​„A lényeg az, hogy ralizhassak”

Interjú Hörcher Gáborral, a Drifter rendezőjével

Hörcher Gábor filmje, a Drifter bekerült az Európai Filmakadémia által kiválasztott tizenöt legjobb dokumentumfilm közé. Eddig négy fesztiválon ismerték el, az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon a legjobb elsőfilm díját nyerte el. A rendezővel beszélgettünk a négy és fél évig forgatott Drifter száguldó útjáról és váratlan megállóiról.

A Drifter főszereplője, Ricsi mennyire inspirált a film elkészítésében, az ő alakja indította el a film tervét?
Ez egy nagyon lassú folyamat volt. Folyamatosan témát kerestem. A fejemben az volt, hogy játékfilmmel szeretnék foglalkozni, de annak a megvalósítása a közeg és a lehetőségek miatt lehetetlennek tűnt akkor. Aztán útközben jött ez az ötlet, aminek nagyon örültem, hiszen ezt kis pénzből is el lehetett kezdeni – egy kamerával, meg két mikroporttal. Egyfolytában pozitív visszajelzéseket kaptunk, illetve külföldről támogatásokat, ezek által sikerült mindig újabb szintre lépni. A fejemben ott volt eközben az is, hogy jó lenne írni a Drifterből kimaradt dolgokra egy fikciós forgatókönyvet is. A Drifterben például az apjával való kapcsolat került előtérbe, a Ricsi című rövidfilmben viszont az anya kapott erős szerepet. Az ELTÉ-s támogatással jött a konkrét lehetőség, hogy az utóbbi is megvalósuljon.

A Ricsi most két hétig megtekinthető a neten

A Drifter a szereplők és környezetük miatt dokumentumfilmes vonalat képvisel, azonban a formanyelv és a szereplő ábrázolása abszolút játékfilmes. Fikciós játékfilmnek tekinthetjük?
Számomra ez egy játék volt, kísérletezés a két műfaj összemosásával, vagy a határ feszegetésével, vagy egyáltalán annak a megtalálásával. Alapvetően az volt a célom, hogy játékfilmes nyelvezetű legyen a végeredmény. Igazából sosem csináltam dokumentumfilmet, csak rövid fikciós filmeket, ez a világ volt, ami úgy igazán izgatott. Azonban a dokumentumfilmezésben is volt valami titok, amit magam akartam felfedezni anélkül, hogy ezt valaki tanítaná. Nagyon izgalmas volt a gyakorlatban, lépésről lépésre újabb dolgokat felfedezni benne, de a játékfilmes koncepciót végig előtérbe helyeztem. Ha valaki leül és megnézni, akkor azt fogja mondani, hogy ez nem is dokumentumfilm, hanem egy játékfilm. A módszer maga dokumentarista, amit a végén egy játékfilmes formába öntöttünk. Ricsi életét forgattuk és nem nagyon írtunk meg semmit, volt persze kis facilitás, meg rekonstrukció, de ez egy portré Ricsiről, ő ilyen. Engem ez éltetett, ez a szabad pálya, hogy nincs eldöntve, mi is ez tulajdonképpen. Nem akartam interjúkat, csak akciókat, hogy folyamatosan pörögjön a film, ahogy Ricsi élete is. Kicsit eldönthetetlen, hogy milyen műfaj lett, ez csak rajtunk múlik, hogy hova soroljuk.

(fotó: Major László)

A forgatás négy és fél évig tartott. A családdal milyen kapcsolat alakult ki, hogyan fejlődött tovább? Hol lehetett meghúzni az etikai határokat, volt-e ebből probléma közben? Például, amikor Ricsi telefonál az apukájával, akkor a kamera észrevehetően távolabb megy, tiszteletben tartva ezt, vagy amikor a rendőrjárőr megérkezik az udvarra.
Nem nagyon voltak határok, mindig mindent felvehettünk, Ricsi és a szülei sem próbáltak semmit visszatartani tőlünk. Nagyon hamar befogadtak, elfogadták ezt az egészet, hogy ott vagyunk és kamera van nálunk, nem vették túlzottan komolyan, egy egyetemi projektnek indult. Nem hiszem, hogy többet gondoltak erről, mint azt, hogy két egyetemista srác lejön és bohóckodik. A rendőrkocsis jelenetet például rejtett kamerával vettük fel, majd ami a filmbe belekerült, az már ennek egy újrajátszott verziója, mivel nem engedte a rendőrség az eredeti felvételeket. Küldtek egy rendőrt, aki kocsival kijött és felvehettük ugyanazt a snittet, nagyon segítőkészek voltak.

