55 éves az ötöslottó

Találós kérdés az ötöslottó hőskorából: A rádió bemondja a nyertes lottószámokat. Épp csak az elsőt említik, amikor Pistike felüvölt: Ötösöm van! Honnan tudta?

Mivel a lottószámokat mindig növekvő sorrendben mondták be, a megoldás az, hogy ez a szám a 86-os volt, így Pistike tudhatta, hogy csak a 87, 88, 89 és a 90 következhet utána. Ha ezeket tette meg, már az első után jogos volt az öröme.

Találós kérdés mai diákoknak: Mi az a reskontó? Elvileg minden 8 osztályt végzett nebuló tudja, mivel Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének egyik központi eseménye a lutri játék igazolószelvényének ellopása. Pósalaky úr nagyon hasonló szerencsejátékot játszott, mint a mai ötöslottó, de azért mégsem teljesen olyat. A játék mai formájában kereken 55 évvel ezelőtt jelent meg, 1957. március 7-én tartották az első sorsolást. Ha netán valaki nem tudná, az ötöslottónak igen egyszerű szabályai vannak. 90 számból kell ötöt kiválasztani, s ha az ember legalább kettőt eltalál a később kisorsolt öt szám közül, már nyert.

A játékot szervező, 100%-ban állami kézben lévő Szerencsejáték Zrt. honlapjáról azt is meg lehet tudni, hogy ezek a szabályok honnan erednek. A középkorban Genova szenátusát évenként újították meg, sorsolással választottak 90 jelölt közül 5 új tagot. A játékos kedvű polgárok fogadásokat kötöttek, hogy kik lesznek a kiválasztottak, s aki legalább két polgártársát jól megtippelte, nyereményt kapott. A játékszenvedély és a nyereségvágy nem kor- és helyfüggő, így az egész világon elterjedt szisztémát a szocialista Magyarország is átvette, mivel a játék nyertese maga a játékszervező állam. 1957-ben – s még sok éven keresztül – egy lottószelvény ára 3,30 Ft volt. Ebből szelvényenként 1,50 Ft ment a nyereményalapba (a nyertesek számától függetlenül ezt az összeget osztották szét a helyesen tippelők között), 30 fillér pedig a tárgynyereményalapba, amiből finanszírozták az esetenkénti sorsoláson nyerhető lakásokat, autókat, bútorokat stb. Ez azt jelenti, hogy szelvényenként 1,50 Ft maradt meg a költségvetésnek, s ha le is számítjuk belőle a játékszervezés kiadásait, a megvásárolt több, mint 1,5 millió szelvényből keletkező 2,25 millió Ft-os első heti bevételből is maradt bőven foltozgatni a büdzsé állandóan meglévő lyukait.

Ez a másfélmillió lottózó csak az első héten próbálta ki szerencséjét, a későbbiek során jóval többen kísértették meg a sorsot. A csúcsot 1990 kora nyarán 21 milliónál több szelvény eladása jelentette, immár 20 Ft-os egységáron. Egy tízmilliós országban ez nem csekélység, s ha az előbbi számokat behelyettesítjük az 1990-essel, arra a hétre 190 milliós bevételt kapunk.

A kilencvenes években nagy vitát kavart, hogy Cserhalmi György Kossuth-díjas színész egy bank reklámarca lett. Hát már itt tartunk, hogy aprópénzre váltja a tehetségét? – mondták. Pedig a cikkünk mellett lévő reklámblokkból kiderül, hogy a hatvanas-hetvenes években sem statiszták vállalták a lottóreklámok szerepeit. Kossuth-díjast is találunk köztük Latabár Kálmán személyében, de igen népszerű volt a közönség körében a reklámfilmeken felbukkanó többi színész is, Kabos László, Alfonzó, Szendrő József, Fónay Márta, Csala Zsuzsa vagy Kibédi Ervin. Ráadásul utóbbi nemcsak az arcát adta el a lottóreklámnak, hanem híres kupléjának refrénjét is, mivel a szelvény határidejének lejártát meglátva a fejéhez kap, s azt mondja: „Én nem hiszem, hogy normális vagyok” – merthogy elfelejtette bedobni a szelvényt.

Tehát az világos, miért érdemes az államnak lottójátékot szervezni, de vajon miért veszik meg az emberek hétről-hétre azt a rengeteg szelvény? Azt szokták mondani, a lottó az ostoba emberek adója, de ez azért nem egészen így van. A többség nagyon jól tudja, hogy nem fog nyerni (az esély az ötösre 1:44 millióhoz), de megvásárolja az illúziót, hogy mi van, ha mégis? Maga a tervezgetés az örömforrás, mit is fogunk kezdeni a milliókkal. Olyan szintű társadalmi jelenség ez, hogy Móricz után napjainkban is megjelent a magas irodalomban: Spiró György 2007-ben bemutatott Prah című drámája egy lottónyertes házaspár napjait mutatja be, mikor megtudják, hogy nyertek 600 milliót.

Lehet ennyit nyerni az ötöslottóval? Bőven. Az eddigi csúcsnyereményt 2003 végén fizették ki, és meghaladta az ötmilliárd forintot. Ennek a játékosnak vagy játékosoknak a nevét nem tudjuk, mert ma már – félve a betörők és kölcsönkérők rohamától – nem divat dicsekedni a nyereménnyel. Ezzel szemben ismerjük az első telitalálatos szelvény tulajdonosát, özvegy Ring Sándornét, akiről még azt is megírták az újságok 1957-ben, hogy melyik budapesti kerületben lakik. Kellett a reklám a lottónak az induláskor is, és mi lehet jobb reklám annál a 855 ezer forintnál, amit egy névvel és arccal rendelkező családanyának fizettek ki, aki egy közülünk. Talán nem véletlen, hogy az utóbbi évek egyetlen nyerteséről lehetett konkrétumokat hallani, ők is tízen voltak, és mindannyian a budaörsi rendőrség munkatársai. Tíz rendőrnek, úgy látszik, már volt bátorsága kiállni a nyilvánosság elé, rácáfolva a régi viccre, miszerint azért nem nyerhet rendőr az ötöslottón, mert nem a megfelelő helyre teszi az x-eket – hármat ír belőlük a feladóhoz.

Végezetül, ha valakinek játszani támadna kedve, leírom az öt legtöbbször (ha mindig ezeket húzzák ki, a jövő héten is kijöhetnek), és az öt legkevesebbszer (ha eddig nem húzták ki, most már biztos, hogy ki fogják) előforduló nyertes számot a játék 55 éves történelméből:

Legtöbbször: 29 (189-szer), 3, 75, 77 (185-ször) és 10 (181-szer)
Legkevesebbszer: 88 (130-szor), 63 (132-szer), 5 (135-ször), 39 (136-szor), 30 és 87 (137-szer)

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.03.12. 11:16 • Címke: filmhíradók, dokumentumfilm, évforduló, történelem, videó