Freud mélységei

1939. szeptember 23-án, 75 éve Londonban elhunyt Sigmund Freud. A pszichoanalízis viszont életben maradt. 

Sigmund Freud 1856-ban született, hét testvér között a legnagyobbként, Friebergben, ahonnan később a szülei Bécsbe költöztek a jobb megélhetés reményében, de itt is csak egy szegényebb kerületben, Leopoldstadtban laktak. A zsidó család kulturális gyökereit megőrizte, de nem nevelték kifejezetten vallásosan gyermekeiket. Bár 1849-ben Ferenc József emancipációs rendelkezései nagyobb vállalkozási szabadságot jelentettek Freud kereskedő édesapjának, hiszen most már saját üzletet is nyithatott volna, mégsem tudott boldogulni, családjával sokáig egy egyszobás lakásban éltek. Sigismund, aki később Sigmundra írta át a nevét, hamar kiemelkedett az iskolában, több nyelven is korán beszélt folyékonyan, tinédzserkorában pedig elkezdte lejegyzetelgetni az álmait. Beiratkozott a bécsi egyetemre – ahol egyhuzamban 9 évet töltött (ez annak is köszönhető, hogy nyilvánvalóan édesanyja kedvenc fia volt). Ekkor a család egy nagyobb lakásba költözött, ahol „Siginek” külön szoba járt.

A Freud-család 1898-ban. Sigmund a hátsó sorban, középen áll és szemből néz ránk (forrás: Freud Múzeum)

Először zoológusi karra iratkozott be, majd orvosira váltott, előbb a bakteriológia érdekelte, majd az állatok idegrendszere. 1881-ben pedig elkezdte a bécsi kórházban a gyakorlatát, miközben folytatta a halak és az angolnák idegrendszerének vizsgálatát. S bár nagyon élvezte, hogy mikroszkópja segítségével naponta valami újat fedezhet fel, rájött, hogy ebből nem tudna megélni. 1882-ben találkozott egy barátjának húgával, Martha Bernays-szel és a vonzalom annyira erős volt, hogy hónapokon belül eljegyezték egymást. Azonban összeházasodni még évekig nem tudtak, mivel a menyasszony ortodox családja nem igazán örült a szegény, kvázi-ateista családból származó fiúnak, Freud pedig rájött, hogy előbb biztos hátteret kell nyújtson. Miközben még az állatok idegrendszerét vizsgálta, rájött, hogy az emberi agy még izgalmasabb kutatási terület, főképp mert akkoriban még azt hitték, hogy a pszichés betegségeknek valamilyen agyi elváltozás lehet az oka. Freud nemsokára már órákat is tartott az egyetemen ebben a témakörben, miközben egy bécsi magán gyermekkórháznál helyezkedett el. Igazából itt borzadt el az akkoriban gyermekeken is alkalmazott, pszichiátriai „gyógyító” módszereken, mint a zárkába zárás, a hidegvizes nyugtatófürdők, vagy az elektromos sokkolók használata. Elkezdett humánusabb módszereket keresni. Egyik első kísérlete nem éppen sikerült, hiszen a kokainos kezelésről publikált. Később, mikor számos kezelt függőségéről olvasott, elvetette ezt a kezelési módot. Közben menyasszonya és családja Hamburgba költözött és ekkor kezdődött az a hosszú 3-4 év, amely alatt alig egy tucatszor találkozott a pár, de rengeteg levelet váltottak. Mondhatni Freudnak Martha volt az első páciense.

Freud és Martha Bernays házasságuk évében

1885-ben egy ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol az akkoriban főleg hipnózisos kezelési módszereiről híressé vált Jean-Martin Charcot klinikáján dolgozhatott. A professzor abból indult ki, hogy rengeteg pszichés betegség az agyban kezdődik, ezért ott is kell kezelni. Freud is elkezdett hinni ebben a módszerben. Mikor egy év múlva visszatért Bécsbe, saját klinikát nyitott a pszichés betegek számára – majd ugyanebben az évben, úgy érezvén, hogy elég pénzt gyűjtött össze, elvette Martha Bernays-t. Nyolc év alatt hat gyermekük, három fiú és három lány született. Eközben kezelési módszerét finomította, és nem csak a Charcot által használt hipnózissal kezelt, hanem beszéltette pácienseit, főképp múltjukról, gondolataikról, traumáikról, álmaikról, miközben lejegyezte ezeket.

