Rákóczi Ferke karácsonya

Milyen lehetett Rákóczi karácsonya „a maga városában” – ahogyan később fogalmazott gyöngyösi karácsonyukról? Talán sosem tudjuk meg. A fejedelem tele lehetett kétségekkel és bizakodásokkal.

Amikor a huszonnégy éves fejedelem 1700 decemberében megérkezett a gyöngyösi ferences kolostorba, valószínűleg nem „Ferke” néven köszöntötte a házfőnök, Fodor József, az ódon kolostor kapujában. Ezt legföljebb rendtársa, Bárkányi János tehette volna meg, aki kisgyermek korától ismerte és szerette Zrínyi Ilona fiacskáját.


Zrínyi Ilona utasításai Bárkányi Ferencnek

A munkácsi várban, 1681–1682-ben az olvasás és betűvetés mesterségére tanította. Öt éves kisfiú volt még csak a fejedelem, s Bárkányi a vár lelkészi szolgálatát látta el, ő gyóntatta a fejedelemasszonyt, és nyilván mindenki mást is, aki ezt kérte tőle. A várúrnő kérésére a ferences Bárkányi surrant át az ostromgyűrűn Zrínyi Ilona esztergomi érseknek küldött üzenetével, amelyben az özvegy azt tudakolta az agg érsektől, támasztana-e Róma akadályt, ha katolikusként kezét és szívét az őt ostromló protestáns Thökölynek adná. Végül a gyönyörű özvegyasszony minden aggodalmaskodás ellenére is a kuruc hadvezér hitvese lett.

Zrínyi Ilona François Jollain metszetén

Bárkányi János nevelgette nagy szeretettel a kis félárva Rákóczit a Caraffa csapatai által ostromgyűrűbe vont munkácsi várban. E különleges és nagyon meleg tanár–gyerek kapcsolatra következtethetünk Bárkányi dedikációjából is, amelyet a fejedelem ábécéskönyvére írt: Initium sapientiae timor Domini. A bölcsességnek kezdete az úr félelme. Kitől mindennemű jóknak áldását kívánja Pater Bárkány János az méltóságos és nagyságos nevendékre, fejedelmi nagy Rákóczi familiák méltóságos csemetéjére, Rákóczy Ferkére.

A századfordulóra azonban minden megváltozott: az ország felszabadult, Rákóczi pedig már nem ötéves kisfiú. Ifjú feleségével, Sarolta-Amália hessen-wanfriedi hercegnővel érkezett Bécsből, Himmelpfort utcai palotájukból. Rákóczit ekkor már országos gondok nyomasztották, nemcsak észak-magyarországi vezetőkkel tárgyalt, hanem XIV. Lajos francia királynak is írt a kirobbanás előtt álló felkelés anyagi támogatásáról: „legyen atyánk, támogatónk és felszabadítónk”  – kérte a Napkirálytól. Amikor bizalmasa, Longueval kapitány elindult Rákóczi levelével Bécsből Párizsba, a fejedelem sem sokáig maradt a császárvárosban, és útnak eredt sárospataki birtokára.

Rákócziné Sarolta-Amália

De nemcsak országos ügyek érlelték megfontolt ifjúvá a fiatal kora ellenére sok viszontagságon átesett herceget (így írta alá XIV. Lajosnak küldött levelét: felségednek nagyon alázatos, nagyon engedelmes, nagyon készséges szolgája, Rákóczi Ferenc herceg): első gyermekük, a három évet élt Lipót alig egy éve halt meg Eperjesen; négy hónapos kisfiukat, Józsefet viszont megbízható dajkánál Bécsben hagyták. Egyáltalán nem lehettek biztosak benne, hogy valaha is viszontlátják. Csak átutazóban keresték fel Gyöngyösön a ferenceseket, s talán Rákóczi hajdani nevelőjét, Bárkányi Jánost keresték, hiszen uticéljuk a sárospataki birtokaik voltak. Szent karácsony ünnepét még a szerzetesközösséggel együtt ülték meg, kiskarácsonyra már Sárospatakon érkeztek.

Rákóczi Ferenc 1703-ban

Milyen lehetett Rákóczi karácsonya „a maga városában” – ahogyan később fogalmazott gyöngyösi karácsonyukról? Talán sosem tudjuk meg. A fejedelem tele lehetett kétségekkel és bizakodásokkal. Anyagi helyzete bizonytalan volt, ezt jelzi, hogy a rendház bevételi könyvében nincs nyoma adományának, holott később rendszeresen és bőkezűen gondoskodott idős tanítómesteréről, Bárkányiról. A ferencesek alighanem tettek utalást a kolostor és templom tervezett újjáépítéséről; Rákóczinak is látnia kellett, hogy a templomhajó boltozat nélkül csúfoskodik, a kolostor meg részben csak fából összerótt szerény építmény lehetett. Az építkezést persze támogatta – néhány évvel később, de 1700-ban nem.

Azt se tudjuk biztosan, itt szálltak-e meg feleségével együtt, de ez elég valószínű. Talán a régi épület valamelyik díszesebb és nagyobb gótikus termeit engedték át a szerzetesek, például a sekrestye fölöttit, amely ma már barokk boltozású, 1700-ban azonban még úgy nézhetett ki, mint a szécsényi ferences kolostor Rákóczi-terme. Szűkösen voltak a barátok: Rákóczi látogatásakor összesen huszonhét szerzetes húzta meg magát a háromszázötven éves épületben. Karácsony előtt a szigorú böjt miatt egyszerű volt az élelmezés. A számadáskönyvek tanúsága szerint ennek szellemében leginkább halat vásároltak: december 1-jén 26 forintért, 18-án 6,80-ért, 24-én 1,48-ért. Ez lehetett vacsora szentestén. Másnap azonban már szárnyasokat is vásároltak, ami nagyon ritka falat volt a barátok asztalán: bizonyára a fejedelem ünnepi ebédjéhez kellett a különlegesség. És valamennyi hús is lehetett a kamrában, mert december 16. előtt nagyobb összeget fizettek ki a mészárosnak; talán levágtak egy disznót, s akkor a füstölt húsneműeket is feltálalták Sarolta-Amália hercegnőnek és Rákóczi Ferencnek. Összességében szegényesen telt a december a gyöngyösi barátoknál, hacsak októberről és novemberről meg nem maradt valami a kamrában. November 20-án például még citromot is vásároltak, sáfrányt, borsot, gyömbért; októberben malacot vettek, szeptemberben nagyobb tételben bort és sót. Ha jól gazdálkodtak, nem maradt éhen a hercegi pár. De sokáig biztosan nem maradtak a városban, hiszen hamarosan már Sárospatakon várták szorongva a Napkirály válaszát. A bizonytalanság miatt 1701 január elsején még a szokásos bolondozások is elmaradtak a fejedelem pataki udvarában.

Ajándékkönyvek Rákóczitól

Fáy Zoltán

• Publikálva: 2012.12.24. 07:00 • Címke: művelődéstörténet