátrányosan érintette a felvidéki magyarságot. 1938 novemberében az első bécsi döntés következtében a Felvidék visszakerült Magyarországhoz. Esterházyt miniszteri bársonyszék várta itthon, de ő nem akart hűtlen lenni a még az új határokon is kívül rekedtekhez, s ismét a maradás mellett döntött. Átérezve a mindenkori kisebbség helyzetét, arra kérte Horthyt, hogy a határmódosítással Magyarországra került szlovákoknak ugyanolyan jogokat adjon, mint amilyenekre ő tart igényt a határ túl oldalán a magyarság számára. Nem sokkal később Hitler elfoglalta Csehországot, és Szlovákia önállóvá vált a szélsőjobboldali Tiso vezetése alatt. Ebben az időszakban hangzott el az a rádióbeszéd, amelyet videónkon meg lehet nézni. Sehol nincs nyoma, hogy Esterházy nagy szónok lett volna, meghallgatva a rövid részletet, valószínűleg nem véletlenül.

video

MFI 781 (1939. február)

Az 1942-es szavazásról már esett szó, arról viszont nem, hogy ehhez mekkora bátorság kellett. Hitler hatalma tetőpontján volt, s a szlovák bábállam mindenben kiszolgálta mesterét. Idővel megvonták mentelmi jogát, le is tartóztatták, majd a Gestapo elől kellett bujkálnia. Előlük még sikerrel tette, 1945-ben az NKVD (szovjet titkosszolgálat) elől már nem. Tíz évre ítélték, s Szibériába került a GULAG-ra, ahol egyes források szerint Szolzsenyicin volt rabtársa, akitől oroszleckéket vett. Sajnos nemcsak orosztudással gazdagodott, hanem a sarki hidegben begyűjtött egy súlyos tüdőbetegséget is; erre való tekintettel a csehszlovák hatóságok (igen, a háború után újra Csehszlovákiának hívták a politikus szülőföldjét) a távollétében hozott halálos ítéletet életfogytiglanra mérsékelték, amikor 1949-ben a szovjetek hazaengedték a grófot. Hogy ez kegyelem volt-e, nehéz megmondani, mindenesetre nagy betegen hurcolták egyik börtönből a másikban, míg végül 1957. március 8-án szervezete felmondta a szolgálatot.

Megítélése éveken keresztül fekete-fehér volt, (Cseh)szlovákiában fekete, Magyarországon fehér. Nálunk a zsidó-, lengyel-, cseh- és szlovákmentő hőst ünnepelték benne, Szlovákiában máig antiszemitának és fasisztának tartják. 1993-ban az orosz legfelsőbb bíróság már rehabilitálta, Szlovákiában máig nem történt ez meg. Az a merőben szokatlan dolog esett meg Esterházy kapcsán, hogy egy magyar napilapban megjelent, neki címzett nyílt levélre a Szlovák Köztársaság elnöke, Ivan Gašparovič szintén nyílt levélben válaszolt a lap hasábjain. A levél szerzője nehezményezte, hogy Gašparovič elítélte a kassai Esterházy-szobor felállítását, mondván, hogy helytelen egy fasisztának szobrot avatni. Válaszlevelében az elnök leírta, hogy kikérte a szlovák tudományos akadémia történészeinek véleményét a politikusról, s ők nem látták bizonyítottnak, hogy a háború alatt zsidókat mentett volna, a zsidótörvény szavazásán való tartózkodás szép, szép, de korábban az összes hasonló jogszabályt megszavazta. Tulajdonképpen Gašparovičnak igaza van. Ha érvényben van az ítélet, hogy valaki háborús bűnös, akkor ne állítsanak neki szobrot. Hála istennek, valami hajlandóság, hogy meghalljuk a szomszéd véleményét is Esterházy ügyében, már tapasztalható az utóbbi hónapokban. Idén márciusban a pozsonyi Historická revue szakfolyóirat egy szlovák történész mellett teret adott egy magyarnak is, hogy leírhassa álláspontját; áprilisban pedig itthon az Élet és Irodalomban jelent meg egy cikk (Lázár György: Kitüntetés, kérdőjelekkel, ÉS 2012. április 13.), amelyben sokkal árnyaltabban elemzik Esterházy politikai pályafutását, mint korábban.

Esterházy János politikai nézetei sok rokonságot mutatnak Teleki Pál nézeteivel. A trianoni revízió határozta meg mindkettejük alapállását, és tetszik, nem tetszik, mindketten bizonyos fokig antiszemiták voltak, ahogy a magyar urak közül akkoriban jó néhányan. Mindketten helyeselték a numerus clausust, ami a zsidó származású polgárok jogainak komoly korlátozását jelentette, de fizikai megsemmisítésüket ellenezték. Mi itthon, magyarok nem tudunk megegyezni arról, hogy Teleki megérdemli-e, hogy szobrot kapjon, vagy sem; hogy várjuk akkor el Szlovákiától, hogy a számukra idegen, hasonló politikai beállítottságú Esterházyt nemzeti hőssé avassák! Persze nem kell nemzeti hőssé avatni, de a koncepciós per vádjai alól előbb-utóbb biztos fel fogják menteni.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.05.15. 13:37 • Címke: filmhíradók, videó, történelem, évforduló

Magyar játékfilmek