Bertha Pappenheim alias Anna O.

Ekkoriban kezdett el foglalkozni akkori mentora, Josef Breuer egyik páciense, Anna O. (Bertha Pappenheim) esetével, aki komoly hisztériás betegnek számított. Breuer és Freud először nála fedezték fel, hogy ha feltárnak bizonyos okokat, és a pácienst erről beszéltetik, a tünetek enyhülnek, sőt akár el is múlnak. Ezért a legenda szerint Anna O. volt az első, aki a pszichoanalízis segítségével teljesen meggyógyulhatott. Freud az emberi agyat és elmét egy jéghegyhez hasonlította, hiszen egy hatalmas része a felszín alatt van – igazából ez a tudatalatti. Ez az elmélete, mely szerint az emberek nincsenek tudatában számos gondolatuknak, motivációjuknak, nem aratott nagy sikert, ahogy Breuerrel közösen írt könyve sem. De Freud tudta, hogy egy hatalmas titokra jött rá. A Berggasse utcai lakása mellett volt a rendelője, ott fogadta pácienseit (ma Freud Múzeum) közel ötven éven keresztül az elhíresült kanapéján. Módszere, hogy semleges hallgatóként beszéltesse pácienseit, sok esetben sikeresnek bizonyult, így a bécsi felsőközéposztálybeli polgárok egymásnak adták a kilincset, Freud napi 16 órákat dolgozott.

1896-ban meghalt az apja, ami nagyon megrázta Freudot, és eldöntötte, hogy saját magát is pszichoanalízis alá veti. Ekkor fedezte fel, mondhatni saját magán, az Oidipusz-komplexust (a lányokra pedig az Elektra-komplexus elméletét dolgozta ki). Ugyanakkor egyre több árulkodó jelet vélt felfedezni az álmokban, amelyek közelebb vihetik az emberek rejtett vágyaihoz és frusztrációihoz. 1900-ban publikálta az álomfejtéssel foglalkozó művét, és bár ezt már jobban fogadta a szakma, még mindig nem volt akkora elismertsége.

Hamarosan egy kis kör alakult ki körülötte, többek között Carl Gustav Jung és Alfred Adler részvételével – ez a csoport pedig egyre csak nőtt, míg megalakították a Pszichoanalitikus Társaságát, 1908-ban pedig megtartották első nemzetközi konferenciájukat. Freud szorosabb barátságot is kötött Junggal, később együtt tettek eleget egy amerikai egyetem meghívásának. Bár Freud szeszélyessége miatt kissé megromlott barátságuk, s különböző elveket vallottak a pszichoanalízisről, de elérték, hogy a szélesebb közönséget is érdekelni kezdte ez a gyógymód. Az első világháború után már Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendett a módszere, rengeteg háborús veteránt tudott ezzel kezelni. Ugyanakkor lánya, Anna is elkezdett intenzíven érdeklődni a pszichiátria iránt, őt a gyermek-pszichoanalízis megteremtőjének is tartják.

Sigmund és Anna Freud

1923 Freudnál rákot diagnosztizáltak, több mint 30 műtéten esett át, állának egy részét el is távolították, hatalmas fájdalmai voltak, de nem akart fájdalomcsillapítót szedni, mivel félt, hogy ez hat gondolkodására. A harmincas években, mikor a nácik egyre erőszakosabbakká váltak, a Gestapo Anna lányát is elhurcolta egyszer egy éjszakára, hosszas győzködés után úgy döntött, hogy el kell hagynia Ausztriát. Vízumot kértek és Londonba költöztek. Otthon maradt négy húga koncentrációs táborokban végezte. A Freud család Londonban telepedett le. A rák azonban legyőzhetetlennek tűnt. Tovább terjedt Freud arcára, aki már nem bírta a fájdalmat, és egy orvos barátja segítségével 1939. szeptember 23-án egy hatalmas adag morfiummal vetett véget a szenvedésnek.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.09.23. 10:23 • Címke: évforduló