a rovat írásai

Ütköző futók dokumentumfilmen

Dokumentumfilm készül az 1984-es Los Angeles-i olimpia 3000 méteres döntőjén egymásnak ütköző két futóról, Zola Buddról és Mary Deckerről, akik a forgatáson találkoztak először a híres incidens után – adta hírül a BBC News.

A ménesgazda

A ménesgazda nemcsak MaNDA Terror és forradalom 1949-56 című tematikus DVD-sorozatának az első darabja, hanem az ötvenes évek önkényuralmát leleplező filmtörténeti áramlaté is.

„Nemet mondok, de hajlok az igenre” – Mel Brooks lehetetlen 90 éve

Mel Brooks Oscar-díjas amerikai filmrendező, a Lenni vagy nem lenni, a Katasztrofális siker és Az ifjú Frankenstein alkotója június 28-án kilencvenéves.

Már lehet jelentkezni a Pannonfíling Mozgóképes Találkozóra

Szeptember 5-ig várják a magyarországi és a határon túli alkotók jelentkezését a Pannonfíling Mozgóképes Találkozóra.

Elhunyt Michael Herr, Oscar-jelölt forgatókönyvíró

Elhunyt 76 évesen Michael Herr, aki haditudósítóként számolt be a vietnami háborúról, majd a témát feldolgozó filmek, köztük Stanley Kubrick Acéllövedék című alkotásának Oscar-díjra jelölt forgatókönyvét is jegyezte.

Kaliforniában nyílik meg George Lucas múzeuma

George Lucas, a Star Wars atyja a hétvégén bejelentette, hogy megelégelte a chicagói időhúzást, és mégis inkább Kaliforniában építteti meg hatalmas filmes és művészeti magángyűjteményének helyet adó múzeumát.

Kevés európai film jut túl a gyártó ország határain

Európában négyszer annyi európai filmet mutatnak be, mint amerikait, mégis csak kevés európai produkciót forgalmaznak a gyártó ország határain túl – állapította meg az Európai Audiovizuális Központ (EAO) csütörtökön közzétett tanulmánya.

Tarr Béla életműdíj, mesterkurzus és retrospektív

A világhírű magyar filmes ma este életműdíjat vesz át Szlovákiában, majd mesterkurzust tart a portugáliai Espinho ifjúsági filmfesztiválján, és munkásságának egy héten át tartó retrospektív programot szentel a Cinemateca Portuguesa Lisszabonban.

​Övtáska és unikornis

Félsz az osztálytalálkozótól? Gondolj a titkos kódokra, a Fekete Borzra, s Bob Stone is ott terem.

113,5 milliós támogatás kis- és animációs filmeknek

A Huszárik Zoltán-pályázat első körében 72,7 millió forinttal támogatta 11 kisjáték- és kísérleti film elkészültét a médiatanács, amely a Macskássy Gyula-pályázat első fordulójában nyolc animációs film alkotóinak összesen 40,8 millió forintot szavazott meg.

​Terror és forradalom 1949-1956

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról a filmarchívum ünnepi, tematikus DVD-kiadással emlékezik meg. A havonta egy-egy  kiadvánnyal bővülő sorozatba olyan digitálisan felújított filmek kerültek, amelyek nem csak a szűken vett forradalmi eseményekre koncentrálnak, hanem az 1956 előtt és után történtekre is.

Film összes cikke »

​Esterházy János

esterházy leadMegítélése éveken keresztül fekete-fehér volt, (Cseh)szlovákiában fekete, Magyarországon fehér.

Szlovákiai magyar parlamenti képviselők 1994-ben megalapították a Pro Probitate (Helytállásért) díjat, amelyet minden év május 15-én adnak át egy olyan személynek, aki kiemelkedőt tett a szlovákiai magyar kisebbség megmaradásáért. A dátum nem véletlen. Hetven évvel ezelőtt, 1942-ben ezen a napon történt a pozsonyi törvényhozásban a zsidók deportálásáról szóló jogszabály megszavazása, amelynek során egyetlen képviselő akadt az ülésteremben, aki demonstratívan nem emelte fel a kezét (kézfeltartással szavaztak akkoriban), hanem szigorú arccal és karba font kézzel ült a helyén – gróf Esterházy János. A törvény elfogadását ezzel a szimbolikus gesztussal természetesen nem tudta megakadályozni, de jelezte országnak-világnak, hogy nem ért egyet a "szégyenletes" törvényjavaslattal. Felszólalásában meg is indokolta, miért: "Szégyenletes dolog, hogy egy kormány, amelynek elnöke és miniszterelnöke jó katolikusnak vallja magát, zsidó lakosságát Németországba deportáltatja, a hitleri koncentrációs táborokba. És az is szégyenteljes, hogy ugyanaz a kormány Szlovákiában koncentrációs táborokat állít fel, ahol a zsidókat és a cseheket minden bírói eljárás nélkül tartják fogságban… A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt." Ez a kiállás, ami eszünkbe jut Esterházy János kapcsán, de sokkal többet nem tudunk róla, pedig politikusi életútja tipikus közép-európai politikusi-emberi sors.

