Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
2004 óta ünnepeljük a Balatoni Halak Napját. Ennek örömére egy 1941-es dokumentumfilmmel idézzük fel a balatoni halászat fénykorát.
Magyarország legnagyobb tavára és a balatoni halakra kívánja felhívni a figyelmet a 2004 óta minden év július 31-én megtartott Balatoni Halak Napja.
A XIX. század második felében mind nagyobb méreteket öltő folyamszabályozási munkák következtében a magyar halászat hanyatlásnak indult. A szabályozás, mely ugyan óriási fejlődést jelentett a nemzetgazdaság számára, természetes vizeink halállományának lassú pusztulását eredményezte. Ezzel együtt a halászat és a hozzá kapcsolódó ősi foglalkozások is fokozatosan sorvadásnak indultak.
Az ötvenes évek elejétől kezdődően azonban a haltenyésztés jelentős állami támogatáshoz jutott, és a fejlesztések, valamint a tóépítések hatására az 1980-as évek végére az országban már több mint 20 000 halastó létesült, a halzsákmány pedig mintegy 40 000 tonnára nőtt, melynek közel negyede származott természetes vizekből.
S ha már természetes vizek: a Balatonban és vízgyűjtő területén eddig 54 halfajt találtak a fogassüllőtől, a gardán, petényi márnán keresztül a betelepített fehér busáig. Igazi balatoni hungarikumnak számít a keszeg (dévér- és vörös szárnyú), a fogas (más néven süllő), a csuka, a harcsa és a balin. A legkedveltebb balatoni hal mégis a ponty.
Az itt megtekinthető Balatoni halászat című dokumentumfilm – mely a halászmesterség mellett a korabeli halfeldolgozás folyamatát is végigkíséri – több szempontból is érdekes alkotás. A film direktora, Simonyi Lia volt ugyanis az első magyar filmrendezőnő.
Balatoni halászat – A film csak olasz verzióban maradt fenn. A bevezető inzert szövege magyarul a következő: "A halászat ősi, nagy hagyománnyal rendelkező mesterség Magyarországon, amelyet végtelen, morajló tengerek híján a Balatonon, a magyar tengeren űznek. Ez Európa egyik legnagyobb édesvizű tava. A halászok a Balaton vizéből a legmodernebb halászati eszközökkel évente ezernyi mázsa halat fognak ki, ennek ellenére mégis hűek maradnak az ősi halászati módszerhez, és minden éjszaka halászbárkáikról kivetve hálóikat fogják ki a legjobb minőségű halakat, legfőképpen a fogast, amely igen értékes halfajta. Ez a balatoni hal kiváló minőségének köszönhetően az egyik legfontosabb kiviteli cikkünk. A kisebb halakat, a gardát, a tokhalat, miután megtisztítják szálkáiktól, konzervgyárakban dolgozzák fel. A maradékból halliszt készül, melyet állati takarmányként használnak fel. A Balaton valóban a magyar tenger, nem csupán természeti szépsége miatt, hanem halgazdagsága révén is." |
A halászatról szóló, eredetileg filmtrilógiának szánt sorozat első és egyben utolsó darabjáról van szó, ugyanis a Folyami halászat, illetve a Tavi halászat című folytatások a háború alatti filmnyersanyaghiány miatt sosem készültek el. Technikai szempontból figyelemreméltó – ezt Simonyi Lia visszaemlékezésében is megemlíti –, hogy a film víz alatti jeleneteit egy akvárium üvegfalai mögül filmezték. Az 1941-ben készült dokumentumfilmet, mely a Velencei Biennálén harmadik helyezést ért el, néhány éve újította fel a Filmarchívum.
Simonyi Lia (1909, Budapest - 1999, Zürich), az első magyar rendezőnő 1937-ben Pécsett szerzett német-francia szakos tanári diplomát, de az egri tanári állás és egy küszöbön álló házasság helyett a német Humbold-ösztöndíjat választotta. A Babelsberg Filmakadémián tanult, majd hazatért, s 1939-től ismeretterjesztő rövidfilmeket készített. Filmjeit kortársaiéitól megkülönbözteti jellegzetes értelmi-logikai megközelítése, empatikus készsége, erős vizuális készsége. Egyik legmaradandóbb műve A munka akrobatái (1939). 1945 után a Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban dokumentumfilmeket készített a gyapotról, a kukoricáról, a cukorrépáról, majd 1957-ben elhagyta Magyarországot. Átmeneti müncheni, párizsi tartózkodás után Zürichben telepedett le. Rendezett tévéfilmeket a svájci televíziónak, de főként reklámfilmek vágásából élt. Visszaemlékezéseiből Ennyi! címen a Magyar Filmintézet kötetet jelentetett meg (1988). |
Nagy Levente