​Egy hősszerelmes vérgróf: Lugosi Béla

130 éve született az egyik leghíresebb magyar

Az egyetlen magyar, akinek csillaga van a Hollywoodi Hírességek sétányán, az elbűvölő, vonzó, színtiszta gonoszság, Drakula gróf prototípusa.

Aki több szerelmeslevelet kapott női rajongóitól, mint Clark Gable; az első világháború után kitüntetett hadnagy, az idős éveiben morfiumfüggőségével küzdő, B-filmekben játszó, mindig újrakezdő karizmatikus öregúr, a fiatal vándorszínész, a Nemzeti Színház hősszerelmese, aki első angol nyelvű szerepét úgy játszotta el a Broadway-n, hogy nem tudott angolul, de szótagról szótagra megtanulta szövegét; aki tizenkét évesen szigorú apjával dacolva abbahagyta az iskolát és elszökött otthonról, hogy bányamunkásként elkezdje egy rejtélyes magányos farkas történetét.

„rejtélyes magányos farkas” (forrás: Fortepan)

„Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna, s láttára a nézőtér hangosan felsóhajt, de vajon ki hiszi el ennek az egyébként kellemes embernek, hogy civilben genfi egyetemi tanár? Nem, ő mindvégig csak igen csinos, magyar hősszerelmes.” – írja róla Kosztolányi (Pesti Napló, 1918. május 4.). „Soha nem látott gonosz szemek, soha nem látott elsöprő erő, soha nem látott fekete mágia, Béla Drakula Lugosi, a Fehér Zombi mestere!” – hangzik el a White Zombie című film trailerében.

„Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna” (forrás: Fortepan)

A Fehér Zombi mestere Blaskó Béla Ferenc Dezső néven születik Lugoson, 1882. október 20-án. Miután tizenkét évesen elhagyja a szülői házat, eleinte alkalmi munkákból tartja fenn magát, többek közt bányában dolgozik, hogy aztán Temesváron, feltett szándéka szerint belefoghasson a színészkedésbe. Harminc éves, amikor szerződteti a budapesti Nemzeti, ekkor már maga mögött tud színésziskolát, vándorszínészetet, a Szegedi Nemzeti, a Magyar, a Királyi, a Palota Színházat és különböző szerepeket, a Trilby Geckójától Az ember tragédiájának Ádámjáig. A Nemzetiben inkább mellékszerepeket kap; mire kirobban a világháború, megunja, és, noha mint az állami színház tagja, mentesítve van a besorozás alól, önként jelentkezik katonának.

„Hat hónapig verekedett északon és délen. Az elegáns szalonszínészből szakállas, bajuszos marcona katona lett, aki legfeljebb gépfegyverek kattogásában álmodozhatott a tapsról. A hatodik hónapban aztán egy ilyen tapshoz hasonló gépfegyver kattogásához túl közel jutott és súlyos sebével került fel egyik fővárosi kórházba. Néhány heti ápolás után azonban újra talpra állt s most a változatosság kedvéért a szerb és orosz front után az olasz fronton ’dolgozott’, sok hónapon át. Végül is az idegei mondták fel a szolgálatot és súlyos betegen került kórházba. Most pedig tartósan szabadságolták.” (Színházi Élet, 1916/14. sz. 11–12. oldal.) Hazatérte után kitüntetik, aktív szerepet vállal a színész-szakszervezetben, majd a Tanácsköztársaság bukása után nyílt politikai állásfoglalása miatt menekülnie kell. Előbb Bécsben, majd Berlinben időzik, vállal el különböző filmszerepeket, végül hajómunkásként kijut az USA-ba.


A vámpír civilben...

New Yorkban magyar emigránsokkal színházat alapít, ő az első, aki bemutatja Az ember tragédiáját Amerikában, ezúttal Lucifer szerepét osztva magára. 1922-ben játszik az első Broadway-darabjában, és mivel nem tud angolul, szótagról szótagra tanulja meg szerepét. A Broadway hozza meg számára a sikert, amikor felkérik az 1927-es Drakula című darab címszerepére. A produkció több, mint ötszáz előadást megér és két évig turnéznak vele. Így kerül Hollywoodba, ahol különböző filmszerepekre kérik fel, majd 1931-ben örökre bekerül a filmtörténetbe a Universal Studios Drakulájának főszerepében.


