Mozgóképes archívumok a digitális korban

Gyűjtés, gyűjteménykezelés és elérhetővé tétel kérdéseit járták körül az intézmények képviselői szombaton, a „filmszemle-pótló” Uránia Filmnapok keretében megrendezett pódiumbeszélgetésen.

Mozgókép-gyűjteményezés és digitalizálás több intézményben is folyik. Az egyes intézmények gyűjtőköre eltér, de néhol össze is ér – a szakemberek szerint ebben az esetben az átfedés nem hiba, hanem egyenesen kívánatos, inkább őrizzenek meg valamit két helyen, mint hogy elvesszen. Bár a beszélgetést végighallgatva ember legyen a talpán, aki követni tudja, melyik gyűjteményt éppen hol érdemes keresni.

Adatbáziskezelők madártávlatból (fotó: Kerekes Zoltán)

Gyűjtés, gyűjteménykezelés és elérhetővé tétel kérdéseit járták körül az érintett intézmények képviselői szombaton, a „filmszemle-pótló” Uránia Filmnapok keretében megrendezett pódiumbeszélgetésen. A megszólaltatott intézmények egy kivétellel államiak, tehát a beszélgetés korántsem csak elméleti, technikai vagy jogi kérdéseket vetett fel, hanem állami feladatok közös, hatékony ellátásáról is szólt. Újra és újra szóba kerültek a nyitott, magánszemélyek által kezdeményezett és működtetett, rendkívül sikeres és népszerű online-archívumok, amelyek mintát adhatnak a nehézkesebben mozgó állami szektornak is.

Lovas Lajos, a legnagyobb, integráló szerepet betölteni kívánó intézmény, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet igazgatója elmondta, hogy a 2011 óta működő MaNDA gyűjtőkörét a kötelespéldány-rendelet szabályozza, amely éppen most változik: bővül a digitális-kötelespéldány fogalmával. Itt a jogi szabályozás jócskán a valóság után kullog, hiszen a filmek nagy hányada már évek óta elektronikus hordozóra készül. A DCP (Digital Cinema Package) fájlok őrzése, tárolása azonban nagy tárolókapacitást igényel, az ezzel kapcsolatos tárgyalások most vannak folyamatban. A MaNDA, jogelődjéhez, a Filmarchívumhoz hasonlóan az MTVA-nál készült filmek kivételével minden Magyarországon készült filmet gyűjt, az összes műfajban. A digitalizáláshoz technikával is rendelkezik az újonnan beszerzett és üzembeállított Telecine filmátíró berendezés révén. Beszélt arról is, hogy a készül a MaNDA univerzális adatbázisa, amelyet az intézményi partnerek is töltenek majd. A felvitt metaadatok mennyisége dokumentumtípustól függően változó, 10–45 között mozog. Az adatbázis szabványai megfelelnek az Európában használt, Europeanás sztenderdeknek. Az adatbázis magát a dokumentumot is tartalmazza majd, legyen az szöveges dokumentum, kép vagy mozgókép. Az adatbázist akkor nyitják meg a nagyközönség előtt, amikor legalább 10 000 dokumentumot tartalmaz, a feltöltés, tesztelés folyamatban van.

A megoldás a legális, jogtiszta hozzáférés lenne. Lovas Lajos, Palyik Katalin és dr. Kollarik Tamás (fotó: Kerekes Zoltán)

Palyik Katalin a 2006-ban létrejött Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) képviseletében elmondta, hogy ők is köteles példányokat gyűjtenek, de más területen: a műsorszolgáltató média anyagait gyűjtik egy 2001-ben született, a televíziós műsorok megőrzéséről szóló EU-s egyezmény alapján. Napi 200 óra műsort rögzítenek és őriznek meg hosszú távon, szalagos tárolókon. Gyűjtőkörükbe tartoznak a magyar gyártású tévé- és rádióműsorok, de meglepő módon ide kerülnek például az Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgafilmjei is.

Az adattömegből kiszűrni, ami használható... (fotó: Kerekes Zoltán)

Lukács Bea az OSZK Történeti Interjúk Tárát mutatta be. Tevékenységük többrétű: egyrészt az oral history körébe tartozó életműinterjúkat készítenek, de ők őrzik a Szabad Európa Rádió magyar anyagait, valamint az MTFA (Magyar Történelmi Film Alapítvány) támogatásával készült filmek példányait is. Gyűjteményük egy része a filmarchívumtól származik: VHS kazettákon náluk kutatható a teljes (mozi) híradóállomány.

