Szereti a macskáját
15 éves a South Park
A Trey Parker és Matt Stone nevével fémjelzett híres-hírhedt animációs vígjátéksorozat idén másfél évtizede nevetteti- és botránkoztatja meg nézőit. A négy alsótagozatos főszereplő, Stan, Kyle, Cartman és Kenny szürreális kalandjait már 16 évad, illetve 230 epizód mutatja be. És még nincs vége: a tervek szerint az alkotók (egyelőre) 2016-ig folytatni kívánják a nem kevés felháborodást keltő sorozatot.
Trey Parker és Matt Stone a Coloradói Egyetemen barátkoztak meg, és ezzel kezdetét vette a világszerte ismertté vált, társadalmi, politikai és közéleti kritikáiban kegyelmet nem ismerő szatíra-sorozat története. 1992-ben elkészítettek egy animációs rövidfilmet, The Spirit of Christmas címmel. Színes papírból kivágott alakokkal, ún. stop motion technikával dolgoztak. Ebben az első filmecskében megjelennek a sorozatból jól ismert szereplők ősei: három névtelen szereplő, akik a későbbi Kenny, Stan és Kyle hasonmási, valamint egy akkor Kenny-nek nevezett kisfiú, Eric Cartman korai változataként. Pár évvel később, 1995-ben a Fox hálózati vezetője, Brian Graden megbízta az alkotókat egy újabb rövidfilm elkészítésével, amit karácsonyi üdvözlőlapként akart felhasználni. Így készült el a filmecske második változata, azonos címmel, ahol először mutatkozik be a négy főszereplő, már végleges alakjában. Graden szétküldte barátainak a filmecskét, akik azt továbbküldték, így lett az egyik legelső interneten megosztott videó. Népszerűségének köszönhetően Parker és Stone egy sorozat elkészítéséről kezdett tárgyalni. Miután a Fox elutasította az ötletet (mert nem tetszett nekik a Kula bácsi nevű szereplő, egy beszélő ürülék), végül a Comedy Central kötött velük szerződést.
Egy kisebb alkotógárdával nekiláttak, és három hónap munka után elkészült a az első rész. A próbavetítéseken egyáltalán nem váltotta ki a közönség tetszését, de mivel a két rövidfilm még mindig igen nagy népszerűségnek örvendett az interneten, a Comedy Central megrendelt hat epizódot.
Az első részt (Cartman anális beültetése) 1997. augusztus 13.-án sugározta a Comedy Central. Ez még szintén stop motion technikával, papírból kivágott figurákkal készült el, ezek után számítógépes technikát kezdtek alkalmazni, de az eredeti, kétdimenziós megjelenést a mai napig megőrízték. Eleinte körülbelül három hétbe telt egy-egy epizód elkészítése, ma, a mintegy 70 személyes alkotógárdával általában ez csupán egy heti munkát vesz igénybe, alkalmanként csak három-négy napot. A munka csütörtökön kezdődik, Parker és Stone leülnek ötletelni konzultánsaikkal, ezek után Parker megírja a forgatókönyvet, majd az animátorok, vágók, technikusok, hangmérnökök gárdája körülbelül 100-120 órát dolgozik a következő napokban, végül pedig szerdán küldik el a Comedy Centralnak a kész epizódot, néha alig pár órával a bemutatás előtt.
Kezdettől fogva jelen volt a sorozatban a szatíra, a hírességek kifigurázása, a társadalomkritika, de eleinte inkább a helyzetkomikum, az olcsó, trágár humor, a Monthy Python társulatát idéző abszurditás jellemezte. „A South Park viszont, most már a tizedik évadánál, élesebb mint valaha és egyre csak jobb és jobb. Stone és Parker egy fingós-viccekből álló műsort az idők során átalakítottak egy olyan műsorrá, amiben, hát, fingós viccek és Jonathan Swifthez méltó szatíra keveredik.” – írta róla a CNN Money 2006-ban. Parkerék bevallása szerint jót tesz a sorozatnak a rövidre szabott munkaidő, mivel egyrészt lusták, és ösztönzőleg hat rájuk a közelgő határidő, másrészt így könnyen reflektálhatnak aktuális eseményekre és a sorozat spontaneitásának és abszurd világának is kedvez. Sokszor a világban történő nagy eseményeket övező káoszban nézők milliói várják, hogy “na most erre mit fog mondani a South Park.” (http://uk.tv.ign.com/articles/928/928073p1.html) Egyik jellemző példa a 12. évad Másnap című része, ami többek közt a 2008-as amerikai választásokat dolgozta fel, kevesebb mint huszonnégy órával Obama elnök győzelme után sugározták, és ahol Obama valódi győzelmi beszédéből hangzanak el részletek.
