​Amikor karddal hajtották a disznókat

Mire a levelek lehullanak, katonáink visszatérnek – ígérte meg a „nagy háború” kezdetén II. Vilmos, Németország császára.  Aztán négyszer le kellett hullnia azoknak a leveleknek, mire a katonák elindulhattak otthonaik felé és csak a magyar bakák közül 600 ezer maradt ott örökre a csatatereken.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet a 100. évfordulón nyolc kisfilmmel járult hozzá az EFG első világháborús projektjéhez.

A határszéli razzia címen futó, hét és fél perces tudósítás 1918 kora őszén, a háború utolsó napjaiban készülhetett. A központi hatalmak csapatai ugyan minden fronton ellenséges területeken álltak, ugyanakkor a továbbiakra nézve nyilvánvalóvá vált az antant nyomasztó fölénye is. A német és az osztrák-magyar csapatok egységét, harci kedvét az ellátási hiányosságok, a hátországból érkező agitátorok és az otthoni nélkülözésekről szóló hírek is gyengítették. Mert a frontok ellátása és az egymás után következő rossz termésű esztendők miatt valóságos éhínség volt a nagyobb városokban, amelyek méretüknél fogva rá voltak utalva a vidékről érkező élelmiszer szállítmányokra. Az éhező Bécs egészen pontosan a Magyarországról érkező mezőgazdasági terményekre és húsárukra. A kereslet megnövekedése és a kínálat csökkenése pedig beindította a csempészetet, amit a magyar hatóságok, már csak a hazai, egyre romló ellátás miatt is próbáltak erőteljes fellépéssel megakadályozni. Ugyanakkor ez nem is volt annyira egyszerű feladat, hiszen a Monarchiában csak névlegesek voltak a belső határok.

Határszéli razzia

A csempészet ellen készített propagandafilmből is nyilvánvalóvá válik, hogy a sebtiben odavezényelt „határrendőrök” Mosonmagyaróvár és Pozsony környékén csak a közutakat, vasútállomásokat és a Dunát próbálták ellenőrzésük alatt tartani. A csempészet igazi terepére, a „zöldhatárra” már nem jutott kapacitás, különben ilyen jelenetek is bekerültek volna a filmbe. Ami meglehetősen hiteles munkának tűnik, az alkotók többé-kevésbé sikerrel hitetik el velünk, pontosabban a korabeli mozilátogatókkal, hogy milyen jól is dolgoznak a magyar hatóságok. Vannak azonban kérdéses részletek is, például mindjárt a legelső snitt, melyet a pozsonyi vasútállomáson forgattak, és amin a felirat szerint a brucki (Bruck an der Leitha) vonatot látjuk, aminek a teteje teli van csempészett élelmiszerrel. Itt a kérdés az, ha a vonat Bruckból jött, akkor miért van rajta élelmiszer, ha pedig oda tart, akkor ezeket a holmikat talán jobban is elrejthették volna. Ugyanakkor Bruck és Bécs között nem egészen 30 kilométer a távolság, tehát nem valószínű, hogy a Pozsonyból útnak induló szerelvény célállomása éppen ez a kisváros lett volna. Ugyancsak furcsa, hogy a Magyar Királyi Pozsonyi Határszéli Rendőrkapitányság Kelet nevű őrhajója egy olyan hajóvontát ellenőriz, ami Bécs irányából érkezik, tehát nem valószínű, hogy élelmiszereket csempésznek rajta.

Történelmi értékű viszont a Pozsony-Országhatárszéli Helyiérdekű Villamos Vasút (POHÉV) társaság Bécsi villamosát bemutató snitt, a két várost összekötő, 1914 februárjától üzemelő villamos vasúton 2 óra 20 perc alatt lehetett megtenni a hetven kilométeres távolságot. A kisfilm legvidámabb jelenetei a mosonmagyaróvári Lajta-hídon lettek leforgatva. Itt, Bécstől 88 kilométerre, vélhetően csak a kamera kedvéért, egy ellenőrző pontot működtettek. A sasszemű határrendőrök pedig többször is sikerrel járnak, elkobozták egy láthatóan felháborodott asszony bőröndjét úgy, hogy előtte bele sem néztek, de egy nagy zsák elég könnyűnek tűnő valamit találtak a motorkerékpár oldalkocsijában ülő utas feneke alatt is. A parasztgazda és a fiatalember derekára kötött lisztes zacskókat is könnyedén felfedezték, de a fura kalapos hölgyek kocsijában már nem találnak semmit. A propagandafilm legviccesebb jelenete az, amikor a hídról (nem a határról!) egy kisebb, kecskékkel elegyített disznókondát fordítanak vissza az éber határőrzők. Tisztjük a hatékonyság érdekében még kardját is kivonta, és azzal hadonászott a megriadt jószágok orra előtt.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.04.01. 13:24 • Címke: első világháború 100, efg1914, efg, manda, digitalizálás, történelem