a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
A vízügy Oscar-díjasa: Mosonyi Emil
Mosonyi Emil vízépítő mérnök kétszer került a politika kereszttüzébe. Először az 1956-os forradalmat követően, ennek
következtében hagyta el az országot. Másodszor a bős-nagymarosi
vízlépcső kapcsán, ami megkeserítette időskorát. Hatalmi
helyzetben soha nem volt. Pályáját legjobb tudása szerint, a szakértelem
éthoszára alapozva építette fel.Az Osztrák-Magyar Monarchiában született Budapesten, a németországi Karlsruhéban hunyt el 2009. április 24-én, 98 éves korában Mosonyi Emil Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és Mosonmagyaróváron folytatta, 1934-ben kitűnő eredménnyel végzett. 1934-36 között tanársegéd volt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd az Öntözésügyi Hivatalban, később a Vízerőügyi Hivatalban dolgozott, ez utóbbinak vezetője is lett. 1948-tól az Országos Vízgazdálkodási Hivatal munkatársa, a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, az Országos Vízügyi Főigazgatóság tanácsadója, majd a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese volt. 1948-tól előadott, 1953-1957 között pedig tanszékvezető egyetemi tanárként oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen. A kiváló mérnököt mind a Horthy- , mind a Rákosi-rendszer elismerte. 1952-ben Kossuth-díjat kapott.
„Egyik oldal sem veszi komolyan azt, hogy szakkérdésekben a szakembereket kell meghallgatni.”
„Az ötvenes években nagy lendületet kaptak a vízenergia hasznosítására irányuló törekvések. A dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke. A műtárgyat 1954-ben helyezték részlegesen üzembe, amely az ország akkori legnagyobb vízügyi műtárgyaként a Tisza adott szakaszán és a Bodrogon biztosította a hajózás lehetőségét. A duzzasztómű igazi jelentőségét azonban – a vízenergia kihasználásán túl – a hozzá kapcsolódó öntözőrendszerek, a Keleti- és Nyugati-főcsatornák és a hortobágyi tározók rendszerei adják. Mindezen létesítmények lényegében Sajó Elemér, Lampl Hugó, Trummer Árpád, Németh Endre és társaiknak még a század 30-as éveiben megfogalmazott öntözés- és víziútfejlesztési elképzelései alapján valósultak meg, még akkor is, ha erre az ötvenes években kevésbé hivatkoztak. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított. A Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer vezető tervezője. Ezért a munkájáért vált a mai napig is hírhedté a tájékozatlanok szemében.” (Szabó László: Mosonyi Emil élete és munkássága, BMGE, 2007)
Az 1954-ben felavatott tiszalöki vízlépcső. A tiszalöki vízerőmű című filmben Mosonyi is látható
Szakmai, tudományos érdemeire való tekintettel azon kevesek közé tartozott, akik külföldi konferenciákon is részt vehettek, s szakmai kapcsolatokat is ápolhattak. A koalíciós időkben egy rövid ideig tagja volt ugyan a Független Kisgazdapártnak, ettől eltekintve egészen az 1956 októberéig nem vállalt politikai szerepet.
A forradalomnak fontos állomása volt a két műegyetem: az ÉKME és a BME. A mérnökhallgatók szervezkedni kezdtek, október 31-én pedig megalakult az Oktatók Ideiglenes Forradalmi Bizottsága (OIFB). A két egyetemet egyesítő Bizottságba minden karról két professzort és két oktatót delegáltak. A Mérnöki Karról Mosonyi Emilt is beválasztották, s tagja lett annak a bizottságnak, amely Nagy Imre miniszterelnököt felkereste. Felajánlották a kormánynak műszaki ügyekben az OIFB segítségét, s kifejezték egyet nem értésüket az általános sztrájkkal. A forradalom leverése után Mosonyi professzor úgy ítélte meg, nem kell tartania megtorlástól, hiszen nyilvános megszólalásaiban a helyzet normalizálására, a törvényesség betartására intett. Az 1957 januárjában indult második szemesztert zavartalanul végigtanította. A tanév végeztével azonban a tanszékvezetők közül elsőként őt távolították el az egyetemről. Megszűnt a VIZITERV-nél betöltött igazgatói beosztása is, ám szakértelmét, tapasztalatát nem tudták nélkülözni. Egy ideig a vízierőmű tervező iroda és a VITUKI igazgatóhelyetteseként tevékenykedett, s továbbra is részt vett szakmai-tudományos munkákban. A hazai műegyetemi oktatásba azonban már nem engedték újra bekapcsolódni.
