a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
Víz alatti város Pest-Budán
Az 1838-as nagy pest-budai árvíz
„Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla sem képes.”
„Március 13-án öt órakor újra megindult s nemsokára tornyosulni kezdett, valamint törni és forrni a jégtömegeket duzzadva emelő s újra szétzúzó hatalma a dühöngeni készülő Dunának. A víz partjain már túllépett, a bőszült folyam a váci töltést már átszakította, de a jég folyvást haladván, a nézők csoportja s majd minden azt hitte, hogy mérgét már kiöntötte. Ezen reményben színházba mentem, s még nem vala vége a darabnak, midőn híre futamodott, hogy a víz már a városban van.” – Így örökítette meg naplójában a tragédia előestéjét báró Wesselényi Miklós, aki az ezt követő napokban kiérdemelte az „árvízi hajós” nevet emberek százai életének megmentéséért. De ne szaladjunk előre. Az elhíresült és máig legnagyobb pusztítással járó pest-budai árvíznek voltak előzményei is.
John Hürlimann: Árvíz a pesti Színház-téren, 1838
A lassan, de biztosan fejlődő leendő főváros és külvárosai történetében sokszor fordultak elő árvizek. A 18. században például az 1775 februári, 864 cm magas áradás 611 pesti házat pusztított el. Egy évvel a századforduló előtt az akkori teljes Ferencvárost mosta el a Duna. 1775 után némi árvízvédelem – váci töltés (a mai Lehel tér környékén), soroksári gát – Pest védelmére történt ugyan, de a gátak folyamatos gondozására, illetve további fejlesztésére a későbbiekben nem igazán figyelt oda senki. Óbuda gyakorlatilag mezőgazdasági területnek számított, a tehetősebb budai polgárokat pedig magasabban fekvő otthonaikban nemigen érdekelte a rácvárosiak vagy a vízivárosiak árvízi védelme. A következő század első évtizedeiben ez a helyzet nemigen változott. Annak ellenére sem, hogy a neves tudós, akadémikus Vásárhelyi Pál és Győri Sándor folyamatosan és természetesen hiába figyelmeztettek a Duna szabályozásának szükségességére, a jeges árvizek veszélyeire, a védművek kiépítésének és karbantartásának fontosságára. A sors iróniája, hogy Vásárhelyi 1838 márciusában az Athenaeum-beli írásában gyakorlatilag megjósolta a bekövetkező eseményeket.
Víz alatti város
A legnagyobb pest-budai árvizet számos tényező szerencsétlen összejátszása okozta. A már említetteken túl az 1837–38-as tél bővelkedett nagy hidegekben és csapadékban. Emiatt már decemberben szokatlanul erős volt a jégzajlás, karácsony előtt Pest környékén is beállt a Duna. Februárban egy váratlan meleghullám miatt hirtelen felgyorsult az olvadás. A vízmennyiség nagyon megnőtt, a vastag jégréteg összetorlódott és a kanyarokban megakadt, a jégdugók visszaduzzasztották a folyót, amely kilépett a medréből. Vízkeresztkor a jégtorlaszok miatt Buda alacsonyabb részei egy hétre víz alá kerültek. Az igazi katasztrófasorozat azonban ezután következett: március 5-én a folyó másodszor is kilépett medréből, és elöntötte az alacsonyabb városrészeket. Tizenkettedikére már Óbuda, Országút, Rácváros, Újlak és Víziváros házainak emeleti ablakait is elérte az ár, az épületek sorra kezdtek összerogyni. Wesselényi naplóbejegyzését kiegészítve; este és éjszaka a jeges ár először a mai pesti Belváros jelentős részét öntötte el. Másnap hajnalban átszakadt a soroksári gát is. Ekkor a vízállás pár órára átmenetileg csökkent, de a Csepel-szigetnél feltorlódó jégtömeg miatt a jeges víz nemsokára már három oldalról ömlött a városba, pusztított és sodort el mindent, ami az útjába került. Végül a víz szintje március 15-én érte el a végső, 929 centiméteres magasságot.
Az egyik emléktábla, Szerb utca 21.
E vészterhes napokban Pest gyakorlatilag víz alatti város lett. A Belvárost, a mai Nagykörutat, a Ferencvárost, a Józsefvárost és Terézvárost két méternél magasabb víz borította. A víz alá került házakból a kiöntött lakókat a katonai és önkéntes polgári mentőszolgálatok mellett minden jóérzésű és tettre képes ember mentette csónakon, dereglyén, tutajon vagy bármilyen vízen járni képes eszközön. A mentők között a névtelen hősök és az emberfelettit nyújtó Wesselényi mellett a korabeli feljegyzések megemlítik az árvízi biztos Lónyai János, az arisztokraták közül István főherceg, gróf Széchényi István, gróf Szapáry Ferenc, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, a Podmaniczky bárók, az ifjú Eötvös bárók (Dénes és József), a polgárok soraiból a nyomdatulajdonos Landerer és a kereskedő Feiler Ferenc nevét.
Még hosszú ideig kísért (fotó: Pest-budai árvíz 1838, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1988)
Az életek mentése volt az elsődleges. A mentők a szilárdabb és magasabb belvárosi házakba, magasabban fekvő középületekbe, mint például a Ludoviceum, a királyi palota és természetesen a templomokba, szerzetesi rendházakba vitték a megmentetteket, több mint tízezer embert. Hősies munkájuk eredményeként a katasztrófa 1363 sérült mellett mindössze 153 életet követelt. Az anyagiakban bekövetkezett kár viszont minden képzeletet felülmúlt: Pesten 2281, Budán 208, Óbudán 397 ház rongálódott meg súlyosan, vagy dőlt össze. Közel hatvanezer ember maradt fedél nélkül és húszezer ember vesztette el az életén kívül mindenét. Az ipar és kereskedelem, a városok (elsősorban Pest) éltető elemei hosszabb időre teljesen megbénultak. A város élete alapjaiban rendült meg, a tragédia eseményei még hosszú ideig kísértettek a túlélők emlékezetében.
| Az árvízi hajós sorai ma is szívbemarkoló leírását adják a 175 évvel ezelőtt történteknek: „Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla sem képes. Az egészének minden egyes vonása olyan, mely már magában egy-egy rémítő képet alkotna: s százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék. A düledékek, házromok, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni, honnan jött, hol volt s hová igyekezett az ember, mindenütt a roskadó épületek és fedelek lezuhanása fenyegette. Hol elől, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségért már reked könyörgéseit. Tízfelé is akarván s kelletvén menni s csak egyfelé mehetni; százat is látni egyszerre veszélyben s annak egyszerre csak harmadán segíthetni s a többit a halál torkában hagyni; visszautasítani a már merülésig teli hajótól az atyát, a férjet, kinek gyermekei vagy felesége már benn vannak s ezeknek jajjait s zokogását hallani, oly valami, mit képzelni is borzasztó, de tapasztalni s százszorosan tapasztalni szívetrepesztő.” |
LL