a rovat írásai

Gurulóeszköz, amivel átformálták az országot

Elnézem ezt a képen szunyókáló embert, aki talán már az újságpapírból megevett ebéd után dőlt le egy kicsit el nem kelt árucikkei mellett. Egy pótkocsi kereke is látszik, biztos a traktorra vár, hogy felrakják a portékát és hazainduljanak a szanki piacról. A kiskunhalasi múzeumban őrzött képen a két disznóvágásokon használt, fatörzsből vájt teknő, az öt deszkákból passzentosan összeállított mosóteknő és a sok szerszámnyél mellett ott van 11 kubikostalicska is.

Kodály nem szerette a dohányfüstöt

Galyatető római katolikus templomát 1942-ben szentelték fel. Természetesen a Nagyszálló átadásával összefüggött ez a jeles esemény, hiszen a Mátrában üdülők nagy része vallását gyakorló katolikus volt. A Nagyszálló legnevezetesebb lakója, évről évre visszatérő vendége volt Kodály Zoltán, aki itt komponálta 1942-ben a Csendes mise című művét.

Mi fán terem az a japonizmus?

Mivel a kis rákóczifalvi múzeum által őrzött fa ládikáról a keleti mintákon és a lakkozásán kívül szinte semmit sem tudunk, szárnyalhat hát a képzelet, hogy milyen kalandos úton, hogyan is került Magyarországra.

Galyatető, a Mátra királynője

Ha Magyarország legmagasabb hegységének Kékestető a királya, akkor Galyatető a királynője. A 900 méteresnél magasabb üdülőtelepet festői szerpentin utakon lehet megközelíteni. Ebben a magasságban egész évben harsány színű örökzöldek hirdetik: tessék jönni, itt tiszta a levegő. Galyatető  a trianoni országcsonkításnak köszönheti kiépültét. Szomorú, hogy elveszítettük több ezer méter magas erdélyi és felvidéki hegyeinket, ám örömre ad okot, hogy a magyarság hihetetlenül gyorsan megtalálta és felépítette magának a megmaradt országrész igen gyorsan világhírűvé vált üdülőtelepeit.

Mire jó egy szekéremelő?

Hát itt van ez a szekéremelő, ilyent felénk még nem láttam. Gondoltam, rákeresek, de a Google ezúttal néma maradt. Csak a MaNDA adatbázisában is szereplő, a nagy uniós adatbázisba, az Europeanába is feltöltött, 1954 márciusában Kiskunhalason, vagy a környékén lefényképezett szerkezetet találtam meg, ahogy ott áll egy szecskavágó és egy rozzant kutyaól előtt a kora tavaszi, vagy éppen késő őszi napsütésben.

Erre kössenek gombot!

A tárgyak többségét elsöpri a történelem, pontosabban annak technikatörténeti része. Ami tegnap fontos volt, ma még van ugyan, de csak dísz, holnapra pedig eltűnik.


Estére oda várnak

A főváros legmagasabb pontjáról, ötszázhuszonhét méter magasról, a régi korokban is messzire lehetett ellátni. Némely elbeszélés szerint tiszta időben egészen a Magas-Tátráig. A hegy a nevét egy rege szerint Mátyás királyunk apjáról, Hunyadi Jánosról kapta. Igazán híressé azonban egy másik uralkodó, pontosabban császár- és királyfeleség, Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, azaz Erzsébet királyné, a magyaroknak annyira kedves Sisi, Ferenc József felesége tette.

A varázsló-pap ötezer éves maszkja

Az első álarcokat minden bizonnyal még az ősember készítette, hogy a megélhetésért (jobb vadászterületért, termékeny asszonyokért, tűzért vagy vízért) folytatott soha véget nem érő küzdelem során előnyhöz jusson az ellenfél megrémítésével. Mert ami eltér a megszokottól, az bizonytalanságot, félelmet kelthet az emberben, és így nem is tud megfelelő hatékonysággal védekezni a maszkos támadókkal szemben. De a most 3D-ben vizsgálható maszk jóval későbbi, a rézkor végének egy varázsló-papja viselhette a Balatonőszöd-Temetődűlőnél elterülő 20 hektáros földművelő településen.

A céhládák titkai

A céhláda az iparos testületek iratainak, értékeinek és pénzének őrzésén túl egy mindezeknél átfogóbb, nagyobb jelentőségre tett szert története folyamán, a céhláda a céh jelképe volt.

