Különös házasságok

Nem csak Mikszáth írt különös házasságokról.

A szabadság és a szerelem mindig együtt járnak forradalom idején. A revolúciót ugyanis legfőképpen a fiatalok robbantják ki, a nagy történelmi idők végletességének és végzetszerűségének érzete pedig egyenesen sodor a csupa nagybetűs szerelemhez. Talán mindenkit. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb tragikus szerelme Szendrey Júliáé és Petőfi Sándoré, akik 1846 szeptember elején ismerkedtek össze egy nagykárolyi bálon. Szerelem első látásra, legalábbis Petőfi részéről, bár ez nem túl sokat jelent, hiszen nem tudjuk biztosan, Szendrey Júlia hányadik volt a könnyen hevülő költő plátói imádottjainak sorában. Szendrey Ignác, a zord édesapa megérezhette ezt, a költő siralmas anyagi helyzetét pedig tisztán látta, ezért csöppet sem lelkesedett a fiatalok szándékáért. A házasságot, a plátói szerelem beteljesülését, végül mégsem tudta megakadályozni, és a kitartó költő 1847. szeptember 8-án az erdődi várkastély kápolnájának oltárához vezette választottját. Szendrey Ignác nem ment el az esküvőre, és talán sohasem bocsátotta meg Júlia lányának a választását, hozományt sem adott neki. Mit érezhetett a matuzsálemi kort megért zord atya minden év késő őszén, amikor sok évtizeddel veje, leánya és Zoltán unokája halála után, leányfalusi házikójából a tél elöl beköltözött budapesti lakásába, és a gőzhajó a Március 15-e téri Petőfi-szobor előtt pöfögött el a kikötő felé?

Szendrey Ignác, a szigorú apa

Nem tudjuk, mint ahogyan azt sem, mit szólt leánya második házasságához. Szendrey Júlia 1850. július 21-én úgy dobta el az özvegyi fátylat, hogy még férje haláláról sem tudhatott semmi biztosat. Következő választottja Horvát Árpád történész lett. Négy gyereket szült neki – miközben Petőfi Zoltánt kissé magára hagyta, majd tizenhét év múlva, egy évvel halála előtt, elköltözött férjétől. Különös nő volt Szendrey Júlia. Több mint másfél évszázada szeretné tudni az ország, igaz-e, amit halálos ágyán írt apjának Petőfihez fűződő szerelméről. Mégis nagy szerelem volt? Sosem fog kiderülni.

De a szabadságharc idején született sok más szerelem, köttetett sok más különös házasság is. A legérdekesebb és talán legszívszorítóbb történet Karol Gustaw D'Abancourt de Franqueville hadnagyé, ha hinni lehet Divéky Adorján 1914-ben megjelent írásának. Furcsa történet, talán igaz is.

Ami biztos, hogy a francia nevű D'Abancourt, a szabadságharc vértanúja, lengyel nemes volt, és 1811-ben született Lembergben (ma: Lviv). A katonai pályáját nem a magyar szabadságharcban kezdte, hanem már korábban, az osztrák seregben, ahol azonban 1841-ben felségárulás vádjával 30 év (!) kényszermunkára, sáncásásra ítélték. Amikor hét évvel később kiszabadult, hamar a honvédsereg katonája lett, s a fehértemplomi csatában annyira kitüntette magát, hogy elnyerte a hadnagyi rangot. Később a tizenkettedik huszárezredben százados volt, majd Dembinszky táborkarába osztották. Az új-szegedi csatában fogságba esett. Valószínűleg igen hősiesen harcolhatott, fennmaradt egy kiutalás Kossuth pénzügyminisztériumától, amely alapján 150 pft kártérítést fizettek a derék D’Abancourt 8. sz. huszárezredbeli főhadnagynak, akinek már két lovát is ellőtték a csatában.

