A Bauhausról a kevésbé tájékozottaknak csak az jut eszébe, hogy az ottani építészek voltak a lakótelepi kaptárak előfutárai, elméleti megalapozói. Ez természetesen csak annyiban igaz, hogy építészetileg is végtelenül funkcionalisták voltak és nagyon szerették a kockát, mint formát.
Beestem a „Kis Manóba”, hogy a leszedés előtt még gyorsan megnézzem Reviczky Zsolt képeit. Őt választotta meg a szakma az Év fotóriporterének az idei Magyar Sajtófotó kiállításon. Korábbi és 2012-es teljesítményéért kapta ezt a megtiszteltetést, és vitán felül meg is érdemelte.
A műfaj kedvelői és alkotói vasárnap a Millenárison találkoznak. Kiemelt téma az olasz képregény.
Válság van, nem veszik meg a képeket – dől a panasz a galériásokból. Persze elmúltak (ha egyáltalán voltak) azok az idők, amikor úgy vették a festményt és a szobrot, mint a cukrot. Folyóméterre, mint egyesek a könyveket.
Mindig voltak örök vándorok, nyughatatlan elmék, akiknek nem sikerült megmaradni hosszabb távon egy helyen. Nem ment a fészekrakás, megállapodás még akkor sem, ha vágytak rá, vagy egészségük és más körülmények erre sarkallták őket.
Nincs is szebb felület az emberi kéz által simára
csiszolt, koptatott fánál. Talán csak a gyors folyású vizek által sodort
ág-bog, tuskó tud még ilyen szépen kopni.
A camera obscurát állítólag már Arisztotelész is használta és értette, de első pontos leírása egy arab tudóstól származik, 997-ből. Mert tudvalévő, hogy az antik görög világ teljesítményét jórészt az arabokon keresztül ismerte meg Európa. Ahol aztán már Leonardo da Vinci is csinált magának egy zárt dobozt, lyukkal az oldalán.
Ha valaki a Vidas Gitanas kiállításra igyekszik a Néprajzi Múzeumba, kétszer annyi idővel számoljon, mint tervezte. Mert képtelenség úgy megközelíteni a spanyol cigányok történetéről szóló tárlatot, hogy előtte végig ne nézzük a Képek, cigányok, cigányképek című, magyar fotósok által készített anyagot, amely páratlan a maga nemében.
Mintegy harminc látó és látássérült művész alkotásait mutatja be a
Kézzelfogható Alapítvány és a Szépművészeti Múzeum csütörtökön nyíló
tapintható kiállítása; a Kézzelfogható művészet mindenkinek című
tárlathoz konferencia és interaktív nap is kapcsolódik.
Rémálom az olyan fotókiállítás, amelyet egy szűk folyosóra aggattak fel, ahol ráadásul méretes oszlopok is foglalják a helyet. Az emberek araszolnak, tekeregnek a képek előtt, megállni, gondolkodni nincs idő, mert finoman továbbhaladásra késztet a tömeg.
„Az Isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát. Nincs igazi stílusa. Megpróbál ezt-azt kitalálni.” Hát, volt önbizalma a kis spanyolnak, az biztos.
A nagy érdeklődésre tekintettel szeptember közepéig meghosszabbítja a
Közlekedési Múzeum a Titanic 100 című kiállítás nyitva tartását.Az 1912-ben elsüllyedt hajóról származó tárgyakat, másolatokat felvonultató tárlatot kibővítették, külön tárló foglalkozik például az úgynevezett Titanic-legendával.
Az áprilisi megnyitó óta mintegy 30-40 ezren tekintették meg a kiállítást, amely mintegy 130 darab Titanicról származó tárgyat mutat be, felidézi a világ leghíresebb hajójának építését, valamint az első és egyben utolsó transzatlanti útját, a katasztrófát és a mentést – tájékoztatta Domonkos Csaba, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kommunikációs referense kedden az MTI-t.

A hosszabbítást az is indokolja, hogy időközben a tárlat új anyaggal, Titanicról szóló tárgyakkal, például játékokkal egészült ki. Az új tablón figyelemmel lehet kísérni azt a folyamatot, ahogy a Titanic fogalom valós hajóból legendává, és jól eladható termékké vált.
A kiállítótérben a Titanic sétafedélzetének egy részlete elevenedik meg a Stern Stúdió és a Mid Atlantic Films jóvoltából, amelyek a Magyarországon forgatott Titanic című televíziós sorozat díszleteit és kellékeit kölcsönözték a kiállításhoz. Az így kialakított fedélzeten kapott helyet a gőzhajón is használt mentőcsónak másolata.
A tárlaton a Titanicról származó tárgyak mellett olyan elemek is láthatók, amelyek a hajó részére készültek, de nem építették be őket. Az óceánjáró pompáját azok a tárgyak szemléltetik, amelyek testvérhajójáról, a Titanickal szinte teljesen megegyező Olympicról származnak.
A tárlat különlegessége, hogy a kiállított eredeti dokumentumok, használati tárgyak a Titanic több híres, illetve egyszerű, a harmadosztályon utazó személy életét felelevenítik, és külön vitrin foglalkozik Lengyel Árpád magyar hajóorvossal, aki a Carpathia tisztjeként a túlélők ellátását irányította.
Mindezek mellett a tárlat kitér a Titanic körüli legendákra is: felfedi, mi igaz azokból az állításokból, történetekből, amelyek a száz év alatt a katasztrófáról nyilvánosságra kerültek.
MTI