Gróf Esterházy János 1901. március 14-én született az akkori Monarchiában, a mai Szlovákiában található Nyitraújlakon. Édesapja az ismert magyar főnemesi család galántai ágához tartozott – a későbbi politikus négy éves volt, mikor apja meghalt –, édesanyja lengyel grófnő volt, aki így egyedül kellett felnevelje három gyermekét. Lengyel származásával magyarázható, hogy Varsó egyik közterén is áll tavaly óta Esterházy-szobor, meg persze azzal, hogy lengyelek százainak segített a háború alatt Szlovákián keresztül Magyarországra, majd onnan nyugatra menekülni. Gyermekként kiválóan megtanult szlovákul, hiszen azon a környéken vegyesen laktak a magyar és szlovák családok, s akkor még ő volt a többségi nemzet képviselője, míg szlovák társai a kisebbségé. A kocka később fordult. Középiskolai tanulmányait már Budapesten végezte, de utána visszatért szülőföldjére gazdálkodni. Itt érte élete első meghatározó történelmi csapása, a trianoni békediktátum, amelyet nem tudott elfogadni, politikai pályafutása is a revízió jegyében indult, s végig ennek szellemében tevékenykedett. Birtokainak jelentős részét elvesztette, így a felvidéki kisebbségbe került magyarok érdekképviseletének őszinte vágya mellett a személyes megélhetés kényszere is a politika felé terelte. Ráadásul ebben az időben, 1924-ben nősült, feleségül vette Serényi Lívia grófnőt, akitől két gyermeke született, János és Alice. Utóbbi ma Olaszországban él, és küzd apja politikai rehabilitációjáért. A Felvidék elszakítása után megtehette volna, hogy Magyarországra költözik, hiszen birtokai a megmaradt országrészben is voltak, de fontosnak tartotta, hogy szülőföldjén maradjon ekkor is, és később is, amikor még nagyobb veszélyekkel járt a helyben maradás.

Ezt a helyet éppen Csehszlovákiának hívták akkor, s a fiatal, néha dzsentrikre emlékeztetően mulatozó gróf dzsentrikre egyáltalán nem jellemző módon járta a magyarlakta településeket, és szervezte a kisebbségbe szorult magyar társadalmat. Szlovák részről ma az az egyik vád ellene, hogy hazaáruló volt, mivel a magyar kormány tikos ügynökeként Csehszlovákia feldarabolásán dolgozott. Annyiban kétségkívül igaz a vád, hogy az államot a világháborút lezáró Párizs környéki békék által létrehozott mesterséges alakulatnak tartotta, de egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy kapcsolatokat tart fenn a magyarországi politikai elittel, s teljes mértékben azonosult annak revíziós politikájával. Magyarországon született magyarnak vallotta magát, és mindent megtett annak érdekében, hogy – szülőföldjét el nem hagyva – ezt újra elmondhassa magáról. Addig pedig azért dolgozott, hogy az adott keretek között minél inkább érvényesüljenek a kisebbségben lévő magyarok állampolgári és emberi jogai. 1932-ben lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben Kassa képviseletében bejutott a prágai parlamentbe, ahol továbbra is bírált minden olyan törvényt, szokásjogot, ami hátrányosan érintette a felvidéki magyarságot. 1938 novemberében az első bécsi döntés következtében a Felvidék visszakerült Magyarországhoz. Esterházyt miniszteri bársonyszék várta itthon, de ő nem akart hűtlen lenni a még az új határokon is kívül rekedtekhez, s ismét a maradás mellett döntött. Átérezve a mindenkori kisebbség helyzetét, arra kérte Horthyt, hogy a határmódosítással Magyarországra került szlovákoknak ugyanolyan jogokat adjon, mint amilyenekre ő tart igényt a határ túl oldalán a magyarság számára. Nem sokkal később Hitler elfoglalta Csehországot, és Szlovákia önállóvá vált a szélsőjobboldali Tiso vezetése alatt. Ebben az időszakban hangzott el az a rádióbeszéd, amelyet videónkon meg lehet nézni. Sehol nincs nyoma, hogy Esterházy nagy szónok lett volna, meghallgatva a rövid részletet, valószínűleg nem véletlenül.

