​Nemsokára szavaznak is helyettünk?

November 29-én rendezte meg a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tizedik Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferenciáját, ahol nem csak robotokról és drónokról hallhatott a közönség, hanem olyan gondolatébresztő kérdésekről is, mint az ember és gép viszonya és az ebből fakadó társadalmi feszültségek.

Hogy milyen aktuális ez a téma, mi sem mutatja jobban, minthogy két nagy sikerű tv-sorozat is hasonló kérdéseket feszeget, a brit Humans és az HBO Westworld-je. Habár világos, hogy miért találta fel az ember az „okos gépeket”; a sebészetben, az üzemekben, a mezőgazdaságban való alkalmazásuk haszna vitathatatlan, mégis komoly etikai és biztonsági kérdések merülnek fel alkalmazásuk során. Ezekre a kérdésekre is felhívta a figyelmet Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója, a konferencia címére reflektálva: „Gondolkodom, tehát látom a veszélyeket”. Az első előadó, Bőgel György a már említett társadalmi hatásokról szólt. Jól látszik, hogy a segítség mellett, amit a gépek nyújtanak, sajnos el is vesznek, különösen igaz ez az egyszerűbb munkákra. Bár a munkanélküliség aránya soktényezős, mégis, az okos gépek megjelenése nagyban hozzájárul a növekedéséhez. Mi lesz veled középosztály? – teszik fel sokan a kérdést. Régóta látszik, hogy a legnagyobb probléma a középfokú végzettségűek elhelyezkedésével van. A világ „Tedekre és Billekre” szakad, Tedekre, az értelmiségi alkotókra – és Billekre, a kiszolgáló, adminisztratív munkát végzőkre. Hogy vajon mi a megoldás erre a társadalmi feszültségre, csak találgatni tudunk. Talán még több innováció? Állami beavatkozás? Oktatás? Progresszív adózás? Csepeli György az evolúcióból kiindulva közelítette meg a kérdést. Az evolúció folyamatának végpontjaként rendszerint a homo sapienst állítják. De valóban mi lennénk a végpont? Aligha. Az evolúció nem befejezett, a nagy kérdés még mindig az, hogy a mesterséges intelligencia vajon kiszorítja, vagy kiegészíti az embert?
 

Istenes Zoltán előadásának illusztrációja

Istenes Zoltán, az NJSZT Robotika szakosztályának elnöke és Charaf Hassan a robotika, illetve a szoftverrendszerek kapcsán hangsúlyozta az oktatás szerepét. A robotoktól nem félni kell, hanem meg kell ismerni őket, különben a felnövő nemzedék képtelen lesz megfelelően használni és fejleszteni bármelyiket is. Sőt Istenes Zoltán szerint az ECDL, azaz az Európai Számítógép-használói Jogosítvány mintájára most már az ERDL, azaz a robothasználói jogosítvány is időszerű lenne. Haidegger Tamás az orvosi robotikát, elsősorban a Da Vinci sebészrobotikai berendezést mutatta be. Bár a robotok használata a sebészetben, különösen a nagyobb precizitást igénylő beavatkozások során felbecsülhetetlen, a társadalom mégis bizalmatlan felhasználásukkal kapcsolatban. Az előadó megállapítása szerint a „robotok társadalmi elfogadottsága általában meredeken nő, egész addig, amíg nincs valamilyen negatív hír, amely visszaesést okoz.”



Takács Árpád előadásában az önvezető autók, Zsedrovits Tamáséban a drónok, Paplógó Zoltánnál az emberrel közvetlen együttműködésben dolgozó YuMi robotok, Sepp Nobertnél az IBM Watson mesterséges intelligenciájáé volt a főszerep. Szinte valamennyi előadó kulcsfontosságúnak nevezte az eszközök tudatos használatát és az erre való oktatást. A YuMi kapcsán többek érdeklődését is felkeltette, hogy akár egy tízéves gyerek is meg tudja tanítani különböző feladatok elvégzésére a robotot. Zárásként Alföldi István gondolatait idézzük. „A feladatunk az, hogy a változásoknak minél kevesebb kárvallottja és minél több haszonélvezője legyen. „Ha a Billek lennének többségben, az a Tedeknek is baj lenne” és „Bár egy kvízjátékban Watson, a mesterséges intelligencia legyőzte az embert, mi nem vagyunk butábbak, csak mások: emberi módon gondolkodunk. És ennek örüljünk.”

A konferenciáról további beszámolók itt és itt olvashatóak.

Tompa Éva

• Publikálva: 2016.12.05. 14:04