​Bámulatosan nagy dobások

Moziajánló: A nagy dobás

A filmkészítés bonyolult boszorkánykonyha, a sikerre Hollywoodban sincs tuti recept, de hogy olyan, nevettetésre az eddigi gyakorlat szerint kevéssé használható alkotóelemekből álljon össze egy frenetikus komédia, mint A nagy dobás, arra azért a legkevésbé sem lehetett számítani. Ha Brecht filmrendező lenne, ma hasonlókat készítene.

A klasszikus prodesse et delectare (tanítani és gyönyörködtetni) már Hollywoodban is csak az ipari termelésben használható elv, korszerűsített, cinikus változata gyilkos humorú: aki hülye, haljon meg, de segítek, hogy ne légy hülye. Ez a film mérföldkő, olyan jelentőséggel bír, mintha megszületett volna az állatorvosi ló, amelyik a papírforma szerint minden lehetséges betegségben szenved, és mégis száll, mint a pegazus. Témája hasonlatos a klasszikus felvételi feladathoz (tedd színpadra a telefonkönyvet!): a film a tőzsde működését mutatja be apró részletekbe menően, s mi a térdünket csapkodjuk a röhögéstől. Mert egyáltalán nem vicces, hogy a 2008-as amerikai pénzügyi válság alapjaiban rengette meg a világ gazdasági és pénzügyi életét. Utólag könnyű okosnak lenni, azt mondani, hogy a történések logikusan követték egymást, mi sem egyértelműbb, mint hogy a túlfújt ingatlan alapú hitellufinak előbb-utóbb pukkannia kellett, de a legtöbben nyakig voltak a tőzsde napi történéseiben, s nem látták át az egészet. Ahhoz igazán különleges tehetség kellett. A nagy dobás antihőseinek más-más alapozással, de megvan ez a rendkívüli adottságuk.



A Michael Lewis dokumentumregénye nyomán filmre vitt történet Michael Burry (Christian Bale az egyetlen saját nevén szereplő tőzsdegurut játssza) felismerésével indít. Az öntörvényű, a feszültségét dobolással – igen, a munkahelyén is – levezető matematikai zseni rájön, hogy a tőzsdén forgó kötvénycsomagok ingatlanhiteleken alapuló részvényei be fognak dőlni, hamisan értékelik AAA-nak, azaz a legjobbnak őket az elemzők. Nagy tételben shortolni kezdi azokat. (A film eredeti címét adó tőzsdei tranzakció, a shortolás leegyszerűsítve az a tőzsdei művelet, amikor a bróker abba fektet be, hogy a részvények essenek.) Amikor Jared Vennett (a sajnálatosan elcsúfított Ryan Gosling) értesül Burry akciójáról, hamar rájön, hogy igaza van, s követi a példáját. Egy véletlenül rossz helyre kapcsolt telefonhívás miatt kerül az ügyletbe a szorongós Mark Baum (Steve Carell). Csatlakozik Vennetthez, nyomozni is kezd. Igazságérzetét mélyen sérti, amikor azt tapasztalja, hogy az ingatlanhiteleket milyen cinikusan adják a bankok válogatás nélkül szinte mindenkinek, tekintet nélkül arra, az illető hitelképes-e vagy sem. A közvetítők megszedik magukat a magas jutalékon, a hitelfelvevők pedig elemi meggondolás, veszélyérzet nélkül vágnak bele az eladósodásba. Ha egy üzlet beindul, nincs megállás: két nagyon fiatal, pályakezdő befektető, Charlie Geller (John Magaro) és Jamie Shipley (Finn Wittrock) ugyancsak véletlenül figyelnek föl Vennett tevékenységére, s szerény anyagi eszközeikkel szintén részt akarnak a nagy szakításból. Atyai barátjukhoz, a pénzügyi élettől megcsömörlött, visszavonult Ben Rickerthez (Brad Pitt) fordulnak segítségért és tanácsért.



A nagy dobás még a szakmabeliek számára is nehezen áttekinthetőnek mutatja a tőzsdeszakmát, s mindent megtesz, hogy a néző ne adja föl, megértse, miről van szó. Ez eddig egyetlen hasonló témájú filmről sem volt elmondható, a Bennfenteseket (2010), azaz a témáról készült oknyomozó, és valljuk meg, a szó mindkét értelmében kimerítő dokumentumfilmet is ideértve. A pénzmozgások logikáját McKay nem az eszünk, hanem a humorérzékünk számára magyarázza el, s oktatófilmként is tökéletesen teljesít. Csak remélni lehet, hogy beiratkoznak hozzá a dokumentumfilmesek… Bár belátnák, hogy ki tudna ellenállni, ha egy hibátlan testű rúdtáncos, esetleg maga Selena Gomez vagy éppen a csodás Margot Robbie tanít a tőzsdei alapfogalmakra?


Margot Robbie habfürdőben a 22. másodperctől

A korábban kevéssé kifinomult komédiákat rendező Adam McKay az ugyancsak a 2008-as válságot feldolgozó Krízispont (2011) által feldobott labdát üti le; oda csatlakozik vissza, amikor a bank vezetője (Jeremy Irons) biztosítja a válságot elhárítani akaró beosztottait: egyáltalán nem az esze miatt szakítja ő a legnagyobb zsozsót (így!), s olyan egyszerűen magyarázzák el neki, mint egy ölebnek, miről is van szó. A nagy dobás kiváló technikával tanítja nézőjét: úgy közvetíti az ismereteket, hogy az orron fricskázva sem neheztel meg, vigyorogva viseli, ha lehülyézik, és mindent megtesz, hogy fölvegye a ritmust, haladjon a tananyagban, s készséggel belátja, hogy elemi érdeke érteni a pénzügyekhez.

Mi tagadás, Adam McKay-t eddig nemigen lehetett komoly rendezőszámba venni, utólag azonban átértékelődik a Pancser police záró jelenete: „Sajnos, az egész rendszer úgy korrupt, ahogy van.” A nagy seftesek milliárdos mentőcsomagot kapnak, s ellenük csak a bíróságon van lehetőség. A vége főcím mellett pedig grafikonokból alkotott klip mutatja a „nagy dobásokat”: azt, hogy a kisemberek gyakran buknak, de a bank mindig nyer.

Ajánljuk:
• pénzügyekben kezdőknek és haladóknak
• akik jó színészek miatt járnak moziba
• forgatókönyvíróknak

A nagy dobás
The Big Short
színes, magyarul beszélő amerikai film, 130 perc, 2016
rendező: Adam McKay, forgatókönyv: Adam McKay, Charles Randolph, operatőr: Barry Ackroyd, vágó: Hank Corwin, zene: Nicholas Britell, producer: Dede Gardner, Brad Pitt szereplő: Christian Bale, Steve Carell, Brad Pitt, Ryan Gosling, Karen Gillan, Marisa Tomei, Selena Gomez, Finn Wittrock

Bemutató: 2016. február 4.
Forgalmazó: UIP-Duna Film

Boronyák Rita

• Publikálva: 2016.02.11. 14:36 • Címke: moziajánló