Filmben mondani a mondhatatlant

A Budapesti tavasz és Az ötödik pecsét dvd-bemutatója

Május 22-én Magyar film – magyar holokauszt címmel az Örökmozgó Filmmúzeumban került sor Máriássy Félix Budapesti tavasz és Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című DVD-kiadványainak bemutatójára, amelyeket a Holokauszt Emlékév keretében jelentetett meg a MaNDA. A rendezvényen az extrákon szereplő szakértők, valamint a Budapesti tavasz digitális restaurálását  végző munkatárs vett részt. A beszélgetést Fazekas Eszter, a kiadványok szerkesztője vezette.

Azzal a felvetéssel indította a beszélgetést, hogy ez a két film lehetőséget ad a probléma általánosabb vizsgálatára, annak végiggondolására, hogy tágabb értelemben, milyen nézőpontból ábrázolta a magyar film a holokausztot a különböző filmtörténeti korszakokban. Milyen formanyelven próbálta a film – Elie Wiesel kifejezésével élve – „mondani a mondhatatlant”?

Sándor Tibor, balra Zombory Máté (fotó: mandarchiv.hu/Major László)

Sándor Tibor történész a társadalmi összefüggések felől közelített. Elmondta, hogy a magyar polgárság történetében a huszas évektől 1945-ig végig központi szerepet játszott a zsidókérdés. Az 1920-ban a numerus clausussal kezdődött folyamat a zsidótörvényekkel folytatódott, majd a vidéki zsidóság deportálásába és szisztematikus legyilkolásába torkollott. A folyamat mögött álló antiszemitiszmus eredendő okát abban látta, hogy Magyarországon a polgári átalakulást a magyar asszimiláns zsidóság hajtotta végre, amit a hagyományos vezető rétegekhez kötődő, nemesi-dzsentroid eredetű keresztény középosztály képtelen volt neki (és önmagának) megbocsátani. 1945 után ez a kérdés taktikai megfontolásokból más kérdéseknek rendelődött alá, ami a történeti emlékezet szempontjából rendkívül káros és fájdalmas. A filmtörténeti háttérre utalva felvázolta, hogy 1944-ben teljesen átszervezték a filmgyártást, nem csak a zsidókat távolították el, hanem még az olyan liberális szellemű nagy sztárokat is, mint Jávor Pál és Karády Katalin.

A beszélgetés résztvevői: Moldován Márton, Varga Balázs, Fazekas Eszter, Barabás Klára, Zombory Máté, Sándor Tibor (fotó: mandarchiv.hu/Major László)

Zombory Máté szociológus árnyalta a helyzetet, amikor a kérdés ’45 utáni recepcióról beszélt. Ekkor a zsidó szenvedéstörténet még élénken benne élt a közbeszédben. Olyan alapvető jelentőségű dokumentumok váltak hozzáférhetővé, mint a DEGOB- vagy a népbírósági jegyzőkönyvek. Memoárok sora jelent meg, a lapok is szerteágazó módon beszéltek a történtekről, amit a kortársak „tragédiaként”és „katasztrófaként” éltek meg, a benne résztvevő nyilasokat pedig „gazembereknek”, „bűnözőknek” tartották. Az 1945-46-ban kicsúcsosodó nyilvános beszédnek a kommunista hatalomátvétel vetett véget, az államszocializmus pedig hosszú távon tabusította a témát. Világviszonylatban kétféle diskurzus alakult ki: míg Nyugat-Európában a holokauszt morális jelentőségére helyezték a hangsúlyt, Kelet-Európában az antifasiszta narratíva honosodott meg. Ennek jellegzetes példája volt a Budapesti tavasz is, amely rendelt film volt a „felszabadulás” 10. évfordulójára, és amely rögtön meg fel is rúgta a holokauszt ábrázolásával a „hősi háborús film” sablonjait.

Varga Balázs utalt arra, hogy a '45 utáni nyílt közbeszéd részeként Radványi Géza Valahol Európában (1947) című filmje is érintette a holokauszt témáját, de a Budapesti tavasz (1955) volt az első, amely meg is mutatta azt. Máriássy Félix filmjének újszerűsége abban állt, hogy a leegyszerűsítő, patetikus ábrázolásmóddal szemben egy személyes, emberi történetben volt képes megmutatni a történelmet, benne a holokausztot. Ettől kezdve a vészkorszak, mint téma végigkíséri a magyar filmtörténetet és mindig az adott korra jellemző, hogy mi jelenik meg hangsúlyosan belőle. Így a hatvanas évek modernizmusában megjelenik a flash back formájában (Fábri) vagy különböző újhullámos megoldásokban (Szabó István Apájában például), a hetvenes években pedig a jellemző parabolikus formákban, mint amilyen Az ötödik pecsét is. A nyolcvanas évektől kezdve reprezentatív játékfilmek sora bontja ki a témát a Jób lázadásától a Senkiföldjén át A napfény ízéig.