D'Abancourt gróf, a legendás lánykérő

Az első csatározások idejére esik a történet romantikus része, D’Abancourt hadnagy rövid ideig tartó házassága, amely szintén a bácskai hadszíntérre vezet. A fiatal katona Maderspach Ferenc csapatában harcolt Stevan Petrović Knićanin szerb szabadcsapatai ellen, méghozzá elég sikeresen. A több mint kétszeres túlerő ellenére a magyarok oldalára állt kétezer felkelő szétszórta az ellenséget, miközben a szerb csapatok fosztogatni kezdték a közeli Fehértemplom (mostanában Bela Crkva) házait. D’Abancourt hadnagy ezt látva néhány huszárával a város felszabadítására sietett. Utcáról utcára, házról házra járva füstölték ki a fosztogatókat, akik legvégül egy gazdag kereskedő házában torlaszolták el magukat, és az ablakokból lövöldöztek D’Abancourt-ra és katonáira. A hadnagy leszállt a nyeregből, és utasítást adott, hogy szabályos ostrommal vegyék be a házat. Betörték a kaput, majd szobáról szobára haladva vívtak meg az ellenséggel. Az egyik belső helyiségben találták meg a ház urát és annak leányát egy székhez kötözve.

Nos, ez a puskaporos pillanat volt a „szerelem első látásra”. D’Abancourt-t ugyan rögtön elszólította a kötelesség, de megígérte, hogy amint teheti, visszatér. Ez este meg is történt, a halálos veszedelemből felocsúdott kereskedő pedig elmondta, amit ilyenkor illik:
– Megmentetted életemet, leányomat, vagyonomat, kívánj, amit akarsz, mindent!
– Mindent, akár a lányodat is?
– Igen, ha beleegyezik!

A megmentett és szívből hálás leányzó pedig nem tiltakozott, annak ellenére sem, hogy a tréfás kedvű hadnagy először arra kérte, legyen ott az esküvőjén. Megígérte, hogy ott lesz.
– De én nem elégszem meg azzal, hogy a kisasszony csak vendégként jelenjék meg.
– Hát mit akar, uram, talán nyoszolyóleány legyek? Szívesen, ha éppen akarja!
– Nem nyoszolyóleányul, hanem feleségül akarom!

Állítólag valahogy így esett a leánykérés 1848 augusztusának végén-szeptemberének elején. D’Abancourt hadnagy még a lakodalomból is elkéredzkedett egy rövid csetepatéra, majd a foglyul ejtett szerbeket összekötözve az istállóba rejtette. Ez volt a nászajándéka. De hamarosan tovább kellett állnia, s csak a szolnoki csata után került elő ismét, fél év múlva. Méghozzá sebesülten. Felesége gondosságának köszönhetően felépült ugyan, de visszatért a harcmezőre, sokszorosan kitüntette magát, mígnem 1849. augusztus 3-án az új-szegedi csatában fogságba esett. Bár az osztrák tiszt, akinek kénytelen volt megadni magát, mindent megtett a megmentéséért, október 20-án Haynau felakasztatta. A bitófa előtt állítólag csak azt nehezményezte, hogy társaival együtt nem kapták meg a katonához illő, golyó általi halál lehetőségét. Házassága alig több mint egy évig tartott.

D'Abancourt sírja

Kicsit vidámabb történet Török György őrmesteré. A derék katona egyenesen Mészáros Lázár hadügyminiszternél kért kihallgatást, ha igaz a mulatságos történet. Elbocsátását kérte. Mentéjén ott csillogott az érdemrend. A miniszter első körben jól lehordta az őrmestert: éppen akkor szeretne távozni, amikor a hazának a legnagyobb szüksége lenne az ilyen önfeláldozó, derék katonákra? A dorgatórium közben történt a váratlan fordulat, a tizennyolc esztendős vitéz hirtelen elsírta magát: tessék elengedni: férjhez szeretne menni. No, nem azért, amit ma leginkább gondolnának. Török György nem meleg volt, hanem álnéven szereplő és álruhás leány a honvédseregben. Állítólag a szolnoki csatában történt élete fordulata. Egy közlegénybe volt szerelmes, aki azonban a rangkülönbség miatt nem is gondolt arra, hogy az amazon az övé lehet. A hadi esemény megváltoztatta a véleményét: a harcos leányzó ugyanis kiszabadította az ellenség szorongatásából megsebesült választottját, aki az életmentés után megkérte a kezét. Minden jó, ha a vége jó: Mészáros Lázár elérzékenyült az eseten, engedélyezte a házasságot, Török György őrmestert pedig átminősítette markotányosnővé.

Talán igaz, talán nem.

Fáy Zoltán

• Publikálva: 2013.03.19. 12:29 • Címke: történelem