Lélektől lélekig

​Filmajánló: 45 év

Bár a 45 év egy hosszú és mindkét fél által harmonikusnak hitt házasság válságáról, tehát idős emberekről szól, kortól függetlenül mindenkinek ajánljuk, aki kapcsolatban él. Felkavaró élmény, önvizsgálatra késztet, sokáig nem szabadulunk a hatása alól.

Néhány évvel ezelőtt nálunk is vetítették Andrew Haigh angol rendező Hétvége című filmjét, amely két fiatal szenvedélyes vívódásáról szól, ahogy egy futó kalandból életre szóló kapcsolatot próbálnak építeni egymással. A torokszorítóan őszinte, nyers film nagy sikere után újságírók kérdezték a rendezőt, hogy folytatja-e a történetet. Igen, válaszolta, a film címe 45 év lesz. A Hétvége főhőse két huszonéves meleg fiatalember, a 45 év főszereplője pedig egy hetvenes éveiben járó, jól szituált házaspár. Ez a nagy ugrás életkorban, nemi identitásban, társadalmi hovatartozásban a két film között mégsem jelent törést. Inkább azt sugallja, hogy a fiatalkor érzelmi viharai, a szerelem, a féltékenység, a bánat és gyötrelem, érzelmeink zűrzavara semmit sem csitul az évek múlásával. Idős korára az ember nem lesz érzelmileg stabillá, nem lesz védett a lelki fájdalom ellen. Minden, ami a lelkünkben játszódik, marad ugyanolyan bonyolult, mint volt: törékeny, sebezhető, tökéletlen.

Kate és Geoff hetvenes, középosztálybeli házaspár, akik meghitt harmóniában élnek egymással és a világgal. Irigylésre méltóan jó életük van: Kate reggelente idilli sétákat tesz a kutyájukkal a csodálatos norfolki vidéken, békében önmagával és a világgal. Belakott, kényelmes házukban minden mozdulat megszokott, magától értetődő, apró pillanatok jelzik az összetartozásukat: ahogy Kate fölteszi a teavizet, ahogy ülnek a konyhában, ahogy kibeszélik a barátaikat, például George-ot, aki öregségére megbolondult és az ukulele megszállottja lett, ahogy leemelnek egy könyvet, ahogy alszanak a közös ágyban, és főleg, a tekintetük, ahogy egymásra néznek, abban ott van az együtt töltött 45 év.

Épp a 45. házassági évfordulójuk megünneplésére készülődnek, hétfő van, szombaton lesz a nagy nap, Kate lankadatlanul szervezi a nagyszabású partit. Ebbe az ideális világba tör be egy váratlan esemény, egy levél érkezése. Geoff a svájci rendőrségtől kap értesítést arról, hogy 50 évvel ezelőtt balesetet szenvedett szerelmének holttestét megtalálták sértetlenül, egy gleccserbe fagyva a svájci Alpokban. Ettől a döbbenetes hírtől mindketten megrendülnek. Geoff annak idején mesélt feleségének Katjáról, de a lány halálát, Geoff életének legnagyobb drámáját soha nem beszélték meg egymással igazán. A férfi nem azért nem mondott el lényeges dolgokat, mert nem akarta, hanem mert nem tudta elmondani. Hogy is lehetne a legmélyebb érzésekről, a fájdalomról beszélni, nincsenek rá szavak, nem lehet kimondani, érezzük, átéljük, de szavakba foglalni lehetetlen. Két egymást szerető, mégis független ember jön rá, hogy nem is ismerik egymást igazán, és talán önmagukat sem.

Mindketten Aranymedvét kaptak az alakításukért az idei Berlinálén

A történet lassan bontakozik ki, nincs nagy változás a mindennapjaikban, de egyre sötétebb, egyre félelmetesebb árnyék vetül az életükre. Kate eleinte igyekszik megértő, gyengéd és segítőkész lenni, azonban, ahogy Geoff egyre jobban távolodik tőle érzelmileg és egyre jobban belemerül a saját múltjába, ő egyre jobban kétségbeesik. A biztonsága, az egész együtt felépített közös életük összeomlani látszik. Apránként jön rá, hogy vannak a férjének olyan tulajdonságai, amelyeket ő egyáltalán nem ért meg. Geoff dühödten igyekszik bizonyítani, mennyire szereti a feleségét, de közben az foglalkoztatja, milyen élete lehetett volna Katjával, akivel annak idején volt célja, de akárcsak a fiatalsága, az a cél is elveszett. Kate minél több titkot tud meg férje egykori kapcsolatáról, annál fagyosabb lesz a tekintete, a bizalmatlanságot, a csalódást, a kétségbeesést fejezi ki minden pillantása – nincsenek szavak, az arcáról olvasható le a keserűség és a félelem.

A halott lány fölkavarja a múltat, fájdalmat kelt az örökre elveszett lehetőségek, a döntések felidézésével. Mi lett volna, ha? Kate tétován előkeres egy régi kottát, és leül a zongora elé. Ha nincs Geoff, egy másik életben talán sosem hagyta volna abba a zongorázást? Tanárnő volt, művelt, olvasott, kopott kutyasétáltató szvetterében is feltűnően intellektuális, elegáns, finom jelenség. Geoff műveltsége, kifinomultsága elmarad Kate-é mögött. Ő a helyi gyárban autodidakta módon képezte magát, legalul kezdte és az igazgatóságig jutott. Harcos politikai nézeteit a mai napig meghatározzák azok a keserű veszteségek, amelyeket a Thatcher-éra okozott a gyárak és a bányák bezárásával.

Kate talán túl sokat feladott ezért a kapcsolatért, ami most szétesni látszik? Az egész életük bizonytalan alapokra épült? Van olyan eleme a közös életüknek, amelyik nem sérült? Tudjuk, hogy a házasságoknak megvan a maguk története. Annyi mindent átél együtt két ember. A szeretet nagyon sok mindent kibír. Vannak, akik kimásznak a gödrökből, mások belepusztulnak. Nem tudni, hogy Kate megbocsát-e, a film végén minden nyitva marad.

Csodálatos, hogy ez a két színész életének ebben a szakaszában ilyen szerepet kapott. És egy olyan forgatókönyvet, amely szépelgés és érzelgősség nélkül tud elemi érzelmeket kifejezni, viszont a humort sem nélkülözi. Nekik köszönhetjük, hogy ami a szemünk előtt zajlik, a leheletfinom érzelmek változása, szívfájdítóan hiteles, maga a valóság. Biztos, hogy Charlotte Rampling és Tom Courtenay a saját életéből is hozott be élményeket. A ő letűnt szépségüket, elillant fiatalságukat, érzelmi világukat is megláthatjuk, ahogy megmutatják nekünk azt a bonyolult viszonyt, ami a mindig velünk maradó múlt és a jelen között van.

Ajánljuk:
• mindenkinek, aki kapcsolatban él, kortól függetlenül
• a finom, érzelmes, megható mozik kedvelőinek
• akik képesek elérzékenyülni a Smoke Gets in Your Eyes hallatán

Nem ajánljuk:
• az akciófilmek kedvelőinek

45 év
45 Years, feliratos angol film, 95 perc, rendező: Andrew Haigh, forgatókönyvíró: David Constantine, Andrew Haigh, operatőr: Lol Crawley, szereplők: Charlotte Rampling (Kate), Tom Courtenay (Geoff), Geraldine James (Lena), Dolly Wells (Charlotte), Sam Alexander (Chris)

Bemutató: 2015. október 1.
Forgalmazó: Cirko Film

Traser Mária

• Publikálva: 2015.10.01. 11:58 • Címke: moziajánló