​Harisnyát kötött a végén a futóbetyár

1813. július 16-án, születésekor hatalmas vihar csapott le a Röszke környéki tanyavilágra. A kor szokásainak megfelelően azonnal pólyába bújtatott újszülött állítólag gyorsan megszabadult a mozgását akadályozó pólyától, amit kedvező előjelnek véltek a családban.

Később, sihederként már olyan erővel bírt, hogy meglett embereket teremtett földhöz, öregen a szabás–varrás helyett már csak harisnyakötésre volt használható a börtön műhelyében. A 200 éve született Rózsa Sándor 65 éves korában halt meg a szamosújvári börtönben.

És ha már börtön, akkor az abban az időben hosszúnak számító élet bizony jórészt különféle fegyintézetekben pergett le, hiszen 23 évesen már Szegeden ült, de a szabadságharc után megjárta a birodalom neves börtöneit: Kufsteint, Theresienstadtot és Péterváradot is. Sőt, 1970-ben újabb szegedi bebörtönzése után az illavai fegyháznak is lakója lett egy kis ideig, majd innen került utolsó „állomáshelyére”, az erdélyi Szamosújvárra. (Ahol, a börtön temetőjében a mai napig szépen rendben tartják a sírját – gondolom, az intézmény lakói.) Szóval komoly börtönkarrier ez, kortársai közül alighanem senkinek sem sikerült a nyomába lépnie. Jogos hát a kérdés, hogy mégis ki volt ez az ember, aki egyszerre emlegetnek a kortársak hősként és közönséges útonállóként is.

Hős vagy közönséges útonálló?

Hős, az nem volt biztosan, bár volt néhány értékelhető haditette 1848-ban, no és inkább a gazdagabbaktól vett el, bár ennek oka az is lehetett, hogy leginkább csak azoktól lehetett. A törvényen kívüli léthez pedig nagyban hozzájárult, hogy apját születése után hamarosan felakasztották, vagy más források szerint egyik rablása folyamán agyonverték. Ez a tény azokban az időkben döntő befolyással volt egy fiatalember további sorsára, hiszen úgy tartották, hogy a zsivány gyermeke csakis zsivány lehet. Néhány pásztorkodással töltött év után Rózsa Sándor el is lopott két tehenet, amiért másfél évet és 150 botütést kapott cserébe. Félidőben a szegedi várbörtönből szökött meg és „futóbetyár” lett, azaz olyan elkövető, akit ismernek, és akinek folyamatosan változtatnia kell tartózkodási helyét (és munkálkodásának helyszíneit), hogy a nyomára ne bukkanjanak. A végeláthatatlan, néhány tanyával pöttyözött pusztaság pompás hely a rejtőzködésre, hiszen nincs még műhold és drónos légifelderítés, a betyárok nyomába járó csendbiztosok és pandúrok is csak lóháton, szekéren közlekedhetnek. És az sem mellékes, hogy általában nem a hivatalos közegek, hanem az emberi viszonyok, érzelmek okozták a híres betyárok vesztét.

Személyesen Kossuth Lajostól kapott amnesztiát

Rózsa Sándor is egy besúgó tanyagazda megbüntetése során kerül nehéz helyzetbe, de előbb még Kossuth lovas katonájaként is harcol a szabadságharc első hónapjaiban. Az egész úgy kezdődik, hogy 35 évesen kegyelmi kérvényt küld az uralkodónak, az amnesztiát viszont személyesen Kossuth Lajostól és a Honvédelmi Bizottmánytól kapja meg 1848 októberében. 150, duplapuskákkal, pisztolyokkal, fokosokkal és drótvégű karikás ostorokkal felszerelt lovasával a Délvidéken vetik be a kegyetlenkedő szerbek ellen. Elég jól működnek, bár Vukovics Sebő, a térség kormánybiztosa csak bicskásoknak és zsiványoknak tartja őket, és az ezeresfalui bevetés (szabad rablás 36 szerb halottal) után fel is oszlatja a csapatot. Rózsa Sándor ezután megnősül és csikósnak áll, két gyermeke születik Bodó Katalintól. Akit, miután 10 000 pengőt tűztek ki férje fejére, 1853. őszén majd magánzárkába zár a hatalom, mert nem hajlandó elárulni férjét. Ugyanis a levert szabadságharc után Rózsa Sándort is keresik, ő pedig erre visszatér régi mesterségéhez, a betyárkodáshoz. Ezt 1857-ig egészen jó hatásfokkal műveli, egészen addig a büntetőexpedícióig, amelynek során lelövi az árulónak tartott Katona Pál tanyagazdát, őt viszont annak felesége vágja fejbe egy fejszével.

Ferenc József is megkegyelmezett neki

Két év múlva Rózsát kötél általi halálra ítélik, de Ferenc József kegyelméből életfogytiglani börtönre változik az ítélet. Ezután kezdődik meg vándorlása a birodalom börtöneiben. Tetemes bűnlajstroma miatt esélye sincs a kegyelemre, ezért őt is derült égből villámcsapásként érhette, hogy 1868 áprilisában, Mária Valéria hercegnő születésekor kiengedik. A tisztes polgári élet ilyen múlttal persze nem jön össze, pedig még pandúrnak is jelentkezik, de írástudatlansága miatt elutasítják. Mit is tehetne, postakocsikat rabol régi-új társaival, sőt, Kisteleknél még a síneket is fölszedik, de a kisiklott vonatban katonák sortüze várja a betyárokat. Rózsa Sándornak a térdét lövik szét, ennek ellenére el tud menekülni. Csak úgy tudják megfogni, hogy Ráday Gedeon, a Délvidék királyi biztosa elhíreszteli: elfogadták pandúrnak való jelentkezését. Így sántikál be Rózsa Sándor egyenesen a szegedi börtönbe 1869-ben, ahol meg is kapja az újabb életfogytiglani ítéletet.

Az életbe belefáradt ember állítólag mintaszerűen viselkedik, ezért is kerülhet Szamosújváron már a szabóműhelybe. Legendás ereje rég a múlté, a tüdőbaj hozta halál előtt már csak harisnyakötésre lehetett használni azt, akinek 60 jegyzett rablás és ki tudja hány emberélet száradt a lelkén.

Pálffy Lajos      

• Publikálva: 2013.07.15. 14:38 • Címke: évforduló, történelem