​Gombaölő jégtörő

Az esztendő nyolcadik hete két, jórészt sajnos feledésbe merült tartalmú jeles napot is tartalmaz. Vasárnap, 24-én Jégtörő Mátyás van, amit még csak-csak ismer tíz emberből talán egy. Január 22-én van viszont a napja Üszögös Szent Péternek, akiről garantáltan tízből tízen nem tudnák megmondani, hogy micsoda.

A Szent Péter még összejönne, de leginkább úgy, hogy valami házmesterként a kulcsokkal ott ácsorog a mennyek országának kapujában. Arról már kevesebben tudnak szekularizált világunkban, hogy milyen szerepe volt az Egyház megalapításában, és azt, hogy mi köze van a kenyeret adó gabonához, leginkább csak néhány a múltba révedő néprajzos és hasonló csodabogár tudhatja csak.

Pedig nem is annyira bonyolult a dolog. Mert itt van először ez az üszög. Amit mostanság egy csúnya szóhoz jelzőként csatolva és kissé átalakítva, „üszkösként” szoktak emlegetni. Szóval, az üszög (kőüszög vagy büdösüszög) egy olyan gombafajta, amely szétroncsolja a megtámadott gabonaféle belső részeit, a szétroncsolt szövetek helyét valami büdös sötét por tölti ki fogyasztásra alkalmatlanná téve az életet jelentő kenyérgabonát. Nem csoda hát, hogy a népi vallásosság gyorsan keresett is az életbevágó problémára  valami ütőképes megoldást a szentek között. Így találták meg nem kis bátorsággal a legnagyobbat Szent Péter személyében, aki tudvalévőleg Jézus Krisztus vezető apostola, az első pápa és a kőszikla, akire Jézus alapozta Egyházát.  

A kukoricaüszög

De azért nem ennyire egyszerű a dolog, ugyanis még az is hozzátartozik a történethez, hogy az Egyház február 22-én ünnepli Szent Péter székfoglalását, ami jól leegyszerűsítve Péter pápaságát jelenti. A hagyomány szerint az első számú apostol Jézus keresztre feszítése és feltámadása után majd 30 évvel, 60 körül érkezett Rómába. Személye az Egyház egységét jelenti, kereszthalálával az egyetemes Egyház első vezetőjét veszti el. Nos, állítólag innen van a megoldás, mert régies szóhasználattal eme ünnepet „Szent Pétörnek ü székösségét” szokták emlegetni. Ettől meg már nem is annyira távoli a népnyelv Üszögös Szent Pétere.

Az üszög a ganobafélék belsejét roncsolja szét.

A háziasszonyok egy része február 22-én nem érintett lisztet attól tartva, hogy üszögös lesz a gabona. Több helyen is odafigyeltek arra, hogy más napon végezzék el a liba és tyúk tojásokra való ültetését, mivel úgy tartották, hogy a tojás megzápul a kotlós alatt és nem kel ki belőle kiscsibe. Máshol ezen a napon búzát és kukoricát vittek a tisztaszobába, a „szent sarokban” helyezték el, és gyertyát, mécsest is gyújtottak, hogy a fény hatására a gombásodás megkímélje majd a nyáron learatandó termést. Hogy biztosan legyenek a sikerben, a magyarok azért a Szűzanyát is csatasorba állítják az üszög ellen, amikor szeptember 8-án, Kisboldogasszony éjjelén a szabad ég alatt altatnak némi gabonát. Amit mintegy megszentel így a harmat, és amit megszárogatva a többihez kevernek, hogy ezt az állapotot kiterjesszék a hombárban lévő termésre is.

Az ácsok és a mészárosok védőszentje.

Jégtörő Mátyás napja már nem rendelkezik ennyire bonyolult háttérrel. Mátyás, aki minden bizonnyal a jelesebb tanítványok közé tartozott, sorshúzással került be a tizenkét apostol közé az árulóvá lett és magát felakasztó pénzbolond Júdás helyére. Mátyás (jelentése: Istennek ajánlott, Isten ajándéka) Lévi előkelő nemzetségéből származott, ami mindenképpen egyfajta nyitást jelent, hiszen az első apostolok Pál kivételével a szegényebb osztályokból kerültek ki. Mátyás, társaihoz hasonlóan térítő, prédikáló útra indult egyes források szerint Andrással együtt a Fekete-tenger keleti partvidékére, Dorotheus szerint viszont egyedül ment a „húsevők” közé belső Etiópiába. Haláláról is megoszlanak a vélemények. Vannak szerzők, akik keresztre feszítik, míg mások a kivégzés eszközének a bárdot emlegetik. Ez utóbbi verzió terjedt el Európában, ezért is lett Mátyás attribútuma a bárd vagy szekerce, és ezért is választották védőszentjüknek az ácsok és a mészárosok.

Ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a szekercéjét.

Sok hiedelem és szokás fűződik Mátyás nevéhez és ünnepnapjához. Idősebb embereknek lehet ismerős a mondás, hogy „ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál”. Azt is szokták emlegetni, ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a szekercéjét. Egyes vidékeken nem Bálint, hanem ő osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. Természetesen más jeles napokhoz hasonlóan e nap időjárásából is lehet következtetni az éves termésre és szaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, ha pedig esik valami, akkor a jég tönkre teszi majd a termést.


Ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál.

Végül erre az időszakra esik a csuka ívásának kezdete is, így lesz a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele. Ezért se mosolyogjuk meg ama embertársainkat, akik botokkal a kézben fázósan toporognak a februári télben a vízpartokon. Nem bolondok ők, csak az éves jó fogást akarják bebiztosítani. (Vagy megint rendesen összevesztek az asszonnyal.)

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.02.24. 07:00 • Címke: művelődéstörténet