A sártól az univerzumig

A Tízezer nap DVD-bemutatója

A Tízezer nap a MaNDA filmtörténeti sorozatának 53. lemeze. Mint a sorozat minden darabja, ez is digitálisan felújított, a fényelést Sára Sándor, a film operatőre végezte. Aki az Urániában megtartott dvd-bemutatón a rendező, Kósa Ferenc mellett az est vendége volt. 

A kiadvány szerkesztője, Fazekas Eszter azzal indította a beszélgetést, hogy a film minden szempontból unikális: az 1962-ben a frissen alapult Balázs Béla Stúdió gárdája a valóság szociologikus feltárásán alapuló filmeket akart készíteni, ami új vizuális nyelv megteremtését is jelentette. Emellett a fél Stúdió részt vett a parasztság harminc évének, népszokásainak feltérképezésében, a forgatást megelőző, több mint kétéves anyaggyűjtésben. A Tízezer nap végül 1965-ben készült el. Azért is rendkívüli volt, mert ebben a filmben hangzott el először, hogy '56 forradalom volt, és azért is, mert ez a film nyert először rendezői díjat Cannes-ban.

Kósa Ferenc, Fazekas Eszter, Sára Sándor. További képek a képgalériában (fotó: Major László)

Kósa Ferenc szerint nemzedékének az a része, amely ’56 után itthon maradt, megpróbált tisztességes filmeket készíteni: az igazság szolgálatában, alázattal és a valóság tiszteletével, ugyanakkor európai kitekintéssel. Egységesek voltak egy velejéig igazságtalan hatalommal szemben. A bartóki, kodályi módszerrel járták az országot, kutatták fel a legdrámaibb történeteket. Mindenki máshová ment, olyan későbbi nagy nevek kapcsolódtak be a kutatásba, mint Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Szabó István, Gyöngyössy Imre, Rózsa János vagy Elek Judit. Valóságos alapra helyezkedve olyan világot akartak teremteni, amely nem ragad le a magyar valóságban, hanem az egyetemes filmművészet rangjára emelkedik. Kósa példaszerűnek nevezte azt az összefogást, amely ekkoriban egy film, egy közös cél érdekében létrejött. Ma már nincs ilyen, pedig a film közösségi műfaj. Végül, demokratikus döntéssel neki szavazták meg a rendezés jogát.


A DVD extrái között helyet kapott két rövidfilm, valamint egy beszélgetés, amelyben a rendező pályakezdéséről, a film forgatásáról és betiltásról beszél

Sára Sándor szerint a film különleges vizualitásának az volt a titka, hogy eleve képekben gondolkodtak, hogy soha nem voltak elégedettek a jelenettel, mindig újraírták. El akarták kerülni a sémákat. A természet képeivel társadalmi jelenségeket is próbáltak kifejezni. Például a földosztást, amelyet addig minden film illuzorikusan ábrázolt, ők egy vízzel elárasztott területre helyezték, ahol a földmérők cuppogtak a sárban. Ez film attól igazán egyedi, kép, a szereplő és a szöveg egységet alkot benne – tette hozzá. A kép szent dolog volt a számukra, halálosan pontosnak kellett lennie. A dialógusokhoz  pedig a gyűjtöttekből választották a legköltőibb, legpontosabb mondatokat – nem is tudtak volna ilyeneket írni. Fazekas Eszter hozzátette, hogy a filmben sokféle művészeti hagyomány is megjelenik, nem csak a néphagyomány. Hatalmas, geometrikus totálképei, természetábrázolása József Attila tájleíró verseihez hasonlóan metaforikus, s hogy rá nagy hatást gyakorolt, mennyire meghatározta a hatvanas évek nemzedékének filmjeit József Attila és a magyar költészet, miközben ezek a szerzői filmek nagyon elrugaszkodtak az „irodalmiasságtól”.

Ami nem is csoda, hiszen Kósa Ferenc számára Bartók és József Attila meghatározóak. Hozzájuk hasonlóan azt vallja, hogy az ember történelmi lény, de természeti lény is  – ehhez,  az ő szellemiségükhöz próbált kötődni a film képeiben, főképp, a záróakkordok alatt elhangzó József Attila-i verssorokban („Valahogy furcsa módon nyitott szemmel érzem / hogy testként folytatódom / a külső világban/nem a fűben, a fákban, / hanem az egészben”). Ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy 15 éve készített Japánban egy filmet egy zen buddhista szerzetessel, aki az egyik legnagyobb japán filozófus is, és mintegy véletlenül kiderült, hogy a Tízezer nap hatására lett szerzetes – megérezte, megértette a filmből, áradó egyetemes sugallatot. Ami azt bizonyítja, hogy a legföldhözragadtabb valóságból a zen buddhizmus univerzializmusáig el lehet jutni egy filmben.


Kósa elmesélte a Cannes-ban töltött napok tragikomikus anekdotáit (fotó: Major László)

A filmet aztán két évig nem mutathatták be a moziban. Szerepet játszott ebben nem csak az, hogy ’56-ot forradalomként emlegetik, hanem a demokratikus módon szerveződő és működő BBS megfegyelmezésének szándéka is. Az alkotók nem lepődtek meg azon, hogy betiltották. Az elfogadás előtt házivetítést tartottak a filmgyárban barátaik számára. Illyés Gyula, Nagy László, Németh László, Jancsó Miklós és Szécsi Margit is jelen voltak, és nagyon lelkesen fogadták a filmet. Nem úgy az „elvtársak”, akik tüntetően kivonultak az elfogadó vetítésről. Egy darabig reménytelennek látszott a helyzet, úgy tűnt, a film végleg dobozban marad. Azonban a híre valahogy kijutott Franciaországba (vélhetően a vetítés egyik résztvevőjének közbenjárásával), majd meghívták a cannes- i fesztiválra. Kósa persze ezt nem tudta, s amikor egyszer eljött érte „a nagy fekete autó” a Vas utcai kollégiumba, még a szüleitől is elbúcsúzott. Aztán kiderült, hogy csak egy szmokingot kell kerítenie a díjátadóra. (Ez a nagy szegénységben egyébként nem volt egyszerű, végül a filmgyár jelmeztárából kölcsönöztek egyet.) A film nagy meglepetésre elnyerte a legjobb rendezés díját. Ezt maga a rendező is nehezen tudta elhinni, olyannyira, hogy  a díjára a banketten a mellette ülő Antonionitól kért autogramot…

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.03.26. 11:06 • Címke: film, manda, dvd

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Tízezer nap dvd-bemutató Kósa Ferenc Kende János Tízezer nap dvd-bemutató Kósa Ferenc, Fazekas Eszter, Sára Sándor Kósa Ferenc, Fazekas Eszter, Sára Sándor Tízezer nap dvd-bemutató Kósa Ferenc, Fazekas Eszter, Sára Sándor Kósa Ferenc, Fazekas Eszter, Sára Sándor}  

Ugrás a galéria oldalára