Rendező a vóság és az álom határán

Március 31-én hatvanéves Janisch Attila Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész.

Kecskeméten született, a helyi Katona József Gimnáziumban érettségizett. Érdeklődése korán a színház- és filmművészet felé fordult, minden lehető módon kereste a kapcsolatot a film világával. Meghatározó élményt jelentettek számára Alfred Hitchcock, Ingmar Bergman, Luis Bunuel és Michelangelo Antonioni filmjei. A tehetséges fiatalember a kecskeméti színházban és mozikban dolgozott, 1978-ban lett a fővárosi Népszínház asszisztense. 1980-ban sikeresen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Fábri Zoltán tanítványa lett. Először dokumentumfilmekkel kísérletezett, bár saját bevallása szerint horrorfilmes szeretett volna lenni. Az üres ijesztgetés nem érdekelte, a véres jelenetek taszították, a váratlan sokkolást kiszámíthatónak tartotta. Inkább a titok és képi megjelenítése izgatta, Hitchcockhoz hasonlóan nyelvi eszközökkel akart feszültséget teremteni. Már a főiskola első évében leforgatta Árnyékban című dokumentumfilmjét, első kisjátékfilmje, a Róbert és Róbert 1981-ben került a közönség elé. Alkotása a következő évben Münchenben elnyerte az európai főiskolák versenyén a bajor televízió különdíját, Zizi és A másik part című munkáiban a thrillerek hatásmechanizmusára épített.

Másnap

Hamar megtalálta saját stílusát, amely mellett azóta is kitart. A megrázó, filozofikus hangnemben elmesélt sorstörténetek a valóság és az álom határán mozognak, a történet laza időszerkezetében gyakran alkalmazza az idősíkok egymásba csúsztatásának technikáját. Minden művében felbukkan a bűn kérdése, amiről a rendező így nyilatkozott: „Soha nem gondolsz a bűnnel, és egyszerre csak ott állsz előtte és megérint téged″. A bűnt mindig az egyén felől közelíti meg, soha nem társadalmi összefüggésben, ezért használ szimbolikus figurákat. Első nagyjátékfilmje, egyben trilógiájának első része az 1991-es Árnyék a havon. A fekete-fehérben forgatott filmdráma hőse egy anyagi gondokkal küszködő elvált férfi, aki kiúttalan helyzetében lopásra szánja el magát, de közben véletlenül megöl valakit, a botlás halálos bűnné fajul, ami örökre megváltoztatja, maga alá temeti a férfi életét. A rendező nem időrendben meséli el a történetet, hanem az idősíkok egymásra vetítésével tárja elénk három nap történetét, de hitelesen ábrázolja az apát és gyermekét, a bűnöst és ártatlant összefűző szeretet. Filmjével 1992-ben Drezdában elnyerte az Európai Játékfilmek Fesztiváljának első díját és a mamers-i nemzetközi filmfesztivál fődíját.

Másnap

A trilógia következő filmje, a Hosszú alkony erős érzelmi hatásokkal vonja bűvkörébe a nézőt. A Shirley Jackson talányos írása, Az autóbusz alapján született mű egy energikus, örökifjú régésznő különös, álomszerű, thriller-elemekkel átszőtt bolyongásának története. A gyermekkor álomképei szürrealisztikus képekkel váltakoznak, a valóság és az álom határai egybecsúsznak, s csak a legvégén áll össze a történet, bomlanak ki a tudatalattiban rejlő titkok. A film felteszi a kérdést: mivel a valóság csak nézőpont kérdése, valóságos-e, amit cselekszünk. A filmet a főszereplő, Törőcsik Mari elemi erejű játéka és az atmoszferikus tájak teszik feledhetetlenné. Az alkotás elnyerte a 28. Magyar Filmszemle fődíját és rendezői díját, Karlovy Varyban pedig a Don Quijote-díjat. A trilógia utolsó darabja a Másnap. A rendező harmadik „bűn-filmjének″ középpontjában az ismeretlenség, a bizonytalanság, a sejtelem áll. A világ egy névtelen pontján egy névtelen ország névtelen vidéki tájára egy névtelen városból egy névtelen férfi érkezik. A férfi egy házat keres, melyet távoli rokonától örökölt, de a keresés hamarosan egzisztenciális válságba torkollik. A helybéliek egy aznap kegyetlenül meggyilkolt fiatal lányról faggatják, s ő a keresés során egyre mélyebbre süllyed. Megpróbálja tetten érni az emberben rejtőzködő démont, a néző gondolhatja azt, hogy a gyilkosságot a név nélküli ember követte el, gyanakodhat a helybéliekre is, de az az érzése is támadhat, hogy a gyilkosság meg sem történt. A hősnek saját tudatalattijával kell szembenéznie és megküzdenie, a vágyak, álmok, megélt történetek útvesztőjében tévelyeg. A négy nagy egységre (ég, por, szél, út) tagolt film fontos szereplője a környezet is. A film elnyerte a 2004-es filmszemle fődíját, a legjobb operatőrnek (Medvigy Gábor), a legjobb férfi főszereplőnek (Gáspár Tibor) és a legjobb női mellékszereplőnek (Lázár Kati) járó díjat is.

Másnap

2001-ben Bozsik Yvette koreográfus-táncművészről forgatott portréfilmet, amely 2003-ban a filmszemlén a kísérleti filmek között rendezői díjat nyert. Janisch Attila jelentős szerepet szánt filmjeiben a zenének, már meglévő zeneműveket használ fel, úgy véli, hogy a zenében benne rejlik a tér és az érzéki élmény, amelyet képpé fogalmaz. Állandó munkatársa Forgách András, aki filmjeinek forgatókönyvét írja. A Balázs Béla-díjat 1998-ban kapta meg, 2006-ban érdemes művész lett. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen egyetemi adjunktusként oktat, filmes szaklapok állandó tanulmányszerzője, a filmnyelvvel foglalkozó kurzusok népszerű előadója, Vera nevű lánya maga is rendező lett.

(mti)

• Publikálva: 2017.03.29. 13:47