​Aki animációnak látta az egész világot

Vuk, Szaffi és a Ludas Matyi ma is elvarázsolják a gyerekeket: emlékvetítés az Uránia moziban az egyik legnépszerűbb magyar animációs filmrendező filmjeiből.

Az 1927-ben született Dargay Attila idén lenne 85 éves. Ebből az alkalomból a Magyar Posta emlékbélyeget ad ki, az Uránia Nemzeti Filmszínház pedig emlékvetítést rendez Dargay egészestés játékfilmjeiből, június 20-24-én. A máig egyik legnépszerűbb magyar animációs filmrendezőt, rajta keresztül a magyar rajzfilmgyártás történetét most saját szavaival idézzük meg, amelyeket a Filmkultúrán megjelent cikkekből, illetve Dizseri Eszter Kockáról-kockára című filmtörténeti krónikájából kölcsönöztünk. Mozgóképben Pogány Judit, Vuk hangja idézi föl Dargay személyét, amelyet Szalay Péter dokumentumfilm-rendező készülőben lévő filmjéből, a Pannonia Annóból kölcsönöztünk.

Dargay Attila (1927-2009) munka közben

A kifutófiú
„A negyvenes évek végén, miután kirúgtak a Képzőművészeti Főiskoláról, Macskássy Gyula Rákóczi úti műtermében dolgoztam mint kifutófiú. Be kellett naponta fűtenem, mentem a bankba, mostam a celleket, meg ilyesmi.”

Hogyan kell rajzfilmet csinálni?
„Az volt a baj, hogy senki sem tudta, hogyan kell rajzfilmet csinálni. Macskássy Gyuszi se. Mitől él, mozog a figura? Egy kollégánk becsempészett egy tekercs Walt Disney-filmet. Ahányan csak voltunk, mind azt néztük munkaidő után, hogyan mozog egyszerre mind a négy lába az öszvérnek. Kezdtük skiccelni a mozdulatokat. Természetesen 2–3 nap után feljelentett bennünket egy díszes kolléganő, hogy titokban imperialista filmeket nézegetünk.”

Walt Disney-figurákat másoltam
„Én már a kezdet kezdetén is Walt Disney-figurákat másoltam. Amik hozzánk elkerülhettek, a Disney Stúdió különböző termékeinek rajzait próbáltam a magamévá tenni, de úgy, hogy én magam is benne maradjak. Élveztem a profizmusukat. Azoknak volt arckifejezésük, azoknak volt karakterük, azok ki voltak találva. Általuk valami meseszerű, álomszerű szemüvegen át néztem a világot, és nagyon jól éreztem magam így. Tudtam, hogy nem a valóságot rajzolom, de kit érdekelt a valóság, az ott volt az ablakon kívül.”
 
A magyar rajzfilm nem rentábilis
(1954-ben) „ledermedve hallgattuk, amit mondtak nekünk: minden olyan vállalatot, ami nem rentábilis, a nagy takarékosság nevében meg kell szüntetni. Sajnos, a rajzrészleg is túlságosan sok pénzbe kerül, és az ország nem tudja tovább vállalni a fenntartását. (...) Ujhelyi úr közölte velünk, hogy egy kis mag maradhat a csapatból, hogy befejezze a megkezdett filmet, és próbálja folytatni a munkát. Elmondták, Macskássy Gyuszi rendező, Kozelka Kálmán operatőr marad, Csermák Tibit nem lehetett kirúgni, mert éppen betegszabadságon volt, Vörös Gizi, a kihúzó–kifestő mindenes, Várnai Gyuri, Szabó Szabolcs maradt, és mondták az én nevemet is. (...) A hivatásunkat, életcélunkat, nagyon sok kínlódással, vérverejtékkel megrajzolt, a saját kárunkon valahogy összeállított kis világunkat övön aluli ütés érte. Az első ütés a magyar animáción...”

Megszületett Gusztáv
„Amikor a sorozat elindult, a kutya sem bízott benne. Én igen, azért mert humorra volt építve, és a Nepp csinálta. Én bíztam a Neppben, mert amit ő csinál, az jó. Azt hiszem, nekem az életemben ezek az évek voltak a legszebbek, amikor Nepp Jóskával és Jankovics Marcellel együtt dolgozhattam ebben a sorozatban.”

Lúd és róka
„Mondják, a Lúdas Matyi lúdja én vagyok, s hallottam már kollégáimtól, hogy Vuk is az én gesztusaimmal forog, mozog. (…) Meglátok egy embert, rögtön azt vizsgálom, milyen állatra hasonlít, meglátok egy állatot, s azt keresem, milyen emberre emlékeztet. Torz a szemem: animációnak látom az egész világot.”

Orosz Anna Ida

A magyar animáció képről képre. II. – Dargay Attila (Képtár a Filmkultúrán)
Hajrá mozdony! – Látogatóban az életmű-díjjal kitüntetett Dargay Attilánál – beszélgetés Henrik Irén operatőrrel (Lendvai Erzsi cikke a Filmkultúrán)

• Publikálva: 2012.06.18. 12:57 • Címke: animáció, évforduló