A nép stadionja

A Puskás Ferenc Stadiont, amely 2002-ig a Népstadion nevet viselte, nagyon sokan meglátogatták már sport- vagy koncertesemény kapcsán. Bár csak 1953. augusztus 20-án adták át,  de az ország legnagyobb stadionjának tervezése már a millennium előtt elkezdődött.

Görögország 1896 előtt ugyancsak gazdasági gondokkal küzdött, így Magyarország ezeréves fennállása kapcsán felmerült az olimpia itthoni megrendezésének a lehetősége, ám a költségek túl magasak voltak, ezért a döntéshozók nem vállalták el. Viszont egy későbbi olimpia megrendezésének terve tovább élt a szervezőkben, így 1896-ra elkészült a Millenáris versenypálya, és készültek az 1920-as olimpiára, a stadion terve pedig sok tervező fantáziáját megmozgatta.

A stadion helyszínéül több terület is szóba jött: a régi lóversenytér pályája (a lóverseny már nem volt túl népszerű sportág), a Vérmező, a Lágymányos környéke, a Margit-sziget középső része, az Óbudai-sziget, az Újpesti-sziget is valamint a Népsziget is. Az első világháború azonban átrendezte az erőviszonyokat, ezért szóba sem jöhetett az olimpia magyarországi megrendezése. Ennek ellenére Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is nagyon aktuálisnak vélte a stadion felépítését, zárolt is a terv számára némi pénzt, és 1924-ben a Pasaréten található Trombitás úti téglagyár területét jelölte ki. Az összeg nem bizonyult elegendőnek, a pénzhiány miatt itt nem kezdődtek el az építkezések. Újabb és újabb tervek tükrözték az építészek által ideális stadionnak képzelt építményt, Így készült el Hajós Alfréd Ideális stadion című terve is, amely a párizsi olimpián a második helyezést érte el, első díjat nem osztottak ki.

Hajós Alfréd terve 1928-ból. (forrás: mnsk.hu)

A sokasodó helyszínek, tervek kisebb konfliktusokat is kirobbantottak, hiszen úgy a pesti mint a budai oldalon erős lobbi indult és a két városrész képviselő egymás között nem tudtak megegyezni. Végül sehol sem indult el az építkezés, elérkezett a gazadsági világválság. 1930-ban azonban megépült a Hajós Alfréd Sportuszoda.

1933 októberétől, amikor a világválság után javult a helyzet, elkezdődött a nagy stadionvita, ahol rengeteg építész javasolta saját ötletét és helyszínelképzeléseit. Végül, Hajós Alfréd irányításával, Óbuda északnyugati részét jelölték ki a stadion helyszínéül – a cél nem utolsósorban az adott városrész fejlesztése közlekedési és közművesítési szempontból. Árkay Bertalan és Borbíró Virgil az itt található Aranyhegy keleti lejtőjébe vájták volna bele az stadiont, amelyet közmunkaprogram keretében építettek volna fel. De eközben Hajós Alfréd és Maróti Géza sem vetette el álmait és terveit, így titokban versengés indult a három építész között.

Az aranyhegyi terv (forrás: fovarosi.blog.hu)

1934-ben a Magyar Építőművészek Szövetsége újabb tervpályázatot írt ki, mert az 1940-es olimpia megrendezését tűzték ki célul. Megszabták, hogy a városközponttól nem lehet 10 kilométernél távolabb, és az is felmerült, hogy az épülő stadion sporteseményeken túl akár kiállításoknak, vagy más eseményeknek is otthont adhatna. Maróti Géza tervét választották ki, viszont elfelejtették megbízni az építéssel. 1940-ben elkezdődött végül a Nemzeti Sportcsarnok építése, de a világháborús fegyverkezések elszippantották az építésre szánt összegeket. Így a Népstadion építése már a kommunista rezsim idejében valósult meg.

Maróti Géza terve (forrás: fovarosi.blog.hu)

1945-ben az országgyűlés az ötéves terv elfogadásakor megszavazta a stadion építésére szükséges költségeket is. A legmegfelelőbb helyszínnek végül a Kerepesi út–Dózsa György út- Thököly út kereszteződése bizonyult, ahova Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc tervei alapján egy 70 000 férőhelyes stadiont készültek felépíteni. A Népstadion építése előregyártott elemekből Dávid Károly és Gilyén Jenő tervezői felügyelete alatt kezdődött el  1948. július 13-án, a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. Közben már 100 000 fős nagyságú tribünről álmodoztak a tervezők. A lakosság is fellelkesült, nagyon sok önkéntes, sőt az Aranycsapat és Puskás Ferenc is segédkezett az építkezésen. A megnyitó előtt nemsokkal kiderült, hogy a gyenge minőségű cementből készült gerendák megrepedtek, ezért 1953. augusztus 20-án nem nyithatják meg az épületet. A kivitelezők viszont a katonaság segítségével kijavították a hibákat,amennyire csak lehetett, így időben elkészült az épület.

Stadion madártávlatból

A megnyitón a látogatók megcsodálhatták a csipkeszerű ornamentikájú stadiont, a toronyépület rusztikus kváderköveit, az ezzel szemben elhelyezett dísztribünt és a Dávid Károly által tervezett dór hangulatú fejépületet. Prakfalvi Endre Szocreál című könyvében így írt az épületről:

„A semmitől a semmihez vezető, valóságos funkció nélküli felvonulási útvonal a stadionnak köszönhette a megszületését. Az akkoriak szerint a létesítmény jelentőségét emelendő időszerűvé vált a társművészetek bevonásával egyfajta Gesamtkunstwerk létrehozása.” Pátzay Pál feladata volt ennek a megvalósítása. Elvetette a tervezett domborműsorozat kivitelezését, „arra a gondolatra jutott, hogy egyszerű mértani idomű kőtömbök sora közé, ágas-bogas, sziluetthatású fém – bronz és alumínium (a magyar ezüst) szoborcsoporzatokat kell elhelyezni.” Ezek persze különböző sporteseményeket tematizáltak. A felvonulási útvonal stílusában összekapcsolódott volna a Népstadion állomásának összművészeti stílusával, de ez végül nem jött létre.

A tribünt később 83 000 fősre bővítették, 1955-ben pedig rekordszámú nézősereg, 104 000 szurkoló nézte az osztrák–magyar meccset. 1965-ben itt koncertezett Louis Armstrong, 1986-ban pedig a Queen együttes is, de természetesen azóta is folytatódik a legendás előadók koncertezése a helyszínen. A Népstadion 2002-ben felvette a Puskás Ferenc Stadion nevet. Az épület jelenleg nagyon rossz állapotban van, bár több terv is született a felújításra, egyelőre csak az életveszélyes részeket erősítették meg.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.08.19. 17:18 • Címke: város, évforduló