„Metaforikus és metafizikai oly módon, hogy Pasolini mitologikus munkáival vethető össze, Jancsó hangja azonban teljesen egyedi. Bár a film veszíthet néhány nézőt az euforikus, szimbolikus és anakronisztikus befejezés miatt, a piros helikopter feltűnésével, de üzenete érvényes marad. Határozott politikai allegória és elsőrendű, lenyűgöző mozi.” (Cinevue)

A mindig kitűnő Second Run önmagát is felülmúlta új kiadványával, a magyar rendező, Jancsó Miklós elégikus görög mítosz átdolgozásának újonnan felújított változatával. Az 1974-ben forgatott film már témája miatt is merész – egy zsarnok által uralt elnyomott társadalmat mutat be, ami nem szolgálhatott a magyar kommunista hatóságok örömére – de ha figyelembe vesszük a szerkezetet és formát, ami 12 hosszú és bonyolultan koreografált beállításból áll, látjuk meg Jancsó valódi vakmerőségét. (...) Ha csak egyetlen szimbolista magyar filmet nézel meg a hetvenes évekből az idén, ez legyen az.” (Herald Scotland)

„Csábító lenne a kritikusi közhellyel élni, miszerint »ilyet még nem láttunk«, de ez nem lenne teljesen igaz: összehasonlítást lehet tenni Fellinivel, Szergej Paradzsanovval és (komolyan!) Busby Berkeley-vel. Ezek azonban pontatlan referenciapontok: Jancsó egyedi volt, saját vízióval. Ez a film az egyik legnagyobb eredménye, amely megmutatja, milyen óvatos is a legtöbb mozi. (Moviemail)