Oksana Sarkisova az egyetlen jelenlévő nem-állami intézményt, a Közép Európa Egyetem (CEU) keretében működő OSA Archívumot mutatta be. Gyűjteményük kisebb része audiovizuális, nagyobb hányada papír alapú. Mint a Verzió Emberjogi Fesztivál szervezőinek, speciális gyűjtőkörük, érdeklődésük az emberi jogokkal kapcsolatos mozgóképek. Olyan különleges, napjainkban egyre inkább felértékelődő filmgyűjteményekkel is rendelkeznek, mint a Privát Fotó- és Filmarchívum, Forgács Péter filmrendező amatőrfilm-gyűjteménye. A jogok a tulajdonosnál maradnak, ők csak őrzik, kutathatóvá teszik ezt az állományt. Náluk vannak a rendszerváltás időszakának olyan fontos dokumentumai, mint a Fekete Doboz anyagai, vagy az ún. szovjet monitoring, az 1986–96 közti szovjet tévé- és rádióprogramok felvétele. A szerep- és munkamegosztás bonyolultságát jelzi, hogy náluk van például a Diafilm-adatbázis, míg a gyűjtemény fizikailag a közelmúltban a MaNDÁ-hoz, közelebbről, az Örökmozgó moziba került.

Elsőként az OSA munkatársa emelte ki, de minden résztvevő megerősítette, hogy paradigmaváltás zajlik az archívumoknál: nem az őrzés, hanem az aktív szerepvállalás, a hozzáférhetővé tétel a legfontosabb szempont. Ezzel kapcsolatban szóba került egyfajta szolgáltatói szemléletváltás szükségessége is: napjainkban nem az a nehéz, hogy valamivel kapcsolatban anyagot találjunk, hanem hogy az adattömegből kiszűrjük azt, ami számunkra használható. A könytárosnak, archivátornak ebben kell segítenie a felhasználókat. A felhasználói igények pedig nagyon eltérőek: van, aki igényli a személyes segítséget, ezért szívesen felkeresi a gyűjteményt fizikailag is; és van, aki a fotelből szeret kutatni, és csak az internetes keresőket használja. Nem meglepő, hogy a különféle kutatói igények, attitűdök, módszerek más-más eredményt hoznak.

Kurutz Márton, a MaNDA filmrestaurátora a Horthy-korszak filmjeinek szakértője, emellett több internetes projekt résztvevője. A közelmúltban létrejött hang-kép-mozgókép adatbázisok területén szinte keresni kell az olyat, amelyben nem játszott fontos szerepet. Olyan, a maguk területén úttörő jelentőségű projektek fűződnek a nevéhez, mint a Filmhíradók Online és a háború előtti zenei anyagot tartalmazó Gramofon Online. Ezek jelen pillanatban tetszhalott állapotban vannak, anyagaikat éppen a MaNDA veszi át és teszi hozzáférhetővé. Részt vett a Super8 és a Fortepan kialakításában is. Beszámolóját a filmarchívumban zajló kutatómunka méltatásával kezdte: míg az archívum 1957-es megalapításakor minössze 12 némafilm volt meg a gyűjteményben, ez a szám ma meghaladja az ötvenet. A filmarchívum tevékenységében egyedi vonás, hogy a filmeket az eredeti hordozón őrzi meg, az eredeti hordozót restaurálja, ami költséges és különleges szaktudást igénylő munka.

Paradigmaváltás zajlik az archívumoknál. Dr. Kollarik Tamás és a vitavezető, Varga Balázs filmtörténész (fotó: Kerekes Zoltán)

Dr. Kollarik Tamás a NMHH Médiatanácsának archiválási és archívumkezelési programjait ismertette. Jelenleg folyik a Pályázati Tükör nevet viselő adatbázis előkészítése. Ennek célja, hogy hozzáférhetővé tegye a 2006 előtti (NAVA előtti) MTVA-s gyártású filmanyagokat. A filmkészítők számára kedvezményes áron lesznek letölthetőek ezek az anyagok; alapelv, hogy az állami finanszírozásban készült filmeket kedvezményesen lehet felhasználni. Ami egyben jogász-teameket foglalkoztató jogi probléma is. A szerzői jogok problémáját egyik intézmény sem tudja megkerülni.

