Egészen előkelő helyen van Magyarország a régióban az unió digitális könyvtárába való feltöltések számát tekintve. A 2008-ban induló Europeana Közép-Kelet európai feltöltői között Ausztria mögött a második helyen állunk az egymilliót jócskán meghaladó anyaggal.
Csaknem 4000, Rómáról készült 16-20. századi történelmi ábrázolást, köztük festményeket, nyomtatványokat és rajzokat digitalizált és tett közzé a világhálón kutatók egy csoportja.
Elkészült a közgyűjteményi digitalizálási stratégia, amelynek célja biztosítani a közgyűjteményi tartalmak minél szélesebb körű, akadálytalan hozzáférését a kultúrafogyasztók számára.
A Norvég Nemzeti Könyvtár digitalizálja a nigériai irodalmat egy olyan példa nélkül álló konstrukció keretében, amely a felek reményei szerint mintaként szolgál más országok számára is, és segít létrehozni egy önálló afrikai digitális könyvtárat.
Magyar Október címmel készített az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szabadon elérhető online adatbázist, amelyen keresztül az 1956-os forradalomról fennmaradt fotókat és mozgóképes anyagokat az események helyszíneihez rendelve térképen böngészhetik az érdeklődők, valamint elérhetik a Szabad Európa Rádió magyar osztályának archív hanganyagait is.
Alapos vizsgálatok után Rembrandtnak tulajdonított egy tulajdonában lévő állatrajzot a braunschweigi Herzog Anton Ulrich Múzeum.
Ezentúl szabadon letölthetők és felhasználhatók azok a digitalizált fotók, amelyek a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményének egy jelentős részéről készültek – jelentette be az intézmény.
A Vatikán legféltettebb kincsei is megcsodálhatók a Vatikáni Múzeumok teljesen megújult és modernizálódott honlapján, amelyet most mutattak be a sajtónak.
A British Library Endangered Archives programja legújabb támogatásának köszönhetően egy moldvai cigány közösség családi hagyatékanyagát böngészhetjük online.
Az Endangered Archive projektjeiről már korábban is tudósítottunk. Egyik legutóbbi vállalkozásuk keretében régi burmai negatívokat digitalizáltak és tettek nagy felbontásban elérhetővé. A szocialista Burma életébe bepillantást nyújtó fotók ritka kuriózumnak számítanak.
Most már nem csak magyar forrásokat, hanem az angol nyelvű dokumentumokat és forrásanyagokat is tanulmányozhatjuk online.
Az információs technológiai piackutatásra szakosodott International Data Corporation (IDC) becslései szerint 2020-ig 35 zettabájtra (35 billió gigabájtra) növekszik a világon létrehozott és sokszorozott digitális adatok mennyisége. A digitális kor ígéretes lehetőséget kínált a nagy könyvtáraknak is, a megvalósítással azonban részben adós maradt.
Hódító Vilmos 1086-ban átfogó felmérést készíttetett Angliáról és Walesről. A Domesday Booknak nevezett kötet 13 418 településről és 112 tartományról közöl részleteket, és az érdeklődők mind a mai napig megtekinthetik a londoni országos levéltárban. Nem úgy, mint annak az újabb felmérésnek az eredeti változatát, amely a Domesday Book elkészültének 900. évfordulója alkalmából látott napvilágot. Annak anyagát ugyanis speciális, 12 inches lézerlemezekre rögzítették – a formátum pedig mára elavult.
Beváltatlan ígéret a digitális kortól
A digitális korszak a végtelen tárolókapacitás ígéretével kecsegtetett. A megsokszorozódó számítási teljesítmény és lemezterület – a költségek csökkenésével párhuzamosan – azt a reményt táplálta, hogy ami egyszer elkészült digitálisan, az mindörökké tárolható is marad. Ugyanakkor a digitális adatok gyakran meglepően rövid életűek. „Ha nem járunk el kellő óvatossággal, akkor többet fogunk tudni a XX. század kezdetéről, mint amennyit a XXI. század hasonló éveiről” – nyilatkozta a The Economist című brit hírmagazinnak a téma egyik avatott szakértője, Adam Farquhar, aki a British Librarynél a digitális megőrzésre irányuló erőfeszítések felelőseként tevékenykedik.
A Domesday Book egy lapja
A legnyilvánvalóbb probléma a digitális archiválás területén dolgozók körében az, hogy az információ elférjen az adott hardveren, de ezen a legkönnyebb segíteni is. Számos archívum adattároló rendszerét minden három-öt évben lecserélik, így igyekeznek védekezni az elavulás és az adatok elvesztése ellen. És ez nem is olyan drága dolog, mint amilyennek elsőre tűnik: a merevlemezek olcsók is és megbízhatók is, az esetleges hardverhiba pedig kivédhető azáltal, hogy a biztonsági másolatokat eltérő helyeken tárolják. A British Librarynek például egyaránt vannak tárolóhelyei Londonban, Yorkshire-ben, Walesben és Skóciában is.
A digitális anyagok összegyűjtése már keményebb dió, különösen az interneten keresztül. Az archiváló szakemberek ugyanis a fellelhető információk közül csak a szabadon hozzáférhetőkkel gazdálkodhatnak. Bármi olyan dolog, amelyik felhasználói azonosítást – jelszavak, keresések, űrlapok – igényel, kívül marad a szakemberek hatókörén, és ugyanilyen nehéz a streaming média, például az online videók rögzítése is.