Mennyire volt olyan jelenet ezen kívül, amit újra kellett játszani, vagy megkonstruált volt?
Volt egy cél, hogy a történetben a fordulópontok és a szerkezet világos, érthető, stabil legyen, ezek kis bástyák, és amikor ezekről lemaradtunk, akkor automatikusan felmerült, hogyan oldjuk meg? Ezen felül volt egy szociográf pont is, amit nagyon akartam, hogy benne legyen a filmben: a fiatalok iskolaelhagyása, a rossz társaságba keveredés és az ebből fakadó illegális, rendőrségi és bírósági ügyek. De a fogyasztói társadalom buktatóit is szerettem volna megmutatni a filmben a hitelfelvétellel, ami akkor nagyon aktuális volt. Ezt a két célt fogalmaztuk meg, de mindig ott voltunk, lejártunk hozzájuk, ott aludtunk, folyamatosan kommunikáltunk Ricsivel.

A hitel kapcsán például rengetegszer mondtam nekik, hogy ne vegyék fel, mert nem fogják tudni fizetni, és így nem is szóltak, amikor elmentek a hitelbeszélgetésre, azt gondolták, hogy én majd megakadályozom. Amikor kiderült, akkor elmentünk még egyszer a hitelintézetbe és a banki szakember újra elmondta a szövegét. Ez persze rekonstrukció, de jellemzően nem ezt a módszert használtuk a forgatás során. Nem a megtörtént jelenetek újrajátszása működött, hanem inkább az, hogy összehoztunk találkozókat emberek között. Egy alkalommal például Ricsi édesanyja, Rózsi felhívott, hogy bírságot kaptak, kérdeztem, hogy mit fognak csinálni, azt válaszolta, nem tudja, tehát lementem hozzájuk megbeszélni a helyzetet. Kérdeztem Rózsit, hogy ezt nem akarja-e megbeszélni Ricsivel, akkor végre leültek kettesben, és a bírság felolvasásával kezdték a beszélgetést. Ilyen értelemben ez egy rendezett pillanat volt, el kellett indítani a folyamatot, de utána már teljesen dokumentumfilmmé vált, instrukciók nélkül.

(fotó: Major László)

A betöréses jelenet is izgalmas kérdés, mikor avatkoztatok volna bele, illetve, mi történik, ha másképpen alakul, és esetleg benneteket is elővesznek miatta?
A betöréses jelenete egy régi rakétabázis helyszínén zajlott, oda járnak a helyiek bóklászni, a fiatalok inni, meg cigizni, bárki lemehet, nem volt lezárva. Ez egy hatalmas földalatti labirintus, amikor lent voltunk Ricsiékkel, akkor nem vittek el semmit. Viszont a film vágása közben eljutottunk arra a pontra, hogy ez a történetszál akkor lesz feszült, akkor értjük meg jobban Ricsit, hogyha nem csak azt látjuk, hogy bóklásznak lent és arról beszélnek, egyszer visszajönnek, hanem akkor legyen ez egy betörés. Felvettünk egy lakat letörést, meg felvettünk még egy snittet, hogy cipelnek, vagyis én cipelek a Ricsivel egy motorháztetőt. Betöréssé változott, ami valójában nem volt az. Lehet, ez sok embernél már nem fér bele a dokumentumfilm meghatározásba, de én nem is akarom védeni, hogy ez 100%-ban az volna.
A vágásnál is nagy ellipszisekkel dolgoztatok, mintha az idő nem lenne annyira fontos, hanem inkább a szereplő vágyai, érzései, személye kerekedne mindig felül.

