„A szín az emberi élet egyik legnagyobb gyönyörűsége”

Róth Miksa üvegfestő- és mozaikművész 1865. december 26-án Pesten született, s 1944 júniusában Budapesten hunyt el. Tavaly halálának hetvenedik évfordulójáról emlékeztünk, ma pedig születésének 150. évfordulóját ünnepeljük.

Művei nagyobbrészt közismertek (Országház, Gresham-palota, Zeneakadémia, Széchenyi-fürdő), életéről azonban máig kevés, jórészt ellentmondásos adatok állnak rendelkezésünkre. Ennek fő oka az a közbeszédtorzulás, amit egyfelől a zsidóüldözés, másfelől az 1947-1989 között fennállt államszocializmus eredményezett. A „hivatalos” életrajzok hangsúlytalanul sorolják a tényeket, többnyire meg sem említve Róth zsidó származását, valamint azt, hogy Miksa és családja az első világháborút megelőzően kikeresztelkedett, így ők nem forogtak közvetlen veszélyben, de élete alkonyát megkeserítette rokonainak, ismerőseinek fenyegetettsége.

Róth Miksa Székely Aladár felvételén (forrás: Wikipedia)

Feleségével, Walla Jozefával három gyermeket neveltek föl. Üvegfestőként dolgozott öccse, Roth Emánuel, Manó is (ő apjukhoz hasonlóan rövid o-val írta a nevét). Manó leghíresebb munkái a szegedi Új Zsinagóga üvegablakai, vagy a Gellért Szálló háborúban elpusztult, de korabeli fotókról jól ismert Buda halála című üvegfestménye (egyebek mellett ezeket is több forrás Miksának tulajdonítja, tévesen). Másik öccse Pesti Kálmán néven színész volt. Nővére fia, Elek Artúr, a Nyugat szerkesztője – fiatalon kikeresztelkedett, ám a zsidótörvények rá is vonatkoztak – 1944-ben, a német megszállás után öngyilkos lett. Maga Róth 1939-ben visszaadta iparengedélyét.

Sajnos napjainkig nem készült róla a homályban maradt részleteket megvilágító igényű monográfia. Művei teljes listája sem áll rendelkezésre, emiatt több olyan alkotás szerepel a róla szóló írásokban, amelyeket tévesen neki, vagy éppenséggel másnak tulajdonítanak.

Üvegablak a Budapesti Értéktőzsde korábbi épületében, a budapesti Váci utca 1-ben (MTI Fotó: Balaton József)

Az art déco és a szecesszió kedvelt iparművészeti ágát, az üvegfestészetet apja, Róth Zsigmond műhelyében tanulta ki, majd mesterségét az akkor szokásos külföldi tanulóévek alatt Nyugat-Európában sajátította el a kor legmagasabb színvonalán. Saját „üvegfestészeti műintézetét” húszévesen, 1885-ben nyitotta meg, s tizenkét év múlva üvegmozaikok készítésébe is belefogott. Önmagát szerényen iparosnak, üzletembernek tartotta – s a millennium éveiben az ipar is, az üzlet is soha korábban nem tapasztalt módon föllendült. Az 1914-ben lezárult boldog békeidők során vált a magyar főváros korszerű világvárossá. Építészei, iparosai, gazdasági, technikai szakemberei a kor hétköznapi hősei, megbecsült, kényelmesen és értelmesen élő polgárok voltak. Az időszak polgári beszédmódja szerény önérzetességet tartott megfelelőnek, ami alighanem jól illett Róth alkatához is. „Ne nézd az üvegfestést a meggazdagodás útjának, ha szükségletedet megkeresed vele, tied még az öröm is, hogy szívvel­lélekkel szolgálhatod ezt a szép és örökbecsű művészetet” – vallotta.

Kaposvár, Róma-Villa, látogatóközpont. Az újjáalkotott Andrássy-ebédlő üvegablaka. Eredetileg Róth Miksa kivitelezése. Újraalkotta Balogh Eleonóra (forrás: Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár)

Valóban lenyűgözően szép, s a matéria viszonylag tartós volta miatt remélhetően szó szerint örökbecsű műveiben számos köz- és magánépületben gyönyörködhetünk nem csak a történelmi Magyarországon vagy Európában, de szerte a világon is. Róth Miksa kora egyik iparos világsztárja volt, aki az üvegfestészetet és a mozaikot díszítőművészetként kezelte, s mindenkor az épület céljának, az építész által kialakított stílusának rendelte alá terveit.

