Hol aranyat ásott, hol telefonközpontokat épített

Mutatós ifjú, kitűnő lovas és zongorista, a Festetich család, majd egy ifjú angol lord nevelője, vasúti mérnök, aranyásó és olajkutató, feltaláló, Edison európai képviselője, London és Párizs közvilágításának tervezője, a párizsi és a pesti telefonközpont építője.

Talán csak ez utóbbiból lehet sejteni, hogy a 170 éve, szeptember 17-én született Puskás Tivadarról lesz szó az alábbiakban, aki oly korban élt, amikor nagy emberek nagy dolgokat vittek véghez. Ő is nagyot alkotott életművével, pedig nem volt egyszerű az indulása, de a folytatás sem.

Klasszikus magyar/székely családi krach: a kártyázó-mulató nagyapa és a botcsinálta hajózási vállalkozó apa indítja el a lejtőn a ditrói nemes famíliát úgy, hogy a bécsi Theresianumban (önköltséges tandíj évi 1500 forint) után a Műegyetemen tanuló Puskás Tivadar csak nevelősködéssel tudja finanszírozni tanulmányait. Amiket apja halála után félbeszakítva Angliába megy, majd a nevelőségből továbblépve egy angol vasútépítő társaság képviselőjeként már Erdélyben van. A cég 1873-ban tönkremegy, Puskás pedig tapasztalatait hasznosítva kedvezményes, belépőkkel és szállással kiegészített vonatjegyeket árusít a bécsi világkiállításra. A bevételt már a 1875-ös amerikai aranyláz viszi el, de hoz is valamit ez az őrület: Puskás éppen bevizsgáltatta a területéről származó aranyrögöt, amikor egy olyan gépezetről hallott, amely hajtóanyag nélkül működik. Hogy ezt kiderítse, állítólag megvette a feltalálóéval szomszédos házat, és egy alagutat fúrva a műhelyében megállapította, hogy a masinát sűrített levegővel hajtják. A „feltaláló” három millió dollárt fizetett volna a hallgatásért, de Puskás a tudományosság nevében inkább újságcikket írt a csalásról.


A Fürdő utcai első távbeszélőközpont (1881)

Mert fontos dolog az igazság, de közben a szomszédok elfoglalták területeit, így Coloradót otthagyva végül Edison találmányainak európai értékesítésével kezd el foglalkozni. 1877-től 1886-ig dolgozik az Amerikában megismert feltalálónak, aki olyannyira meg volt elégedve munkájával, hogy 1911-es budapesti látogatásán, miközben az akkor már 8 éve halott Puskás sógornőjének dedikálta a fényképét, azt találta mondani, hogy Tivadar már 30 évvel korábban vázolta neki a telefonközponttal kapcsolatos elképzeléseit.

A telefonhírmondó

Ami igaz is lehetett, csakhogy egy F. M. A. Dumont nevű francia mérnök 1850-ben már szabadalmaztatta a távíróközpontot, ami – valljuk be – nem sokban különbözik a Puskás állítólagos találmányától. Ami kezdetben (Párizs után Budapesten, 1881. május elsejétől) 20 telefonkészülék között tette lehetővé a kapcsolásos kommunikációt. A Fürdő (ma József Attila) utcai központban, a III. emeleten működő központban a kurblizás hatására leesett egy „esőlemez”, a telefonos kisasszony pedig megcsörgette a kért számot, közölte a hívás tényét és bedugta a dugót. Ezért kezdetben 180 forintot kellett fizetni egy évre, és nem volt időkorlátja a beszélgetéseknek. Az első előfizetők bankárok, tőzsdecápák és kereskedők voltak, a fejlődés pedig lendületes volt, az első világháború alatt a Teréz központba már 18 ezer vonal futott be. (Egy kisasszony amúgy 200 vonallal bírt el, tehát 90 hölgy volt munkában egészen Magnus Ericsson találmányának, az automata telefonközpontnak az elterjedéséig.)

A második budapesti telefonközpont

Puskás közben nem állt le, hanem Párizsban – miközben villamos autójával furikázott a városban – szabadalmi ügynökséget alapított és villanymotorral hajtott léghajóval is kísérletezett. A pesti ügyeket intéző öccse halála után cégeit felszámolva hazaköltözött, de abrudbányai aranykutatása és zsibói olajfúrásai nem jártak sikerrel.

A párizsi telefonközpont

Így a telefonközpontos részvényeit is szépen elvesztette, végül az előrelátó Baross Gábor államosította a hálózatot, aminek kezelésével persze Puskást bízta meg. Aki 1893. február 15-én újabb, immár teljesen saját ötleten alapuló vállalkozást indított el a Magyar utca 6. szám alatt. Ez volt a hamarosan 500 előfizetővel működő telefonhírmondó, amin előfizetésért híreket, nyelvleckéket és kulturális műsorokat is lehetett hallgatni.

Természetesen leggyakrabban a tőzsdei árfolyamokat közölték – ezzel indult reggel tízkor az „adás”. De voltak hírek a nagyvilágból, helyi és bécsi információk, lapszemle, színházi és sport rovat is. Fél 6-tól fél 7-ig nyelvleckéket lehetett hallgatni, hétkor pedig egy-egy opera- vagy színielőadást „közvetítettek”. A vállalkozás sikeres lett, később az induló Magyar Távirati Iroda vette át az üzemeltetését, de mindezt Puskás már nem érhette meg. Sok volt mindez a szívének, 49 évesen, Hungária szállóbeli lakásában, infarktusban meghalt.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.09.17. 12:31 • Címke: évforduló, technika