​Rekord mértékű gúny rekord mennyiségben

Honoré Daumier a Szépművészeti Múzeumban

Köztudottan Pablo Picasso volt minden idők legtermékenyebb művésze, de 4000 litográfiával, háromszáz festménnyel, rengeteg rajzzal és szoborral Honoré Daumier toronymagasan viszi e tekintetben a XIX. századot, az bizonyos.

A marseille-i üvegesmester fia ugyanakkor nem volt éppen munkamániás, nem is lett kőgazdag abból, amit csinált. Sőt, pályafutása végén bérelt lakásából is kitette a háziúr. Halála után természetesen szép pénzeket adtak munkáiért, amelyekből Magyarországra is került jócskán.

A Szépművészeti Múzeum 600 kőnyomatot, 150 fametszetet és négy értékes rajzott őriz a karikatúra első, és azóta is felülmúlhatatlan mesterétől. (A gyűjtemény 1918-ig szépen gyarapodott a főművek lenyomataival, a boldog békeévekben még volt pénz kultúrára.)

Mivel a grafikákat a papír érzékenysége miatt nem lehet állandó kiállításokon szerepeltetni, Daumier munkáiból is csak monografikus kiállításokat tudtak rendezni. Ezekből viszont volt négy is, a legutóbbi éppen 33 éve. Éppen indokolt volt egy újabb tárlat megszervezése, hiszen a felnövekvő generációk már csak albumokban láthatták Daumier tekintélyt nem nagyon ismerő munkásságát.

Na, Didine, végre kitáncoltuk magunkat... Hitvesi erkölcsök-sorozat 56. lapja, Le Charivari, 1842. július 21.

A zárkózott, visszahúzódó karikaturista, aki 14 éves korában, egy könyvkereskedőnél dolgozva készíti el első litográfiáját, nagyon sokat köszönhetett Charles Philiponnak, aki szatirikus heti- és napilapjaiban biztos kenyérhez juttatta a Párizsba költöző ifjú tehetséget. Daumier meg is hálálja a bizalmat, hiszen címlapos nyomataival meghatározta a La Caricature és később a Le Charivari (Macskazene) mondandóját. (A hihetetlen vizuális memóriával megáldott mester kőrajzainak próbanyomataira írják a szövegeket a szerkesztőségben.) Az első idők maró gúnnyal átitatott politikai karikatúráinak hat hónapos börtön lett a vége, mert az amúgy is előnytelen külsejű Lajos Fülöp, a polgárkirály már nem tudta elviselni, hogy Daumier rajzain tovább torzulnak vonásai.

Vasárnap az állatkertben. Művészek visszaemlékezései-album, 1862. március 23.

Az elviselhető körülmények között letöltött büntetés után a mester a politikai témák helyett a hétköznapi élet visszásságait, az emberi viszonyokat tűzi tollhegyre. Megmutatja a derék polgárok álságos dolgait, a hitvesi erkölcsök szomorú valóságát, a kékharisnyák nevetséges önmegvalósítási próbálkozásait, a korrupt és szégyenletes francia igazságszolgáltatást, a rendszer minden hájjal megkent kiszolgálóit. Valósággal lubickol szerepében, rajzainak többsége a ma emberét is megnevetteti. (Egy kalap… két kalap… lehet, hogy a szerencsétlenek a búzatáblába ölték magukat – morfondírozik egy férfi a búzatábla szélén. A lába elé egy cilinder és egy főkötő van rajzolva.)

Először eret vágni, aztán meghajtani, végül beöntést adni. La Caricature, 1833. december 5.

Kortársai sokra tartják, Charles Baudelaire ír róla először méltató sorokat. Szent Lajos szigetén, művészbarátok között lakik, jó barátságban van a barbizoniakkal. A gondok látásának romlásával kezdődnek, 1873-ra szinte teljesen megvakul. Mivel nincs vagyona, Camille Corot vidéki házába költözik. Még megéri első önálló párizsi kiállítását (1878), majd egy év múlva, 71 éves korában meghal.

Daumier lapjaival egy időben magyar kollégájának, Faragó Józsefnek (1866–1906) is kiállították életművét a Magyar Nemzeti Galériában. Az összevont intézmények közös kiállításának az Így éltek Ti címet adták a tárlatok rendezői.      

Pálffy Lajos

Így éltek ti – Honoré Daumier (1808–1879)
Szépművészeti Múzeum
2012. október 12. – 2013. március 3.

Így éltek ti – Faragó József (1866-1906) művészete
Karikatúrák a Borsszem Jankóból
Magyar Nemzeti Galéria
2012. október 12. – 2013. március 3.

• Publikálva: 2012.10.13. 07:00 • Címke: ajánló, kiállítás