Zsákutca formátumok
És akkor még szó sem esett a szoftverek és fájlformátumok változásaiból fakadó akadályokról! „Az általunk megalkotott digitális objektumok közül sokat csak az a szoftver képes értelmezni, amelyik létrehozta őket” – háborgott Vint Cerf, az internet úttörője, aki jelenleg a Google-nál dolgozik. Ha az eredeti program forgalmazása valamilyen okból megszűnik, a vadonatúj fájlok alkotta archívum használhatatlanná válik. Amikorra a szoftver eléri a tízéves élettartamot, általában már hardveremulációs program kell a futtatásához – vagyis lényegében be kell csapni a programokat, hogy azt gondolják: a régi hardveren futnak. A technikai problémák mindazonáltal többnyire megoldhatók, jóval nehezebb ugyanakkor leküzdeni a szabályozásban rejlő akadályokat. A szerzői könyvtárak számára – mint amilyen például az amerikai Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress) – jogszabályok írják elő, hogy egy weboldal tartalmának archiválása előtt engedélyt kell kérniük annak üzemeltetőjétől–tulajdonosától. A szabályozás különösen akkor okoz még nagyobb károkat, amikor olyan témák megőrzése a cél, mint amilyen egy számítógépes program, játék, zene vagy könyv. Ezeket gyakran DRM-szoftverrel (a szerzői jogok digitális védelmét szolgáló szoftverrel) hozzák forgalomba, hogy megvédjék őket a kalózkodás ellen. Azok az archívumkészítők pedig, akik megpróbálják megkerülni ezeket a védelmi rendszereket, könnyen a törvény rossz oldalán találhatják magukat. Az Egyesült Államok 1998-ban megalkotott digitális szerzői jogi törvénye (Digital Millennium Copyright Act, DMCA) ugyanis a védelmi rendszerek kijátszását bűncselekménynek tekinti.
Lesz, amit sohasem lehet archiválni
A szerzői jog és a digitális védelmi szoftverek szerepe az információs rendszerek természetes fejlődésével párhuzamosan még nagyobb lesz. Az internet eredetileg alapértelmezetten nyitott környezet volt, és egyszerű másolást tett lehetővé. A mobilvilág viszont – a maga széles körben népszerűvé vált okostelefonos alkalmazásaival – már sokkal kevésbé az. Ahogy a vállalatok egyre hevesebben és erélyesebben védik portékáikat, úgy fokozódik annak a veszélye, hogy a kortárs digitális műalkotásokat sohasem fogják tudni archiválni. A könyvtáraknak nincs jogosultságuk olyan alkalmazásokat gyűjteni, mint amilyen például az Angry Birds vagy az Instagram, jóllehet ezek szerves részét képezik napjaink populáris kultúrájának.
Mindezeknek a nehézségeknek az ellenére a világ könyvtárai több mint egy évtizeden keresztül igyekeztek a lehető legtöbbet megőrizni nemzeti digitális örökségeikből. A Kongresszusi Könyvtár 2000-ben 100 millió dollárt kapott a kormánytól, hogy megkezdje a digitális tartalmak archiválásának programját. A webes archívumban jelenleg mintegy 10 000 weboldal található, ezek közül soknak az amerikai kormány a tulajdonosa, és így mentességet élvez a szerzői jog alól. A magántulajdonban lévő oldalakat azonban jóval nehezebb felvenni az archívumba. Jó néhány archiválási terv esetében csupán minden ötödik webmester válaszolt a másolási engedélyt kérő e-mailre.
A Kongresszusi Könyvtár példáját követve ma már a gazdag országokban a legtöbb nemzeti könyvtárnak van valamilyen digitális archiválási programja. Nagy-Britanniában például az országos levéltár őriz egy-egy másolatot minden kormányzati honlapból, a British Library pedig minden brit online tartalmat archivál.
Ám a legismertebb digitális megőrzési program egy non-profit erőfeszítés: az Internet Archive. Szerverei adnak otthont a Wayback Machine-nek, egy olyan népszerű internetes szolgáltatásnak, amely azt mutatja meg a felhasználóknak, hogyan nézett ki egy honlap meghatározott múltbeli időpontban.
Az 1996-ban Brewster Kahle által alapított Internet Archive weboldalak milliárdjainak elérhetőségét gyűjti össze, tárolja és biztosít hozzájuk hozzáférést – éppúgy, mint ahogyan más digitális tartalmakhoz: például könyvekhez, videókhoz és szoftverekhez. A gyűjtemény jelenleg körülbelül 160 milliárd weboldalból áll. Működési elve egyszerű: könnyebb elnézést kérni az – esetlegesen – jogosulatlan archiválásért, mint hivatalosan megszerezni a hozzájárulást.
A régimódi emulációs központ
Újabban a geekek már valósággal rávetik magukat azokra a helyekre, ahol a hivatalos szervek csak óvatos lépéseket tehetnek meg. Olyan weboldalakon keresik a „zsákmányukat” – gyűjtik össze a régi szoftvereket –, mint amilyen például a TOSEC (The Old School Emulation Centre – A Régimódi Emulációs Központ).
De ezeknek a gyűjteményeknek is megvannak a maguk korlátai. Főképp a játékokra és az operációs rendszerekre koncentrálnak, az emberekben ugyanis általában jóval kevesebb nosztalgia él a táblázatkezelő alkalmazások korai változatai iránt, mint amennyire ők rajonganak a Super Marióért. Sokkal fontosabb ugyanakkor, hogy az ilyen anyagok nagyon is szerzői jogvédelem alatt állnak.
Annak ellenére, hogy egyre szaporodnak az archívumok, a digitális megőrzés útja igencsak egyenetlen. Amíg a jog eszközei utolérik a technológiát, a digitális történelemírásra csak részletekben nyílik mód – szemben a digitális kor euforikus ígéreteivel.
forrás: MTI