​Gross-reneszánsz a fürdőben

Karácsonyra nem is kaphatna a város szebb ajándékot, mint egy Gross Arnold-kiállítást. Az már a mi hozzáállásunkat minősíti, hogy az alkotó nem kapott tőlünk semmit a 85. születésnapjára. Ez persze így nem igaz, hiszen mindig is szerettük a mestert és mesevilágát. Csak hát arra is kellene gondolni, hogy ezt a szépséget mindenki megismerhesse.

Gross Arnold 85. születésnapjára igazán megérdemelt volna egy nagyszabású kiállítást valami nevesebb helyen. Igaz, nem egyszerű nyomatokból létrehozni egy tárlatot, de nem lehetetlen. Különösen úgy, hogy a Gross-karcokat a mester hatalmas játék- és villanyvasút gyűjteményével együtt mutatják be, amire már volt is példa. Azért persze a család és a barátok most sem maradtak tétlenek és egy olyan helyszínt találtak a műveknek, ahol azok igazán otthon érezhetik magukat. Nem tudom, hogy Gross Arnold amúgy látogatja-e a fővárosi fürdőket, de most azok egyik legelőkelőbbjében, a Gellértben nézegethetjük belépti díj nélkül műveit.

Az 1929. november 25-én, Tordán született művész apja, Gross Károly rajztanár többször is hangoztatta gyermekeinek, hogy „nem baj, ha valami szép”. A híres táj- és szentképfestő papa nyomdokain haladva, Arnold a romániai iskolák után 1946-ban szökött át Magyarországra, egyenesen a fővárosba tartott, ahol magával hozott rajzai alapján egyből fel is vették az Ipar-, majd a Képzőművészeti Főiskolára. Már fiatalon nagyon népszerű lett rézkarcaival, amiket a kor szokásaival ellentétben jócskán ki is színezett. Jó barátja volt a repülőgépek modelljeivel szívesen bíbelődő Kondor Béla, aki az 1970-es Dürer teremben megrendezett kiállításának nyitóbeszédét is elmondta. Pasztellszínekben úszó kedves munkái, egészen pontosan a Kilátás a szigligeti várhegyről, már 1955-ben meghozták számára a Munkácsy-díjat. Amit még egyszer megkapott 1967-ben, hogy aztán 1995-ben érdemesnek találják a Kossuth-díjra is.

Az öröm ünnepe (részlet)

No de nem a díjak felsorolása a fontos, hanem az a kedvesség és szeretet, ami Gross lényéből, és így természetesen a képeiből is felénk árad. Az embert a Gellért aulájában, a fürdő beszüremkedő hangjai és a szökőkút csobogása mellett a képek láttán valami különleges, reneszánsz hangulat fogja el, mintha ott lenne a tárlat címét adó képen, vagy Az öröm ünnepe című Gross-nyomat szereplői közé kerülne a 7 fa valamelyike alá a varázslatos kertben. Vagy mintha maga is ott ülne a Beszélgetések a barátságról kisvonatán, vagy furcsa égi járművein. Vagy ott lenne a négy fázisban benépesülő Via Marguttán, a sétálgató emberek és különleges virágok között. A négy nagy vászonra nyomtatott híres munka mellett öt nagyobb nyomat és huszonegynéhány kisebb Gross-kép van a boltozatos mennyezet alatt. Köztük a mindenki által kedvelt mesevilág mellett most nagy gondossággal megalkotott „realista” táj és városképek is. Bár valahogy ezekből sem maradhat ki a mese.

Beszélgetések a barátságról

Aztán jó lenne, ha így karácsony táján mi is tudnánk kicsit hinni a mesékben, megpróbálnánk másképpen látni a világot. És ha már előkerült Szigliget, hát ahogy megígértem, nyáron elmentem a Rókarántóra, a kápolnához. De nem volt szerencsém, Gross járművei közül egy sem tűn fel a Badacsony felett. Talán túl meleg volt az égi hajózáshoz, rólam is folyt a víz rendesen. Viszont nem adtam fel, jövőre majd újra megpróbálom, hátha szerencsém lesz az esti hűvösben.

Via Margutta

Pálffy Lajos

Gross Arnold: Reneszánsz – Születésnapi kiállítás
Gellért Gyógyfürdő és Uszoda, 1118 Budapest, Kelenhegyi út 4.
A tárlat mindennap megtekinthető a Gellért Fürdő aulájában 2014. január 6-ig.

• Publikálva: 2013.12.20. 07:00 • Címke: évforduló, kiállítás