a rovat írásai

A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes

Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.

Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?

Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.

Prágáé a Szláv eposz

Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.

Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház

A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.

Seuso kincsei Fehérvárra utaznak

Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.

Újra üvölt a palmürai oroszlán

Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.

Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával

Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.

A kastély újra a régi fényében tündököl majd

Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.

Sissi és Magyarország Kínában

A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.

Itt a Spintharus davidbowiei!

Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.

Művelődés összes cikke »

Öt falu szállt vonatra 1941-ben

Istensegíts és Fogadjisten, Andrásfalva, Hadikfalva és Józseffalva. Több mint 10 ezer magyar, pontosabban bukovinai székely kelt útra innen 1941 júniusának első napjaiban.

1774-től telepedtek meg itt, 1782-ben, Hadik András falualapításainak idején összesen 2687-en voltak. Ahogy jöttek, úgy el is mentek – mondhatnák a románok, lengyelek és zsidók, akikkel egykoron együtt laktak. De úgy mentek el, hogy otthagytak szinte mindent: a házat, a templomot, a halottaikat. Vagy a földet, pajtát, a teli hombárt és a lábasjószágot. És a szívük nagyobbik darabját, de menniük kellett, mert megint baljós idők jártak.

Tóth Marci János István és családja

Baljós idők jártak, a román hatóságok férfiakat vittek el kényszermunkára, amikor közbelépett Magyarország és felajánlotta az egész bukovinai székelység áttelepítését. Az államközi egyezmény meghozta a deportáltak szabadulását is. Azért, hogy rögtön útnak is indulhassanak egy szekérderéknyi holmival. Szigorú körülmények között, orvosi vizsgálatok után, katonák közreműködésével, mindent lepapírozva. Ehhez kellettek Bognóczky Géza lelkész fotográfiái is. Aki a döntés hírére a hivatalos feladatok mellett a masinája elé állította Andrásfalva minden induló családját.

A többgenerációs, népes családok jellemzően a ház előtt állnak. A takaros, szép nagy ház előtt, amelyet talán még a nagyapa épített. Ahol a családfők az első lépéseket megtették, és ahol lefogták szeretett szüleik szemét, amikor eljött a pillanat. Hát az biztos, hogy nem voltak vidámak.

Kosna, az indulás pillanatai. Fotó: Bognóczky Géza református lelkész 1941. június 3.
Kosna, az indulás pillanatai, 1941

És nincsenek nagyon vidám arcok a bevagonírozás helyszínén, a kosnai határállomáson sem. Pedig ott a felirat az Isten hozott magyar testvérrel. Nincs kitörő öröm, és valahol az ilyenkor szokásos fúvószenekar is elmaradt. Még hangszert sem látni a tiszteletes úr, vagy az előzetes vizsgálatokat elvégző Dr. Kaiser József tisztiorvos képein. A Magyar Film Iroda kiküldött operatőre, Horváth József sem talált mosolygó arcokat. Még a gyerekek sem örültek, mintha sejtettek volna valamit. Pedig a magyar állam egészen kitett magáért az utazás és a vajdasági letelepítés precíz megszervezésével. Ahogy megérkeztek – mint ahogyan a lelkész úr fotói is tanúsítják – már működött is az óvoda, a nagylányok főző-, az emberek meg gazdatanfolyamra járhattak. A józseffalvi énekkar pedig eljutott a fővárosba. Szeptemberben az iskola mellett megkezdődött a földosztás is, s ha dombok és hegyek nem is voltak, volt viszont jó zsíros, gazdag föld, ami a bukovinainál biztosabb megélhetést adhatott volna. Jó föld volt, de előtte másnak adott, a most hatóságilag elűzött dobrovoljácoknak. Olyan 1920 után letelepített szerb katonáknak, akik önkéntesként az antant oldalán harcoltak az első nagy háborúban. Ők nem virágcsokorral várták a bevonuló honvédeket, hanem puskával a templomtoronyban. És mikor menniük kellett, megígérték, hogy visszajönnek, és akkor vér fog folyni patakokban.

Főzőtanfolyamot végzett lányok

A Délvidéken 1944 őszéig tartott a magyar világ. A bukovinaiakat ekkor szólították fel a rádión keresztül hivatalosan a távozásra. Pontosabban a menekülésre, mert újabb lakóhelyet már csak a harcok után, az új hatalom emberei jelölnek ki nekik. És jött megint a lovas szekér, a lőcsig érő sár és a teljes bizonytalanság, de menni kellett, különben ama 40 ezret szaporították volna a tömegsírokban. A menekülőkön a Dunántúl déli részén robogott át a front, végül 1945 második felétől a kitelepített svábok házaiban ért véget az 1764-ben induló vándorlás. Amelynek utolsó éveiről Sára Sándor a Sír az út előttem című, megrázó dokumentumfilmjét forgatta. A végső letelepedésről már nincsenek fotók abban a két, 150 oldalas fényképalbumban, ahonnan galériánk képei származnak, és amelyet 2011 januárjában Kóka Rozália talált meg a hidasi református parókián. A vaskos albumokat Bognóczky Gézáné tanítónő állította össze az utókorra gondolva nagy gondossággal.

Még annyit, hogy Bukovinában, az öt faluban 1941 tavaszán mindösszesen 19 székely család maradt. A 2002-es népszámlálás már csak egy magyart talált Hadikfalván, a többieket elfújta mind a szél. Arrafelé mostanra már magyarnak csak az elgazosodó temetők maradtak.

Pálffy Lajos

A fotókiállítást szerkesztette, a képeket a cikk illusztrálására a mandarchiv.hu rendelkezésére bocsátotta: Kóka Rozália.

• Publikálva: 2013.03.05. 10:34 • Címke: fotó, művelődéstörténet, történelem, filmhíradók