Egerzug, Egerszeg, Zalaegerszeg

Erdők, rétek, dombok, völgyek követik egymást festői változatossággal, majd felbukkan Zala megye székhelye, a barátságos kisváros, Zalaegerszeg.

Borissza barbár pohara?

Valahogy úgy képzelem, egy a borocskát minden időben és körülmények között kedvelő atyafi sírjába tették bele barátai (gyászló felesége? – ez kevésbé valószínű..) ezt a kis 3D-ben digitalizált kantharoszt, fülekkel ellátott boros pohárkát. Talán a sok vígan töltött estét vitte magával így az Alsópáhok-Hévizdomb temetőjébe megtérő római, vagy romanizált barbár.

MaNDA összes cikke »

Gurulóeszköz, amivel átformálták az országot

elsullyedt_vilagok_leadElnézem ezt a képen szunyókáló embert, aki talán már az újságpapírból megevett ebéd után dőlt le egy kicsit el nem kelt árucikkei mellett. Egy pótkocsi kereke is látszik, biztos a traktorra vár, hogy felrakják a portékát és hazainduljanak a szanki piacról. A kiskunhalasi múzeumban őrzött képen a két disznóvágásokon használt, fatörzsből vájt teknő, az öt deszkákból passzentosan összeállított mosóteknő és a sok szerszámnyél mellett ott van 11 kubikostalicska is.

Amiket, mint arról már olvashattak ezeken az oldalakon, szintén a bognárok feladata volt elkészíteni. Ahogy a szekerek, ezek is valamilyen könnyű és szívós fából, égerből, szilből vagy esetleg bükkből készültek. Viszont kevesebb vas alkatrészt látunk rajtuk, a talicska négyküllős kerekének tengelye mellett talán csak a kerék vasalása volt az, ami fémből készült. Az öt fődarabot, a talicska két oldallapját a fogantyúval és a súlyelosztás végett a kerékre döntött előlapot egyszerű csapolással és két faékkel rögzítették. Így a kovácsnak csak a vasalás kikalapálása maradt feladatul, amihez nem is kellett látnia a talicskát, átvitték a műhelyébe a bogár által legyártott kerekeket, ő pedig rájuk kanyarította a szögekkel rögzített vaslemezt, és véget is ért a kubikos talicskához kapcsolódó tevékenysége. Na jó, a tengelyeket is ő csinálta, de hagyjuk már a kovácsot dolgozni, nézzük inkább ezt a nagyszerű munkaeszközt.

talicska
(Forrás: MaNDA adatbázis)

Amire akár egy mázsa földet is rá lehetett tornyozni, és könnyedén eltolni, mert a súly hetven százaléka a kerékre esett, csak 30 kilót emelt a kubikos, aki ásójával, lapátjával és talicskájával száz esztendőn keresztül formálta az ország képét. Indultak a munkák a Tisza szabályozásával, árvízvédelmi töltések hangyaszorgalommal való megépítésével. Aztán jöttek a vasúti töltések és a közutak is. Millió és millió köbméter földet mozgattak meg ezzel az egyszerű és nagyszerű eszközzel, aminek már láttam modern kori, vasból és bádogból, gumikerékkel készült változatát is. Ahogy a szekereknél, itt is „szabványok″ alakultak, köztük a szentesi forma lett a legelterjedtebb, nyilván ezzel volt a legkönnyebb a munka. A mi szunyókáló bognárunk, vagy annak a megbízottja viszont nem a szentesi talicskákat árulja. Ezek a tömzsi, a rakterét nézve felfelé szélesedő szentesi formával szemben nyújtottabb oldalelemekkel készültek, így a a raktér is hosszabb lett, a rakomány terhéből már nem csak a kerék, hanem a karok is kaphattak jócskán. Talán ezért sem keltek el a talicskái a szunyókáló embernek, Szankon, Kányádi Sándor szülőhelyén is ismerték a szentesi formát, annak biztos lett volna keletje.
Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.03.23. 09:51

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

jános hegy
Estére oda várnak – Sisi 1882-ben volt először a János-hegyen. Körülnézett és egykori feljegyzések szerint a következőket mondta: „Csodálom az embereket, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészletekkel.”