1907-ben készített szecessziós ólomüveg ablak a felújított Zeneakadémia épületének halljában (MTVA/Jászai Csaba)

Így születhettek sorra, ahogyan az építészeti és iparművészeti stílusok változtak, historizáló, magyaros népies szecessziós, art décos, és szecessziós motívumokat használó ablakai, mozaikjai. Nagyon hamar alkalmazni kezdte a Tiffany-cég által kikísérletezett opálüveget. Az elsők között használta azt a hagyományos üvegmozaik lapokkal együtt, s abban is élen járt, hogy eltérő méretű és formájú lapocskákkal tette érzékletesebbé a formákat. Egy fémkeret és egy speciális kötőanyag segítségével képként működő, azaz hordozható mozaikokat is készített. A korabeli magyar művészet számos kiválóságával dolgozott együtt, legismertebbek a Körösfői-Kriesch Aladárral és Nagy Sándorral készített munkái (a Velencei Biennálé magyar pavilonjának üvegablakai és mozaikjai, a szabadkai városháza ablakai, a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörterme).
 

Üvegablak a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében, székely népballada alapján Nagy Sándor tervezte és Róth Miksa készítette (MTI/Jászai Csaba)

A kettős évfordulót színvonalas rendezvényekkel ünnepeltük (Balassi Intézet: Megszínesített napfény), dokumentumfilm is készült róla (Az üvegfestő). A film megmutatja a nehezebben megtekinthető Róth-alkotásokat is. „Az alkotások többsége ugyanis olyan helyeken található, amit nem könnyű látogatóként megnézni. Nem csupán azért, mert külföldre kell utazni értük, hiszen Szabadka, Pozsony, Kolozsvár vagy Graz könnyen elérhető. Csakhogy az üvegfestmények jelentős része olyan helyen van, ahová igencsak nehéz szabadon bejutni: egy zárdában Kassán, a pannonhalmi főapát magánkápolnájában, Budapesten az Orosz Kereskedelmi Kirendeltség épületében, a Kerepesi temető zárva tartott Kossuth és Deák mauzóleumában, a Magyar Nemzeti Bankban, a Pénzügy- a Gazdasági és a Belügyminisztériumban, vagy a hat éve bezárt Lipótmezei Elmegyógyintézet elhagyott, lelakatolt és egyre romló kápolnájában, pedig ezt a hat ablakot az 1900-as évek legszebb európai üvegfestményei közé sorolták. A kettős évforduló jó alkalom arra, hogy bemutassuk Róth a fentiek miatt „láthatatlan” üvegfestményeit. (…) Üvegfestménye díszíti a holland királynő palotáját Hágában, Oslo legnagyobb templomát, Mexico Cityben pedig a Theatro Nationalt, ahová 2000 négyzetláb nagyságú üvegkupolát festett, és elkészítette a város egyik büszkeségeként számon tartott „kristályfüggöny” tervét és modelljét, amit Tiffany cége kivitelezett. Róth azonban nem csak üvegfestő volt, hanem mozaik-művész is. A modern mozaiktechnika talán legnagyobb megújítójaként tartották számon: az olasz király két alkalommal is a legmagasabb kitüntetéssel díjazta munkáit, szabadalmait. Itthon a Szent István Bazilikába készített mozaikokat és a királyi Vár Szent Jobb kápolnájába. Utóbbit a sztálinizmusban merőben szokatlan módon nem semmisítettek meg a Vár újjáépítésekor, hanem az ötvenes években egy kis kápolnát építettek számára Balatonfüreden, ahová felrakták a Szent Istvánt, a Szent Koronát és a hit erejét szimbolizáló mozaikokat.”

Orpheuszt és Artemisz az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében (MTI Fotó: Kovács Attila)

Nem látszik előrelépés ezzel szemben azokban az esetekben, amelyekre évek óta figyelmeztetnek aggódó hangok: a 2007-ben bezárt OPNI kápolnája is, a Deák-mauzóleum (Nemzeti Sírkert) felbecsülhetetlen értékű díszei áznak, mállanak. Jó hír ugyanakkor, „születésnapi ajándék”, hogy 2015. decemberében ugyanott átadták a megújult Kossuth-mauzóleumot. Ahogyan az is örömteli, hogy a filatelisták is tudják, 150 éve született Róth Miksa. Az ebből az alkalomból kibocsátott bélyegszett üzletnek sem volt rossz: napjainkban kibocsátási árának két és félszereséért lehet hozzájutni.

Róth Miksa ólomüvegek láthatók a Róth Miksa Emlékházban, 2005-ben (MTI Fotó: Kovács Tamás)

Boronyák Rita

• Publikálva: 2015.12.25. 21:10 • Címke: évforduló