Vagány zsidók a nyóckerben és más programok a Csillagos házak napján

Szombaton, június 21-én nem csak Múzeumok Éjszakája lesz, hanem egy másik, az egész várost behálózó rendezvénysorozat is: a Csillagos házak napja. Az OSA Archívum által szervezett esemény programjait Rév István, az OSA igazgatója és a Gláser Jakab Emlékalapítvány képviselői mutatták be.

Június 21-én, szombaton lesz 70 éve, hogy Budapesten 220 000, a magyar állam által zsidónak minősített embernek kellett kényszerlakhelyre, az erre kijelölt csillagos házakba költöznie. Az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy a megadott helyekre koncentrált zsidó lakosságot könnyen és gyorsan lehessen deportálni. Elszórva szerte a városban közel kétezer házra kellett kitenni a rendeletben pontosan meghatározott küllemű, kanárisárga csillagot. Ezzel mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy hol laknak és pontosan kik a jogfosztottak. Megdöbbentően nagy szám ez, a csillagos házak emléke az elmúlt évtizedekben mégis kiesett a köztudatból.


Ilyen matricát találhatunk a programban részt vevő házakon

Az OSA ez év januárjában indította el Csillagos házak nevű programját, amely a Holokauszt Emlékév egyik legnagyobb közösségi eseményévé nőtte ki magát. Honlapot hoztak létre a csillagos házakról, ahol számba vették és feltérképezték a házakat. Számtalan, addig a nagyközönség számára nem hozzáférhető levéltári dokumentumot és fotót tettek közzé, elkezdték gyűjteni a személyes emlékeket. A Fővárosi Levéltár e projekt hatására digitalizálta és tette közzé a fellebbezési kérelmeket, érdemes ezekbe belenézni, igen tanulságos olvasmány.

De nem csak a virtuális térben, hanem valóságosan is felvették a kapcsolatot a házak mai lakóival. Akik már csak nagyon kis részben azonosak az egykoriakkal. Közülük sokaknak bizonyára meglepetés lehetett, hogy a lakóhelyüknek ilyen múltja is van. A program csúcspontja az évfordulós emléknap, amikor az emlékezet homályába veszett, elhallgatott, nehezen kimondható történetek kerülnek a figyelem középpontjába. Közös gondolkodás, civil összefogás eredménye, hogy bármerre járunk is a városban, most szombaton alkalmat találhatunk, hogy elgondolkodjunk és emlékezzünk. Hiszen ezek mi voltunk, a mi szüleink, nagyszüleink, a mi házunk. Rólunk is szól a történet. Ahogy Rév István a bemutatón mondta: „Ez a történelem a miénk, nekünk kell valamit kezdenünk vele.”

Feltett kezű menet a Józsefvárosban. Egy ilyenben menetelt gyerekként Ranschburg Jenő is (fotó: OSA/Bundesarchiv)

A program bemutatása a Népszínház utca 46.-ban kezdődött. Nem véletlenül: valaha ez is csillagos ház volt, de itt a lakók maguk kérvényezték, hogy az lehessen. 1944-ben a ház lakóinak nagy többsége zsidónak minősített állampolgár volt, a GJEA Teleki'44 kutatás keretében életútinterjúk és levéltári kutatások alapján összeállított helytörténeti sétán megtudtuk, hogy ők adták össze azt a tízezer pengőt, amely arra volt hivatott, hogy megkönnyítse a hatóságnak azt a döntését, hogy ők is csillagos ház lehessenek. Hogy miért tették? Abban bíztak, hogy így nem kell kiköltözniük, hogy túlélhetnek, azon az áron, hogy még 60 családot be kell fogadniuk. Ma már tudjuk, hogy az esetek nagy részében nem így lett. Budapesten sem.

Ezen a házon látható a Kis Varsó emléktábla is, amely arra emlékeztet, hogy ezen a környéken voltak, aki megkísérelték az ellenállást októberben, a nyilas hatalomátvétel idején. Hogy pontosan kik voltak ők, voltak-e egyáltalán, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint egy fegyveres cionista csoport, mások szerint éppen itthon lévő munkaszolgálatosok lehettek, akik tüzet nyitottak a Népszínház utcában a Tigris tankokra. A bejáráson részt vevő túlélő szerint nem volt itt semmilyen ellenállás, a nyilas házmester provokációja volt az első lövés, amelynek megtorlására 22 embert végeztek ki az egyik ház udvarán. Sokan emlékeznek egy vagány Teleki téri fiatalemberre is (jegyezzük meg a nevét: Lantos Miklós – nem szerepel az embermentők listáján), aki nyilas egyenruhában mentette ki a halálmenetekből az embereket.

