A Titanic titkai

Száz évvel ezelőtt, 1912. április 10-én Southamptonból New Yorkba indult első és egyben utolsó útjára a Titanic nevű luxus óceánjáró, fedélzetén 2200 utassal.

Négy nappal később jéghegynek ütközött, és másnap, április 15-én elsüllyedt, 1600 embert rántva magával a hullámsírba. Máig élénken foglakoztatja kutatókat az a kérdés, hogy vajon a hatalmas gőzös elsüllyedt, vagy elsüllyesztették. Már a katasztrófa után szinte azonnal többféle rejtélyes elmélettel álltak elő: felrobbantották, túl nagy volt a britek tengeri fölénye, ezért az amerikaiak eltüntették a brit flotta gyöngyszemét. Az utasok névsorát megvizsgálva a pénzvilág hatalmasai közül ott találjuk a későbbi áldozatok között John Jacob Astort és Benjamin Guggenheimet. Azok tehát, akik valamiféle első világháborút előkészítő akcióról fantáziáltak, találhattak elméletükhöz megfelelő médiumokat. A közelmúlt egyik – a Titanic-tragédiával összefüggésbe hozható – tudományos felfedezése, hogy a szakértők számításai szerint fél évezred óta nem került olyan közel a Földhöz a Hold, mint 1912 januárjában. Az erős gravitáció a tengerszintet méterekkel megemelte, és a jéghegyek kiszámíthatatlan erővel és úton sodródtak a hajó felé.

A Titanicot a White Starline hajótársaság megbízásából 1907-ben kezdték el tervezni, majd Belfastban a Harland és Wolf hajógyárban építették meg, testvérhajójával, az Olympic-kal együtt. Soha addig nem volt még akkora hajó, mint a Titanic: szélessége 28 méter, hosszúsága 270 méter, magassága 53 méter volt. Egyetlen jellemző adat elég az óriási szerkezet nagyságának érzékeltetéséhez: burkolatának acéllapjait hárommillió szegeccsel rögzítették. A hajón úszómedencék, fürdők, tornatermek, sportpályák, liftek voltak. A tervezés időszakában hatvannégy mentőcsónakot szántak oldalára, majd azt mondván, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen, mindössze húszat akasztottak rá.

A katasztrófa előtti estén a Titanic több jégjelentést is kapott az előttük álló útvonalról. A maga korában forradalmian újnak számító nagy teljesítményű Marconi-rádió mellett ülő távírászok azonban óriási forgalmat bonyolítottak le a készülékeken, ezért a vészjelzések egy része nem jutott fel a parancsnoki hídra. Edward Smith kapitány és helyettesei is tudták, hogy veszélyes, jéghegyekkel teli veszélyzónában haladnak. Azt azonban nem tudni, miért nem csökkentették a hajó sebességét. Egy korabeli, másik hajón szolgált hajóstiszt, James Bisset emlékirataiban így fogalmaz a Titanic sebességéről: A Titanic a reklámok szerint a legnagyobb és legkorszerűbb új hajó volt a transzkontinentális útvonalon. Sebessége viszont elmaradt vetélytársaiétól, ezért, hogy április 16-án délután öt óráig megérkezzen New Yorkba – a sajtó így hírt adhatott volna érkezéséről a másnapi lapokban – a lehető legrövidebb úton és sebességveszteség nélkül kellett haladnia. Emiatt nem kerülhette meg a veszélyes területet. A tragédia 1912. április 14-én éjfél előtt néhány perccel kezdődött: a hatalmas hajótest elfordításával a tengerészek megpróbálták elkerülni a katasztrófát, nem sikerült, jéghegynek ütköztek. A rádiósok folyamatosan küldték az éterbe az S.O.S. jeleket. Először a nőket és a gyerekeket akarták a mentőcsónakokba szállítani, ám az óriási pánikban kapkodva, félig telten eresztették le a csónakokat. Az utolsót éjfél után két órakor. A Titanic közben folyamatosan süllyedt, ekkor már orra az égre meredt, kettő óra húszkor elindult végső nyughelyére, a négy kilométer mélyen lévő tengerfenékre. Az utasok egyharmada, 700 ember élte túl a tragédiát. Ki mentőcsónakban, ki roncsdarabokba kapaszkodva. Volt egy hajószakács, aki fél napnál is tovább úszott, míg végre megmentették. A legközelebb úszó hajó, a szintén brit Carpathia ért először a helyszínre, és vett fel fedélzetére hajótörötteket. A mentőhajó orvosa a magyar Lengyel Árpád volt.

Az elmúlt évszázadban sokan keresték a Titanic roncsait, megtalálását Robert Ballard 1985-ben jelentette be. A hajó két nagyobb darabban, közel négyezer méter mélyen fekszik az Atlanti-óceánban. A kincsvadászok többször próbálták a felszínre hozni – némelykor sikerrel – az értékeket, ám Ballardék célja az volt, hogy a roncsot védett emlékhellyé nyilvánítsák és megóvják a fosztogatóktól.

Dippold Pál
    

• Publikálva: 2012.04.10. 10:46 • Címke: technika, évforduló, történelem