Lovas Lajos a kérdés hátteréhez hozzátette, hogy az általa vezetett intézménynek bevételi kötelezettsége van: működési költségeinek 1/3-át szolgáltatásból, a filmjogok értékesítéséből kell kigazdálkodnia. A 2011-től bevezetett szabályozás szerint viszont a MaNDA az MTVA esetében csak technikai költséget számíthat fel a filmarchívum anyagainak felhasználása után (jogdíjat nem), ezzel ilyen típusú bevételei tizedére csökkentek. Már csak ezért is elengedhetetlen, hogy bizonyos tartalmak fizetősek legyenek. A megoldás természetesen a differenciált, legális, jogtiszta hozzáférés. Ez a kérdés még Európában sem rendezett, a megoldás bizonyára valahol a két szélsőség között fog megszületni (mindent ingyen hozzáférhetővé tenni, avagy minden hozzáférést fizetőssé tenni). A MaNDA is differenciáltan teszi közzé anyagait: bizonyos tartalmak szabadon felhasználhatóak lesznek, míg más anyagok a NAVA-pontokhoz hasonló MaNDA-pontokon lesznek ingyenesen elérhetőek korlátozott, azonosított hozzáféréssel. Valamint lesznek fizetős tartalmak is. Az ideális a minél szélesebb körű jogtiszta online hozzáférés lenne, dömpingáron, digitális jogkezelőn keresztül, amire számos jogi és technikai megoldás létezik. Így a szerzőknek is naprakész információjuk lehetne arról, hogy hányan voltak kíváncsiak a filmjükre, a bevételt pedig filmfelújításra lehetne fordítani. Ez azonban még a jövő.

Kurutz Márton megjegyezte, hogy az MTVA-s anyagok szabad hozzáférése rendkívül fontos, hiszen ezek az anyagok csak tíz milló embert érdekelnek. Ha a most (a „retrókorszakban”) még meglévő igényt az intézmények nem szolgálják ki, idővel az igény maga is eltűnik. Kiemelte, hogy milyen fontos a tagelés, címkézés: név szerint a régi szereplőkre, sztárokra sokszor már nem emlékszik a digitális korszakban született felhasználó. Kiemelte a nem integrálódott gyűjtemények feltérképezésének és megóvásának fontosságát. Arról, hogy ez kinek a feladata, gyűjtőköre, mindig viták tárgya. A szocialista korszakban minden minisztérium és sok más intézmény is készített filmanyagokat. Nemrég a MaNDÁ-hoz került például, késve és erősen leromlott állapotban a MAHIR-anyaga (a szocialista korszak reklámfilmjeivel), de számos további helyi, megyei, intézményi gyűjtemény vár még felkutatásra, feldolgozásra. Példaként említette a BKV, vagy akár Heim Pál kórház filmanyagait. A hangarchívumokról nem is beszélve, ezek nagy része csak magángyűjteményekben fellelhető. Anyagiak hiányában feldolgozásuk az állami intézményekben eddig nem (vagy csak szűk körben) történt meg.

Nyitott archívomokban viszont nagyon jól állunk: az Egyesült Államokban pl. csak a Gramofon Online beindulása után indult be a Kongresszusi Könyvtár hasonló adatbázisa. A felhasználókat a gyűjteményezésbe direkt módon bevonó online gyűjtemények, mint a Super8 és Fortepan is nagyon sikeresek. Néhány ilyen jellegű projekt források hiányában jelenleg parkolópályáan áll: csak a specifikációig jutott adatbázisterv az 1956 Online vagy a – kissé morbid nevű - Holocaust Online. Ezek az archívumok nemcsak adnak a felhasználóknak, legalább annyit kapnak is tőlük, és nemcsak konkrét anyagok felajánlásában, hanem a kommentárok révén is. A kollektív intelligencia felhasználásával olyan tényekre, adatokra, tudásra derülhet fény, amelyek másképp feledésbe merülne.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2013.02.05. 11:27 • Címke: Fortepan, film, digitalizálás