Barabás Klára és Zombory Máté (fotó: mandarchiv.hu/Major László)

Barabás Klára filmtörténész elmondta, hogy Fábrit nagyon hamar megtalálta a téma, már az 1955-ben forgatott Hannibál tanár úr is ezzel foglalkozott, majd végigkísérte pályáját: a Két félidő a pokolban (1961), a Nappali sötétség (1963) és az Utószezon (1966) is erről szól. A rendező, aki mesterien, egyedi módon dolgozta fel az irodalmi műveket, a DVD-n is szereplő önvallomásában arról beszél, hogy egész életében az erőszak, a megaláztatás ellen küzdött. A filmtörténész kiemelte két dramaturg szerepét, akikkel Fábri együtt dolgozott és akik nagy hatással voltak rá a témaválasztásban: az egyik Szász Péter, a másik Bacsó Péter – a Két félidő a pokolban témáját, a valóban megtörtént esetet az utóbbi ajánlotta a figyelmébe.

Fazekas Eszter szerint a filmtörténet nagy kérdése, lehet-e egyáltalán megmutatni a holokausztot? A Schindler listája vagy A napfény íze ezt megteszi, míg Lanzman Shoah-ja, Gazdag Gyula Társasutazása vagy Jeles András Senkiföldje című filmje az ábrázolás lehetetlenségét állítja a középpontba. Az ábrázolás módjának is megvan a története, az adott filmeket ebből a szempontból is érdemes megvizsgálni. Érdekes ilyen értelemben a műfajiság kérdése is.

Megjelent DVD-n

Zombory Máté ezt a kérdést a Budapesti tavasszal kapcsolatban bontotta ki. A filmben nem lehet látni a gyilkosságot – csak áttételesen mutatja meg azt a hiány, az otthagyott Duna-parti cipők képével. Ez a film az életről, a túlélésről is szól, a vége (Ruttkay Éva emlékezetes rikkancs-figurája osztogatja a Szabadság című röplapot) is ezt sugallja. Más utat próbált a Rónay György regényéből, Páger Antal főszereplésével készült, Fábri rendezte Utószezon: a rendező dokumentum-felvételeket vág be a filmbe, a gázkamra-jelenetet pedig színészek játsszák el. A film külön pikantériája, hogy a főszerepet, a lelkiismeretfurdalás gyötörte patikust az argentinai emigrációból visszatért Páger Antal játssza, akinek a szélsőjobb mellett való szerepvállalása akkor még élénken élt a nézők emlékezetében. Az Utószezont már a maga korában sok kritika érte, erősen megosztotta a közönséget, mára pedig már egészen negatív az értékelése, mivel éppen keletkezésének idején kristályosodott ki az a konvenció, amely szerint a gázkamrát nem lehet megmutatni, nem reprodukálható. Varga Balázs hozzátette, hogy a filmkészítők az évtizedek során különböző lehetőségeket tapasztaltak ki arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet különböző műfajokban megmutatni a holokausztot a történelmi melodrámától, mint a Schindler listája a vígjátékig (Az élet szép).

Megjelent DVD-n

Végül a Budapesti tavasz digitális felújítását végző Moldován Márton beszélt a restaurálás elméleti dilemmáiról és konkrét problémáiról. Arról, hogy a filológiai, filmtörténeti szempontok alapján a felújítási cél nem egy steril, a mai ízlésnek megfelelő állapot elérése, hanem a keletkezéshez hasonló állapot rekonstruálása. Szerencsés körülmény, ha van élő alkotó, aki meghatározhatja a felújítás fényértékeit – ilyen jelen esetben nem volt. Ilyenkor a régi, rossz kópiák paraméterei szolgálnak alapul. Kiinduló anyagként egy lágy, ezért nagyon részletgazdag  dubpozitív kópiát használtak. A restaurálás során figyelembe vették, hogy a filmkópiának egészen más, kevésbé kontrasztos fényértékei vannak, mint a monitornak, ahol majd a DVD-képe megjelenik. Nehézséget jelentett, hogy a munkafolyamatot csak részben lehet automatizálni, a tisztítóprogram lefuttatása után kézzel, kockánként kellett visszatenni mindazt, amit a gép szennyeződésnek érzékel, de nem az: a csillogást a szemekbe, a flittereket, gombokat a ruhákra. Külön problémát jelentett az áttűnések belesimítása a filmbe.

(fotó: mandarchiv.hu/Major László)

A beszélgetésbe a közönség is be-bekapcsolódott, kiegészítette, árnyalta az elhangzottakat. Így Surányi Vera, a filmarchívum egykori munkatársa arról beszélt, hogy miért volt politikai okokból tabutéma a holokauszt az ötvenes-hatvanas években (amit épp a film tört meg leginkább). Bárdos Judit, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatója pedig a lengyel párhuzamot említette meg. A lengyelek a téma feldolgozásában már ott tartanak, hogy szinte túlzott a holokauszt reprezentációja a filmművészetben (ez tart a mai napig, lásd például a legújabb, Fuss fiú című német-lengyel alkotást) – ezt a helyzetet nem is lehet összehasonlítani a magyarral, ahol bőven van még tennivaló. Ehhez járult hozzá a MaNDA a két film DVD-kiadásával is.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.05.28. 12:47 • Címke: dvd-bemutató, holokauszt70, manda, filmtörténet, dvd

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Bárdos Judit Zombory Máté, Sándor Tibor Barabás Klára, Zombory Máté Budapesti tavasz, Az ötödik pecsét dvd-bemutató Moldován Márton, Varga Balázs, Fazekas Eszter, Barabás Klára, Zombory Máté, Sándor Tibor Budapesti tavasz, Az ötödik pecsét dvd-bemutató}  

Ugrás a galéria oldalára