...és híres jelmezében.

Lugosi Drakulája lesz hírneve, áldása és átka egyben. Egy új világ normatív szörnyetege ez. A gonosz meghatározó arca. Ikonikus figura, akit azóta is majmolnak különböző animációk és filmek hosszú sorában. Tört angolsága, hanghordozása, mozdulatai, démoni sármja örökre belevésődnek a nézők emlékezetébe. Nem utolsósorban korabeli női nézőkébe, akik elhalmozzák rajongói levelekkel. Cserébe végleg megpecsételődik hősszerelmesünk sorsa. Hátralévő éveiben siker és bukás között ingadozik, újra és újra visszatérni kényszerül stigmájához, Bram Stoker erdélyi vérgrófjához, sokszor paródiákban testesítve meg azt. Mégis, kimeríthetetlen ambícióval és lendülettel kap erőre minden bukás után, élete végéig dolgozik. Fia, Bela Lugosi Jr. mondja róla egy dokumentumfilmben, hogy a legalantasabb szerepekbe is mindent beleadott.

Életének utolsó évtizedében háborús sebesülései újra jelentkeznek, fájdalmaira gyógyszereket írnak fel, végül ennek következtében súlyos morfiumfüggő lesz, amire negyedik és leghosszabb házassága is rámegy. Ekkor már B-kategóriás filmekben játszik többnyire, az azóta kultuszfimekké nőtt első nagyjátékfilmjeit rendező Edward D. Wood Jr., akit minden idők legrosszabb rendezőjeként szoktak emlegetni, egy elszegényedett, megtört Lugosi Bélát karol fel. Többek közt az ő kapcsolatukat örökíti meg a Tim Burton rendezte 1994-es Ed Wood című film, amelyben Lugosit Martin Landau játssza. Az említett dokumentumfilmben Landau arról beszél, hogy a szerep és az érte kapott Oscar-díj egyfajta hommage a részéről Lugosinak, akit zseniális színésznek tart, és akiről tudja, mindig arra vágyott, hogy eljátszhasson egy komolyabb, tehetségéhez passzoló szerepet. 1955-ben kórházba kerül és felépül morfiumfüggőségéből. Mikor kiengedik, egy interjúban azt nyilatkozza, hogy készen áll új erővel folytatni a munkát. Ám 1956. augusztus 16-án szívinfarktusban hal meg, los angeles-i otthonában. A kaliforniai Culver City-ben temetik el, legendás Drakula-jelmezében. Halála után néhány évvel kultusza újult erővel tör felszínre, pólók, jelmezek, rajongói klubok, videók milliói biztosítják elevenségét mindmáig.

Lugosi Béla szülőháza Lugoson.

Fia meséli róla, hogy apja önművelő ember volt. Mivel hamar abbahagyta az iskolát, sokszor érezte magát kellemetlenül műveltebb társaságban, ezért úgy döntött, elolvas mindent, a tudományoktól a politikáig, a vallástól a zenéig. „És olvasott is egész életében egészen a haláláig.″ Bela Lugosi Jr. egy olyan apára emlékszik, aki csaknem mindennel kapcsolatban fel tudta világosítani, aki szerette a társaságot, a finom ételeket, a jó borokat, imádta a cigányzenét, szórakoztató vendéglátó volt, és szeretett magyar barátaival aktuális hazai politikai kérdésekről diskurálni. Ha valahol megjelent, minden szem rászegeződött.

Emléktábla a szülőház falán.

Egy 1951-es interjúból: „Azt hiszem, inkább olyan magányos farkas vagyok. Nem azt mondom, hogy nem szeretem az embereket egyáltalán, de az igazat megvallva, akkor szeretem, ha bele tudok nézni mélyen a szívükbe és az elméjükbe.″ Égető szemeivel, hogy futkosson a hátukon a hideg. Ő volt Lugosi Béla, a sármos szörnyeteg, a karizmatikus hősszerelmes, a hollywoodi magyar, aki élete végéig makacs erővel dolgozott.

Horváth Benjámin

• Publikálva: 2012.10.19. 15:32 • Címke: filmtörténet, évforduló