Az amerikai politikai palettán sokféle nézőpont felüti fejét a sorozattal kapcsolatban. Úgy konzervatív, mint liberális vélemények hol támadják, hol azonosulni tudnak vele, néha egyenesen magukénak érzik, de Parkerék ismételten kihangsúlyozzák: nem állnak senkinek az oldalán. “Soha nem szeretném, hogy a műsort demokratának vagy republikánusnak titulálják, mert számunkra a sorozat ennél sokkal fontosabb.” – mondja Stone egy 2010-es interjúban. “Én így látom: van egy macskám, szeretem a macskámat, és ez olyan, mintha jönne valaki és megkérdezné: hé, az a macska republikánus vagy demokrata? Az csak a kib****tt macskám, hagyd békén.” – teszi hozzá Parker.
A rengeteg díj és elismerés mellett (köztük négy Emmy-díj és egy Peabody Award) a sorozatot állandó jelleggel érik a különböző támadások – mindenfelől. Aggódó szülők óvva intik gyerekeiket, kifigurázott hírességek családjai vagy ők maguk háborodnak fel, különböző vallási csoportok botránkoznak meg. Szinte minden vallás képviselői felszólaltak a műsor ellen, sőt, ateisták körében is keltett felháborodást.
A legtöbb támadás talán a nyelvhasználat miatt éri – 2002-ben az 1999-es egész estés South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan című mozifilm bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a legtrágárabb animációs film, összesen 399 darab káromkodással.
2005-ben az Egy házba zárt közösség című rész robbantott ki botrányt a szcientológusok körében. Az epizódban azt állítják a szcientológiáról, hogy az nem más, mint egy “hatalmas globális átverés”. Kifigurázzák benne többek közt Tom Cruise-t, aki szintén a Szcientológus Egyház tagja, és olyan információkat osztanak meg a közönséggel a szcientológusok hitét illetően, amit az egyházban csak tetemes összegek fejében adnak át. Isaac Hayes, az egyik szereplő, Séf bácsi hangja, aki maga is szcientológus, később tiltakozásképpen ott is hagyta a sorozatot.
2010-ben a 200 című rész váltott ki felháborodást az iszlám követői körében. A szóban forgó epizódban Mohamed egy plüss-medve jelmezben jelenik meg. Ezt követően egy new york-i radikális muzulmán szervezet figyelmeztette honlapján a Parker-Stone párost, hogy ezzel erőszakos megtorlásnak teszik ki magukat, és könnyen úgy végezhetik, mint Theo Van Gogh (Theo Van Gogh-ot 2004-ben gyilkolták meg azt követően, hogy rövid dokumentumfilmet készített a nők elleni erőszakról egyes muzulmán társadalmakban). A honlapon közzétették a Comedy Central new york-i székhelyének címét és a los angelesi produkciós társaságét is. Ezután a Comedy Central cenzúrázta Mohamed alakját a szóban forgó és a következő epizódban is. Mintegy válaszként az eseményekre megalakult az Everybody Draw Muhammed Day (Mindenki Rajzolja Le Mohamedet Nap) nevű mozgalom a Facebook-on.
Bárhogy is van, a South Park meghatározó eleme lett a kilencvenes, kétezres évek életének. Egy teljes generáció nőtt fel a sorozatból kölcsönzött szállóigéken és poénokon, és gyűlöljék vagy szeressék, mindenki ismeri. A könyörtelen paródia és társadalomkritika mindig jó. Akkor is, ha fingós viccekkel pimaszkodik közben. Fel lehet háborodni, de ha egyszer rámutatnak gyönge pontjaimra, előbb-utóbb szembe kell néznem velük és talán így könnyebben elfogadom a másokét is. A pimasz botránykeltés üzenete végsősoron mi más lenne, mint az, hogy igenis több toleranciára lenne szükség. Áldott dolog az irónia, nemkülönben a humor. Még áldottabb, ha a minket ért támadásokra méltóságunkat megőrizve, öniróniával és humorral tudunk rákontrázni, mielőtt felháborodnánk. Ami engem illet, én továbbra is kíváncsi leszek rá, hogy akkor “erre mit fog mondani a South Park”.
Horváth Előd Benjámin
• Publikálva: 2012.08.13. 08:06 • Címke: filmtörténet