a rovat írásai
Kultúrgyár lehet a szombathelyi volt 11-es huszárlaktanyából
Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Új felületen folytatjuk
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Visszabeszél a templom oldala
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Ózdi intézményeink az Echo Televízió építészeti műsorában
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Munkát bőven adó szeptember
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
A rekorder múzeumalapító korsója
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Finta Sándor és Walt Whitman
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Tihany elveszett várai
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
Szép szál ember volt ez a III. Béla
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
Vérben ázó köpü
Az ember által készített eszközök közül a marokkő után időrendben a
lándzsát szokták emlegetni. Az első egy hegyes rúd volt, aztán a végé tűzben „edzették”, majd csontot, a későbbiekben pedig pattintott,
aztán csiszolt követ erősítettek rá. A fegyver fejlődésének csúcspontját a fém
heggyel érte el. A vadászatra, védekezésre és támadásra is kiválóan alkalmas eszközt egészen a 19. század utolsó harmadáig rendszerben tartották a hadseregek, Magyarországon az 1848-49-es szabadságharc idején öltek vele orosz lovasok utoljára, állítólag Petőfi Sándor életét is egy kozák pika oltotta ki. Most a Balaton Múzeum gyűjteményében lévő 3D-ben digitalizált 6. századi vas lándzsahegy okán mutatjuk be a fegyvert.
Amelynek már történelem hajnalán kialakult a két alapvető fajtája, a hosszabb nyelű, masszívabb, nehezebb lándzsa, és a könnyebb dárda, amit az ellenfélre, vagy éppen a vadászzsákmányra hajítottak 15-30 méteres távolságból. (Ide tartozik, hogy már az ősember is ismerte az egyszerű fizikai törvényszerűségen alapuló dárdahajítót, amit a Tűz háborúja című emlékezetes filmben és egyes primitív népeknél még mindig használnak.) A hajítódárdák közül talán a rómaiak által használt pilum a legismertebb és a leghatékonyabb. Az a 60 centis vékony vasrúdban és háromszögletű kis hegyben végződő szerszám képes volt a korabeli pajzsok, páncélok átütésére is. Ugyancsak hatékony fegyver volt a régi magyarok kelevéze, ennek a jóval rövidebb nyelű támadófegyver könnyedén áthatolt az akkoriban használatos vértezeteken. Későbbi változata a kopja, a végvári vitézek fontos fegyvere volt a szablya mellett.
Kattintson a képre, majd a 3D ikonra!
A hajítódárdáknak – logikusan – egyetlen nagy hátránya volt: ha egyszer az ellenfélre (remélt vadászzsákmányra) dobták, fegyvertelenek maradtak. Ezért is tartottak belőlük többet a harcosok maguknál, vagy hordtak kardot, amivel aztán a dobálózás után nekiestek az ellenfélnek. A lándzsa viszont a támadás mellett a védekezés fegyvere is volt. Általában 3 méteres hossza az ellenfél távoltartását is szolgálta. A kötelékben harcoló gyalogság, például a makedon phalanx hátsó soraiban álló pezetairoszok lándzsája (sarissa) elérhette a 7 métert is. A hosszú lándzsák, a pikák „virágkora” a 15.-17. század nagy európai háborúiban volt. Általában a négyszögekben mozgatott gyalogság muskétákkal, később puskákkal felszerelt részét voltak hivatottak megvédeni a lovasság támadásával szemben. Az utolsó lándzsák, pontosabban pikák pedig éppen egyes lovas alakulatoknál, az ulánusoknál és a kozákoknál voltak használatban.
És akkor még beszélhetnénk a lovagok által a csatákban és a tornákon használt kopjákról, és a gyalogosok által használt alabárdokról is, de nézzük inkább ezt a Vörsön talált 6. századi lándzsahegyet. Amit legnagyobb valószínűséggel a Pannóniát a század közepétől a gepidáktól és longobárdoktól elhódító avarok készíthettek. Az avarok fő ereje, a lemez-, vagy lamellás páncélba öltözött lovasság is használt lándzsákat, de a kevésbé fontos szerepet játszó gyalogosok fő fegyvere is ez volt. A 29,7 centis, vasból öntött lándzsahegy „köpüje” pedig nem más, mint a nyelet befogadó, egyre keskenyedő cső. Amely a végén két helyen is lyukas volt, ide kerültek a nyél rögzítésére szolgáló szegek.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Történelmi játékok
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Közkincstár
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.