Egy sármos szívtipró – Ráday Imre

A húszas-harmincas években ő volt a nők bálványa. Berlinben, Hollandiában is sztárként ünnepelték, Amerikába is hívták. Itthon többször is háttérbe szorult.

Nem színésznek indult, kamaszként még festőnek készült, az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be. De aztán úgy találta, nem elég tehetséges, és ha már a legjobb nem lehet, eldobta az ecsetet és Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját kezdte látogatni. 1923-ban a székesfehérvári színházhoz, majd egy év múlva Kaposvárra szerződött, itt figyelt fel a jóképű fiatalemberre az UFA Filmgyár képviselője, és 1927-ben megkapta a német–magyar némafilm, a Csárdáskirálynő Boni grófjának szerepét. A film sikert aratott – az UFA szerződtette, a következő három évben hét filmet forgatott Berlinben. Itt mutatta be neki Nóti Károly Erdélyi Mici színésznőt, az ismeretségből hét évig tartó házasság lett. Színpadon és több filmben is játszottak együtt (Szerelemből nősültem, Édes a bosszú), de ez nem vált kapcsolatuk előnyére. Amikor az Édes a bosszút bemutatták, a filmbéli szerelmespár az életben már nem volt együtt.

Erdélyi Micivel (Szerelemből nősültem, 1937)

A húszas évek végén a Belvárosi Színház sztárja, a magyar prózai színpad 25 éves bonvivánja. Annyira sikeres, hogy egyszerre három színházban is játszik, néha egy este két darabban, emellett még filmezik is. Első hangosfilmfőszerepében, a Galambdúcban Rökk Marika a partnere. A harmincas évek elején már a Magyar Színház tagja. Nagystílű, férfias bájjal keltette életre az általa alakított léha figurákat. A korszak nagyhatású újságírója és konferansziéja, Nagy Endre kiemeli „könnyed, szellemes és kedves” játékstílusát és „veszett tempójú táncduettjeit”. Emellett kitűnően énekelt is.

Húzónév

1935-ben a Vígszínházhoz szerződött, ahol fiatal színész létére hamarosan Jávor Páléval megegyező gázsit harcol ki magának – egykori igazgatója, Magyar Bálint szerint joggal, hiszen első fellépésétől fogva a közönség kedvence, húzónév, amit sikeres filmszerepei csak erősítenek. Nagyon hamar főszerepekig jut, rengeteg darabban játszik, 1937-től rendez is. Ennek az időszaknak kiemelkedő állomása a Lovagias ügy című Hunyady Sándor-darab, amelyben Kabos Gyula a partnere. Kabos játssza Virág urat, a konzervgyár főkönyvelőjét, aki egy napon összeütközésbe kerül az igazgató protekciós unokaöccsével (Ráday), aminek következtében elbocsátják. Kettősük hatására állítólag maga a szerző, Hunyady is elbizonytalanodott, hogy vígjátékot vagy társadalmi drámát lát-e a színpadon. A nagy sikerű darabból egy évvel később Székely István rendezésében film is készült. A film 1937-es premierjére a szélsőjobboldal szervezett támadást intéz („Le a zsidó filmekkel”), tüntetést szervez, bűzbombát helyez el a filmet játszó mozikban – mindez előrevetíti az eljövendő esztendőket.

Perczel Zitával (Lovagias ügy, 1937)

A szakmai okokra hivatkozva, valójában a zsidótörvények végrehajtására létrehozott Színészkamara két generációra visszamenőleg vizsgálja a jelentkezők vallását. Mivel Ráday nem felel meg, elbocsátják a Vígszínháztól. A Zeneakadémián irodalmi összeállítással, megrendülten búcsúzik hazájától és közönségétől, majd sok más kollégájához hasonlóan (Kabos Gyula, Perczel Zita, Darvas Lili, Básti Lajos) elhagyja az országot. Hollandiába megy, ahol két évig németül játszik színpadi főszerepeket. Ebben az időben ismerkedik össze második feleségével, Ferda Manyival, akinek korábban divatszalonja volt a Váci utcában; és ekkor születnek gyermekei (két fia közül az idősebbik a Ráday Mihály operatőr, szerkesztő). Két év múlva, Hollandia német megszállását követően hazatért. Egyetlen munkalehetőségként az OMIKE művészakciójának keretében a Goldmark Teremben működő színházban, és a Gobbi Hilda szervezte zeneakadémiai estéken lépett fel. A front átvonulását nehéz körülmények között vészelte át egy iskolában.


Újrafelfedezve

1945 áprilisában a Zeneakadémián lépett újra színpadra, ugyanott, ahol néhány évvel ezelőtt elbúcsúzott. Az új rendszer sem kedveli, gyanús a Horthy rendszerben élvezett sztárstátusa miatt. Sokáig nem kapott igazán feladatokat, mellőzték. Ezért nagyra értékelte a lehetőséget, hogy 1950–56 között színészmesterséget taníthatott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. A Madáchban, majd a Vígszínházban játszott (utóbbit akkor a Néphadsereg Színházának hívták), de itt sem nem kapott tehetségéhez méltó feladatokat, csak öregember szerepeket osztottak rá, beskatulyázva érezte magát. Kiútként ezúttal is irodalmi esteket állított össze hasonlóan mellőzött pályatársával, Komlós Jucival. Emellett nagyon sokat rádiózott (nem mellékesen: ő volt az egyik legszebben beszélő magyar színész), többek között a korszak legnépszerűbb rádiójátékában, a Szabó családban. 1956-tól nyugdíjazásáig az akkor alakult József Attila Színház tagja lett. Az 1956 után büntetésből ide helyezett színészek kiváló gárdájában jól érezte magát, sokszor gyenge darabokban is nagy közönségsikert aratott. Az ötvenes évek végén végre újra felfedezik, sikeres filmszerepeket is játszik (Felfelé a lejtőn). A színpadtól Zsolt Béla Erzsébetváros című darabjában búcsúzott, Kabos Gyula egykori szerepében. Ma éppen 30 éve halt meg.

Löwensohn Enikő

Nézegessen további Dívákat és amorózókat a Filmkultúra képtárában, Werner Mohr képeslapgyűjteményéből.

• Publikálva: 2013.03.12. 14:29 • Címke: évforduló, színház, filmtörténet