A békésszentandrási duzzasztómű
| „Nem akartam itthagyni a hazámat. Ötvenhatban sem mentem el, noha a lehetőség adott volt. S utána sem, pedig a forradalmi bizottságban betöltött szerepvállalásomért durván és sértő módon távolítottak el a műegyetemi katedráról. S maradtam, holott az akkori főnököm, az OVF főigazgatója, Dégen Imre engem meglehetősen kínos és megalázó helyzetekbe hozott azzal, hogy lényegében csak a súgólyukban dolgozhattam. Időközben ENSZ szakértőként Rómában jártam, a külügyi tárca ugyanis engedélyezte kiutazásomat. Az itthoni fizetésemet azonban nem folyósították, ezért a feleségem bement a munkahelyemre, ahol Dégen utasítására azt a magyarázatot kapta, hogy azért nem jár nekem a bérem, mert engedély nélkül tartózkodom külföldön. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. 1964 telén Rómában úgy döntöttem, hogy nem térek haza. Elfogadtam a Karlsruhei Egyetemen felajánlott intézetvezető állást. Hangsúlyozom, Németországba nem menekültként érkeztem, hanem meghívásra. A Baden-Württemberg-i kultuszminiszter személyesen írt levelében invitált az egyetem Vízgazdálkodási és Kultúrmérnöki Intézetének élére.”(Árpási Zoltán: Mosonyi Emil, a vízépítés professzora, 2006) |
A támadások okozta izgalmaktól megromlott az egészsége, egy magas vérnyomásos roham csaknem az életébe került. Orvosa figyelmeztette: ha továbbra is olyan körülmények között kell élnie, nem jósol neki egy évnél hosszabb életet. A karlsruhei ajánlat mellett New Yorkba is hívták egy ENSZ-intézet igazgatói székébe, a magyar és a szovjet hivatalos szervek azonban megakadályozták az ENSZ-nél, hogy ezt a pozíciót elfogadhassa. Az ország szabadulni akart Mosonyitól, amit az is mutat, hogy meg sem próbálták visszahívni, ellenkezőleg: a korabeli gyakorlattal szemben a feleségét is kiengedték utána.
Németországi kutatásai tették lehetővé a 20. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna-Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű, gazdaságos kialakítását. Számos nemzetközi „vizes” szakmai szervezet alapító tagja, haláláig tiszteletbeli elnöke volt, négy egyetem választotta díszdoktorának. A rendszerváltozást követően Mosonyi Emil 1991-től az MTA újra rendes tagjai közé választotta. Nemzetközi elismerései közül csupán azt emeljük ki, hogy a Cannes-ban 2002 júniusában rendezett 4. Nemzetközi Vízügyi Konferencián a Nemzetköz Vízügyi Nagydíjjal – a szakma Oscar-díjával – őt tüntették ki.
Zárásul az idős tudós köszönőbeszédéből idézünk: „Nem sokkal ezelőtt ez a város a filmfesztiválnak adott otthont. Az időbeli és térbeli kapcsolat a két ünnepi esemény közt nyilvánvaló, bár egy mélyebb értelmű párhuzam is felfedezhető. Hadd éljek egy összehasonlítással! Kétségtelen, hogy a filmművészet személyiségei számára a szórakoztatás áll az előtérben, azonban mind a szerzőknek, mind a színészeknek a filmvásznon morális kötelességük az, hogy a társadalomra nevelő módon hassanak és pozitív üzenetet küldjenek a következő generációknak. Ezzel ellentétben egy vízügyi szimpóziumon előadó célja valójában nem a szórakoztatás, hanem a vízépítés-vízgazdálkodás tudományának területén a kutatás és az oktatás előmozdítása. Ezt a célt leghatékonyabban úgy lehet elérni, ha az oktató a szórakoztatás néhány módszerét, trükkjét is alkalmazza, hogy a hallgatóságot lebilincselje és a figyelmüket a fejtegetés döntő részleteire koncentrálja. Így lesz egy sikeres professzor színész is, mintegy filmsztár! Ezek után felhívom szakmánk elitjét arra, hogy forduljanak üzenettel a társadalomhoz – akár nyilvános előadásokon, akár a szakirodalomban – alapvető célunk érdekében, nevezetesen, hogy csodálatos kék planétánk természetes vizeit és atmoszféráját az eljövendő generációk érdekében megőrizzük és óvjuk.”
Boronyák Rita