Múzeumok a párbeszédért és tanulásért

Interjú Sabine Jankkal, a berlini szenumLab egyik alapítójával, aki szevedélyesen hisz a kultúra részvételen alapuló közvetítésében.

Mikor és hogyan jött létre a szenumLab?

A szenumLab a szenum.Berlin részeként jött létre, amely egy 1999-ben a köztér fejlesztésére alapított design stúdió. A szenumnál több mint 16 év tapasztalattal rendelkezünk a részvételen alapuló kiállítási design és az interaktív média környezetek kialakításában. Engem a részvételiség 1996 óta érdekel, amikor a berlini Hackescher Markt – Illusion einer Metropole című kiállításban vettem részt.

A Hotel Utopia című interaktív film

Rájöttem, hogy egyre fontosabb szerepet kapnak a párbeszédet elősegítő technikák. Elkezdtünk a kiállítási terekben a részvételt ösztönző startégiai pontokat elhelyezni, például a drezdai Német Higiéniai Múzeum urbansportblog.de projektje kapcsán. Ez a többszerzős blog a városi sport történetéről kezdeményez párbeszédet. Az itt tapasztaltakon, valamint az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) és Flow Coach képzéseknek köszönhetően határoztuk el, hogy megalapítjuk a szenumLabet.

Ezt azért tartottuk szükségesnek, hogy a részvételen alapuló metódusok, a coaching technikák, a digitális technológiák, valamint a saját kreativitásunkat összehozzuk. Azt vettük észre, hogy a fenntartható részvételi modell kialakítása érdekében a kulturális szervezetek hierarchikus struktúráját agilissá kell alakítanunk, ehhez pedig egy kísérleti és kreatív megközelítés szükséges. Egy másfajta gondolkodásmód, amely az ÉN-ről a MI-re helyezi a hangsúlyt. A szenumlabnél az egyik legfőbb fókuszpontunk, hogy új képességeket tudjunk felkínálni egyedileg megtervezett workshopok során. Ezek a workshopok innovatív és új megközelítést szolgálhat a kulturális szektor vezetőinek.

Hogy néz ki egy ilyen workshop?

Kéthavonta meghívunk a legkülönbözőbb szérákból érkező öt szakembert, hogy kísérletezzenek és értékeljék az alkalmazott módszereket. Az egyik ilyen Labünk a „Transforming Organizational Structure” (a szervezeti struktúra átalakítása), amelynek keretében több változtatási metódust teszteltünk, amelyeket egy kulturális szervezetnél fel lehet használni. Kialakítottunk egy új workshopformátumot „Be Agile. Museum Spaces for Digitization” néven, ahol azt kutatjuk, hogy a múzeumok hogyan lehetnek agilisabbak a többirányú tudás fejlesztése és a digitális és fizikai terek közötti hálózatépítés révén. A Business Origami workshopon pedig papír kivágásokkal képezzük le a folyamatok modelljét.

Hogyan működnek ezek a labek?

Általában kiválasztunk a fentebb említett témakörök közül egyet, majd azzal foglalkozunk, hogy hogyan tudjuk a hierarchikus struktúrában működő kulturális szervezeteket mozgékony hálózati formákká alakítani. Például a Design Thinking metódusát használva az egyik eredményünk az volt, hogy rájöttünk: több kisebb projektre van szükség és kevesebb nagy, Block Buster-projektre. Kis projektek levezénylésére pedig duális vezetői szisztémára van szükség: a hierarchikus rész végzi a napi rutinfeladatokat, a hálózati, sokközpontú rész pedig a kreatív és innovációs folyamatokat. A labek eredményeit ezután írásban is összefoglaljuk, hogy elősegítsük a párbeszéd kialakítását, ilyenek voltak a Das vernetzte Museum (vagy a Zukunft Partizipation. Museen im Kontext der Digitalsierung.

Miért fontos a Design Thinking?

Mindnyájunknak vannak tapasztalatai a hierarchikus működésről és az ún. SILO mentalitásról, amikor egy cégnél több részleg és egyén nem működik együtt, nem oszt meg megfelelő információkat egymással. Következésképpen a napi munkavégzéshez, vagy akár a múzeumok párbeszédekre alkalmassá tételéhez is olyan módszerekre és képességekr van szükség, mint a kreativitás, a kollaboráció, a kommunikáció és a kritikai gondolkodás. A napi munkafolyamatba olyan felhasználóbarát innovációs módszereket kell beiktatni, mint például a már említett Design Thinking.

Mit jelent a gyakorlatban, hogy a szenumLab új koncepciókat alakít ki a kiállítási terek számára?

Számunkra a kiállítási terek jövője a digitális és az analóg viszonyrendszerében rejlik. Mindnyájan tudjuk, hogy információs társadalomban élünk, ahol az információs és kommunikációs technológiák befolyásolják azt is, hogyan tanulunk vagy szórakozunk. Digitális eszközöket használunk az analóg terekben, amelyek igazából a lényegi tanulást támogatják. Az a célunk, hogy olyan tereket alakítsunk ki, amelyek inspirálják a látogatókat, így nekik is lehetőségük lesz kapcsolatot teremteni a kiállítottak és a saját életük között. Az általunk kialakított új formátumokkal kapcsolatot szeretnénk teremteni a múzeum és a látogatók között, azért, hogy a belső tanulást elősegítsük. A kiállítóterekben az individuális autonómiát és a másokhoz való csatlakozás lehetőségét szeretnénk megteremteni.

Mi a következő projektje?

Olyan kulturális szervezeteket és partnereket keresünk, akik segítségünkre lehetnek a prototípusok, például a Contribute! projekt megvalósításában. Ennek keretében a digitális reprezentációt kombináljuk két archívummal, azért, hogy egy különleges részvételi módszert dolgozzunk ki a digitális és az analóg tér számára.

Az interjút készítette Bakk Ágnes

• Publikálva: 2016.08.16. 13:16 • Címke: interjú