Majdnem kétszáz óra nyersanyagunk volt, abból elég sok mindent meg lehetett volna vágni, többféle film létre jöhetett volna. Vágás során sakkozni kellett a jelenetekkel, hogy mitől lesz az expozíció kerek, mikor jöjjenek be a mellékszereplők, egyre keményebb akadályok kerüljenek Ricsi elé, szóval, egy klasszikus forgatókönyves építkezést csináltunk. Hivatalosan száztíz napig tartott a vágás, valójában jóval több volt. Végig játékfilmes forgatókönyv szerint vágtuk a filmet, de alakulhatott volna másképp is, például volt szoció verzió is, amikor Ricsinek nem voltak különösebb céljai, tengett-lengett, lehet, ez is jó film lett volna, de nekem nem tetszett és kidobtuk. Sok mindent kipróbáltunk, sok irányba elmentünk, kísérletezgettünk.

(fotó: Major László)

Nem merült fel esetleg közben, hogy ne Ricsi legyen, vagy ne csak ő legyen a főszereplő?
Eredetileg két főszereplős történet volt. Egy klasszikus buddy movie lett volna, amiben Ricsi ralizni akar és Manó, a haverja a navigátor. Ezt ők találták ki, amúgy iszonyú komplementerei voltak egymásnak, jól működtek együtt. Manó volt a vicces csajozógép, Ricsi pedig egy kicsit komorabb, de szarkasztikus humorral megáldott személyiség. Ebbe az alapfelállásba szerettem én is bele, de aztán a forgatás során elbukott, mert Manó becsajozott, és már nem érdekelte a film annyira, le kellett mondani róla. A vágás során újra felmerült, hogy mennyire lehet őt visszahozni, hol lesz az ő helye a filmben? Ahogy Manó fokozatosan kiesett, úgy került az apa a képbe, az elején még nem tudtam, hogy ennyire erős Ricsiben ez az apa-fia konfliktus. Lassú folyamat volt, eltelt félév a forgatás közben, mire elengedtem a Manót és elkezdtem az apa kapcsolatra koncentrálni és azt filmezni.

A Drifter egyrészt raliversenyzőt, másrészt sodródást is jelent. Mesélnél a címadásról?
A Drifter azért volt izgalmas cím, mert két jelentése van, az angolszász környezetben nem csak a ralisokra, hanem azokra is azokra használják, akik kallódnak, egy darabig egy helyen dolgoznak aztán máshol, van hol aludniuk, csak nem találják a helyüket a világban. Ricsi szerintem kicsit ilyen, van egy bázisa, otthona, de sodródik, nem tudja, merre kellene tartania, sok rossz döntést hoz.


Drifter - Teaser from KraatsFilm on Vimeo.

A film utolsó jelenete, kilóg a film egészéből, mintha ott jobban érvényesülne a szerzői gondolat, elégikusabb lenne. Az alatta lévő zene pedig már szerepelt előtte egy buli jelenetnél, de itt egy lassabb verzióban szólal meg.
Igen, a Bukovina számra buliznak pár jelenettel korábban. A vége zenéhez rengeteg mindent kipróbáltunk, de nem működött, aztán jött az ötlet, hogy ezt a számot írjuk át, végül ez a koncepció maradt. Évekig ment a küzdés, hogy mi legyen a film vége, amikor három év után először elkezdtük vágni, akkor ez a jelenet még meg sem volt, meg sem történt. Aztán jött ez a fordulat Ricsi életében, és rájöttünk, hogy nem megy nélküle, és nagyon kellett a végére. Fegyelmezettebb a film utolsó jelenete, de emiatt jön ki könnyebben a néző a történetből.

Egy következő filmes tervnél alkalmaznál hasonló módszert, mint a Drifternél?
Abszolút ebben gondolkodom, kicsit több pénzből és nagyobb stábbal, jobb lenne persze, nem ilyen kétszemélyes hadseregként, ahogy a Driftert csináltuk ketten Becsey Kristóffal, az operatőrrel. Amatőr szereplőkkel a saját életüket felvenni, kicsit talán jobban belenyúlni, mint a Drifternél, hasonlóan aTangerine vagy a Koza című filmekhez. Egy következő projekthez külföld is felmerült bennem, mondjuk, Délkelet-Ázsiába visszamenni és ott találni egy hasonlóan sodró témát.

Ricsi építi az új versenyautóját. Építs te is magadnak egy verdát, fotózd le és nyerj jegyet a Drifterre! További info: www.facebook.com/drifterthefilm

Wilhelm Anna

• Publikálva: 2015.11.02. 11:27 • Címke: interjú