A nemzetbiztonságtól a főzőkarrierig

Aki nem élt a hatvanas években vagy nem élt még Amerikában, az is megismerkedhetett a 2009-es Julia&Julie című filmben, Meryl Streep alakításában a legendás amerikai szakácsnővel, Julia Childdal és az ő jellegzetes hanghordozásával.

Julia Childot a hatvanas évek Amerikájában mindenki ismerte. A maga 1,88 méter magasságával és szinte éneklő hangjával az összes nézőt a képernyőhöz láncolta szombat esténként a The French Chef című főzőműsorával. Az amerikaiak rajongtak érte, hiszen két szenvedélyüket, az evést és a televíziózást összekötötte. Mindezt annak ellenére, hogy a két francia kolléganőjével együtt írt Mastering the Art of French Cooking című oeuvre-je nem épp az egyszerűségéről híres: például a soufflé elkészítésének alapjait 7 oldalon keresztül taglalja, de az ideális baguettről már 27 oldalon keresztül értekezett.

Egy rövid részlet

Child karrierje azonban igazán rendhagyó. Julia McWilliamsként egy középosztálybeli családban született a kaliforniai Pasadenában. Édesapja főképp ingatlanokkal foglalkozott, édesanyja pedig elég nonkonformista módon amatőr sportoló és művészetpártoló volt. Julia angol illetve történelem szakon végzett. Rendkívüli magasságával hamar kitűnt mások közül, ezért rengeteget sportolt, hiszen ott előnyére szolgált ez a különlegessége. Iskolái elvégzése után New Yorkba költözött, ahol szövegíróként dolgozott egy szobaberendezésekkel foglalkozó cégnél.

A sportos magas lány

Egy idő után viszont kezdett egyhangúvá válni a munkája és ezért hazaköltözött, továbbra is cikk- és szövegírással foglalkozott, miközben a Vöröskereszt számára önkéntes munkát végzett. A Pearl Harbor-i bombázás után elhatározta, hogy csatlakozik az Amerikai Stratégiai Szolgálatok Irodájához (OSS), amely a CIA elődje volt (igazából a női katonasághoz akart csatlakozni, de ide is túl magasnak ítélték meg). Először csak írnokként dolgozott, de felettesei, látván az előképzettségét, egyre felelősségteljesebb megbízásokat adtak neki. Később már közvetlenül az OSS igazgatójának, William J. Donovannak dolgozott, kutatóként. Több mint 10 000 kis fehér kártyán rendszerezve regisztrálta az OSS-tisztek neveit, adatait, hol-tartózkodásait. 1944-ben Kandyra, Srí Lankára küldték, ahol az OSS szigorúan titkosított, ázsiai kommunikációs ügymenetét felügyelte. Később Kínába helyezték át, majd nemsokára kitüntették, megemlítvén rendkívüli odaadását és örökké vidám kedvét is. Egészen 2008-ig az ő aktáját is titkosították, de ma már online is nézegethetjük az egyik leghíresebb szakács előéletéről szóló dokumentumokat.

Julia már az OSS-nél is kiemelkedő volt. Nem csak a magasságával (forrás: universalfreepress.com)

Még Srí Lankán ismerkedett meg későbbi férjével, Paul Cushing Childdal, akivel 1946-ban össze is házasodtak. Paul egy finom művészlélek volt, akitől a költészet és a francia bohém élet sem állt messze. 1948-ban Párizsba költöztek, mivel a férjét francia diplomáciai szolgálatokkal bízták meg. Julia még házasságuk elején, Amerikában megtanult főzni, főképp, hogy a nagy társasági életük szereplőit jóllakassa.

A holtig boldog házaspár: Julia és Paul

Aztán mikor Franciaországba értek és Rouenben elfogyasztották első igazi ebédjüket (kagyló, egy palack Pouilly Fuissé, vajban sült nyelvhal, zöld saláta, crème fraîche), Julia rádöbbent, hogy ezekben a mennyei ízekben a végtelen lehetőségek tárháza rejlik. Kapóra jött ez a felfedezése, hiszen volt ideje, és anyagi helyzetük is megengedte ezt: elkezdte a különböző párizsi piacokat és különleges étkeket árusító boltokat járni, majd beiratkozott a Cordon Bleu főzőiskolába, ahol vadul és szenvedélyesen végzett mindenféle főzéshez kapcsolódó kényesebb feladatot (trancsírozás, filézés, tömés stb). Miután elvégezte, két kolléganőjével közösen (és az ő amerikanizálásával) közreadták a híres szakácskönyvüket, amelyet Amerikában örömmel fogadtak. Ekkor azonban férje megbízatását nem hosszabbították meg, így visszaköltöztek Amerikába. Sajnos már nem volt annyi jövedelmük, ezért Julia végiggondolta, hogy „miképpen tudna több pénzt hozni a konyhára”. 1962-ban elment a bostoni tévéhez a francia szakácskönyvét reklámozni és annyira lenyűgözte a tévéseket, hogy 1963-tól már minden héten bemutathatta főzőműsorát. 1966-ig 119 félórás adást vettek fel, és ezért, többek között, Emmy-díjat is kapott. Bár már addig is készültek főzőműsorok a televíziózás történetében, Julia egyéni stílusa miatt ez hamar a legkedveltebbé vált: szabadon kezelte a főzést, gyakorta kortyolt élő adásban is a borából, és a végén nemes egyszerűséggel mindig franciául kívánt jó étvágyat.

Francia borok kóstolása. Műsorának elmaradhatatlan részlete

Egyik fő vonzereje az egyszerűség volt: mindig azt mondta, hogy érdemes élvezni a jó ételek ízét és közben magunkat is érezzük jól – hiszen nem kell ennél több. A sorozat után sem állt le: számos szakácskönyvet adott ki, volt olyan, amelyet a férje fotográfiái díszítettek. (Férje élete végéig költőként is aktív volt, főképp a feleségéről írt rajongó verseket). A házaspár eközben három otthont is fenntartott, egyet Cambridge-ben, Massachusetts államban, egyet Kaliforniában, és egy nyaralót Dél-Franciaországban. Férje 1994-ben halt meg hosszú betegség után, felesége pedig tíz évvel később, 2004. augusztus 13-án veseelégtelenségben, nem sokkal 92. születésnapja előtt hunyt el. Reméljük boldogan.

Az evés és a nevetés elengedhetetlen Julia Child filozófiája szerint

Julia Child állandó pozitív szemléletén túl másik érdeme az volt, hogy bevezette az amerikaiakat a baguette, a soufflé és egyéb francia ételek elkészítésének művészetébe, így ők már nem csak távoli egzotikus nyalánkságként gondoltak ezekre, hanem esti főzőcskézős kaland végeredményeként.

És a műsoraiból készült remix. A jó emésztéshez

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.08.13. 16:03 • Címke: gasztro, televízió, nők, évforduló