video

MFI 781 (1939. február)

Az 1942-es szavazásról már esett szó, arról viszont nem, hogy ehhez mekkora bátorság kellett. Hitler hatalma tetőpontján volt, s a szlovák bábállam mindenben kiszolgálta mesterét. Idővel megvonták mentelmi jogát, le is tartóztatták, majd a Gestapo elől kellett bujkálnia. Előlük még sikerrel tette, 1945-ben az NKVD (szovjet titkosszolgálat) elől már nem. Tíz évre ítélték, s Szibériába került a GULAG-ra, ahol egyes források szerint Szolzsenyicin volt rabtársa, akitől oroszleckéket vett. Sajnos nemcsak orosztudással gazdagodott, hanem a sarki hidegben begyűjtött egy súlyos tüdőbetegséget is; erre való tekintettel a csehszlovák hatóságok (igen, a háború után újra Csehszlovákiának hívták a politikus szülőföldjét) a távollétében hozott halálos ítéletet életfogytiglanra mérsékelték, amikor 1949-ben a szovjetek hazaengedték a grófot. Hogy ez kegyelem volt-e, nehéz megmondani, mindenesetre nagy betegen hurcolták egyik börtönből a másikban, míg végül 1957. március 8-án szervezete felmondta a szolgálatot.

Megítélése éveken keresztül fekete-fehér volt, (Cseh)szlovákiában fekete, Magyarországon fehér. Nálunk a zsidó-, lengyel-, cseh- és szlovákmentő hőst ünnepelték benne, Szlovákiában máig antiszemitának és fasisztának tartják. 1993-ban az orosz legfelsőbb bíróság már rehabilitálta, Szlovákiában máig nem történt ez meg. Az a merőben szokatlan dolog esett meg Esterházy kapcsán, hogy egy magyar napilapban megjelent, neki címzett nyílt levélre a Szlovák Köztársaság elnöke, Ivan Gašparovič szintén nyílt levélben válaszolt a lap hasábjain. A levél szerzője nehezményezte, hogy Gašparovič elítélte a kassai Esterházy-szobor felállítását, mondván, hogy helytelen egy fasisztának szobrot avatni. Válaszlevelében az elnök leírta, hogy kikérte a szlovák tudományos akadémia történészeinek véleményét a politikusról, s ők nem látták bizonyítottnak, hogy a háború alatt zsidókat mentett volna, a zsidótörvény szavazásán való tartózkodás szép, szép, de korábban az összes hasonló jogszabályt megszavazta. Tulajdonképpen Gašparovičnak igaza van. Ha érvényben van az ítélet, hogy valaki háborús bűnös, akkor ne állítsanak neki szobrot. Hála istennek, valami hajlandóság, hogy meghalljuk a szomszéd véleményét is Esterházy ügyében, már tapasztalható az utóbbi hónapokban. Idén márciusban a pozsonyi Historická revue szakfolyóirat egy szlovák történész mellett teret adott egy magyarnak is, hogy leírhassa álláspontját; áprilisban pedig itthon az Élet és Irodalomban jelent meg egy cikk (Lázár György: Kitüntetés, kérdőjelekkel, ÉS 2012. április 13.), amelyben sokkal árnyaltabban elemzik Esterházy politikai pályafutását, mint korábban.

Esterházy János politikai nézetei sok rokonságot mutatnak Teleki Pál nézeteivel. A trianoni revízió határozta meg mindkettejük alapállását, és tetszik, nem tetszik, mindketten bizonyos fokig antiszemiták voltak, ahogy a magyar urak közül akkoriban jó néhányan. Mindketten helyeselték a numerus clausust, ami a zsidó származású polgárok jogainak komoly korlátozását jelentette, de fizikai megsemmisítésüket ellenezték. Mi itthon, magyarok nem tudunk megegyezni arról, hogy Teleki megérdemli-e, hogy szobrot kapjon, vagy sem; hogy várjuk akkor el Szlovákiától, hogy a számukra idegen, hasonló politikai beállítottságú Esterházyt nemzeti hőssé avassák! Persze nem kell nemzeti hőssé avatni, de a koncepciós per vádjai alól előbb-utóbb biztos fel fogják menteni.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.05.15. 13:37 • Címke: filmhíradók, videó, történelem, évforduló

Magyar játékfilmek