Budapest, Tisza Kálmán, később Köztársaság, ma II. János Pál tér (fotó: OSA/Bundesarchiv)

És ez csak egy ház, egy utca, egy helyszín a sok közül. Hetven éve el nem mondott, sokszor egymásnak ellentmondó történetek bizonyítják, hogy az emberek egy része még ma is keresi az okokat, próbálja megérteni, hogy hogyan történhetett velünk az, ami történt. A szervezők hangsúlyozták, hogy a programokat nem a túlélők szervezik, hanem a mai fiatalok: a harmadik túlélő-generáció próbálja rekonstruálni az eseményeket. És nemcsak ők, de sokan mások is, akik közvetve sem voltak érintettek, mégis erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy emlékezzenek.

Panorámakép az imaház belsejéről – a valóságban egy kis szoba, amely pontosan úgy néz ki, mint 100 évvel ezelőtt Ehhez járul hozzá a Gláser Jakab Emlékalapítvány is, amely a nyolcadik kerület, a Teleki tér környékének zsidó hagyományait igyekszik feltárni és visszahelyezni a köztudatba. Ez egy kevésbé ismert, megörökített része a zsidó kultúrának, mint mondjuk az újlipótvárosi, nagypolgári-értelmiségi közeg története, amit a visszaemlékezésekből, az irodalomból jobban ismerhetünk. Pedig az Újlipótvároson, Erzsébetvároson, Terézvároson túl is virágzott a zsidó kultúra a háború előtt. A Teleki téren sok zsidó kereskedő dolgozott, az egészen szegénytől az egészen gazdagig laktak a környéken. A keleti pogromok elől menekülő galíciaiak települtek meg erre. Ők alapíthatták azt a lakásimaházat is, amelyet az alapítvány fiatal munkatársai renováltak és működtetnek. A háború előtt létező 50 lakásimaházból ez az egyedüli, ami fennmaradt és ma is működik, köszönhetően a lelkes önkéntesek munkájának. Megtudhattuk, hogy az alapítvány névadója Gláser Jakab (1912-2006) az imaház egykori vezetője, a József utca 48-ban született és haláláig ott élő vallásos asztalos kisiparos volt. A házban élő gyerekek számára egyfajta pótnagypapa szerepet töltött be, hidat teremtett a generációk között. Végigélte a 20. századot és ugyancsak karizmatikus személyiség lehetett, ha a fiatalok, akik kezdetben csak azért jártak le az imaházba, hogy az öregek imádkozhassanak (a zsidó vallás szerint a szertartáshoz 10 felnőtt férfi szükségeltetik), már saját maguk járnak ide minden szombaton. De nem csak a vallás terén éltetik a hagyományt: történeti és szociológiai alapkutatásokat végeznek, interjúkat készítenek a megmaradt túlélőkkel, mindent dokumentálnak és közzétesznek, az utolsó előtti pillanatban. Most szombaton részt vehetünk a sétájukon, amely a Nem szaroztak, ezek vagány zsidók voltak! – címmel a józsefvárosi 1944-eseseményekről, a menlevélhamisításról és a zsidó ellenállásról szól.

Ki akar itt emlékezni? – teszi fel a kérdést a program mottója. Szombaton a ma is álló 1444 volt csillagos ház közel 10%-ában, 110 helyszínen tartanak valamiféle emlékezést. A programok szinte áttekinthetetlenül sokfélék: a személyes visszaemlékezéstől a koncertekig és a kulináris programokig. Séták is lesznek (többek között: Embermentő diplomaták Budapesten, Rejtett zsinagógák, a már említett Teleki 22), a Cirko Gejzír moziban – a mozi is egy csillagos házban van – 10 ritkán vagy soha nem látható dokumentumfilmet nézhetünk meg. Kilenc rendezvény kapcsolódik a Múzeumok Éjszakájához, ezek múzeumokkal, levéltárakkal, kulturális intézetekkel együttműködésben valósulnak meg. A Fővárosi Levéltárban A holokauszt budapesti megéléstörténete címet viselő, nagyon érdekesnek ígérkező kiállításon kapunk vezetést, a Goethe Intézetben mindent megtudhatunk a botlatókövekről. Más helyszíneken neves történészek, művészek, közéleti személyiségek tartanak vezetést, előadást.

A nap legkülönlegesebb programjai mégis a névtelen házakban zajlanak: van, ahol felolvassák az egykori lakók névsorát, egy Radnóti-verset, egy Örkény-novellát, részletet egy naplóból, minikiállítást rendeznek, süteményt sütnek. A mindenki számára elfogadható kollektív emlékezet megteremtéséhez, egy reális önkép kialakításához az ilyen lokális, helyi kezdeményezések visznek közelebb. Szombaton mindenki bekapcsolódhat, kedve és érdeklődése szerint, reggeltől estig. A részletes program itt található.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.06.18. 15:18 • Címke: holokauszt70, program, történelem