​A félelem tárgyából egy rakás meggörbült ócskavas

1914. szeptember 30-án többek között arról tudósított a Reuters hírügynökség, hogy a háború folyamán először egy Zeppelin repült át London felett és bombázta is a britek büszke fővárosát.

Egy aggastyán meghalt és leégett a gázművek istállója is. A Ferdinand von Zeppelin által tervezett és gyártott kormányozható léghajók ugyanakkor rendkívül sebezhetőek voltak, az EFG honlapján több ilyen repülő szivar roncsait is megnézhetjük a korabeli felvételeken.

A francia filmarchívum, a Centre national du cinéma et de l'image animée (CNC) egyperces felvételén egy 1916 februárjában, Brabantban lelőtt Zeppelin roncsait vizsgálják a francia katonák.

Az angol Imperial War Museums négyperces kisfilmjén az 1916 októberében Hertfordshire mellett balesetet szenvedett L31-es még füstölgő roncsait próbálják szétszedni brit katonák.



Végül a dán tengerparton 1915 februárjában lezuhant L3-as roncsairól is megnézhetünk egy rendkívül jó minőségű ötperces felvételt a Dán Filmintézet jóvoltából.

A képre kattintva jut el a filmhez

A képsorok magukért beszélnek, a lezuhant Zeppelinek mindhárom esetben a felismerhetetlenségig összeroncsolódtak és talán az L3-as kivételével ki is égtek. A 25 ezer köbméter hidrogénnel megtöltött 160 méter hosszú repülő szerkezetek méretüknél és viszonylagos lomhaságuk miatt is könnyű célpontjai voltak az ellenséges repülőknek, de tüzérségnek is. Igaz, az első világháborúban még nem létezett kizárólag a légi célok ellen kifejlesztett gépágyú, de már a háború elejétől próbáltak a lövegek alá olyan szerkezeteket eszkábálni, amik lehetővé tették, hogy közel függőlegesen is tüzelhessenek. Az ágyúk aztán a megsaccolt magasságra időzített gránátokat lőttek a repülő járművek irányába. A hatásfok meglehetősen gyenge volt, de föntről sem tudtak pontosabban célozni, hiszen sokszor a pilóta, vagy a géppuskát kezelő hajigálta ki kézzel a bombákat.

A Zeppelineket az ellenséges repülők és a tüzérség mellett a viharok is ritkították, hiszen egy-egy villámcsapás is végzetes lehetett a lomha jószágok számára. Ahol a hosszanti tartógerendákra rögzített gyűrűk adták a szerkezet vázát, amit vászonnal borítottak és biztonsági okokból rekeszekre osztottak. A vázra voltak rögzítve a vezérsíkok és kormánylapátok, a motorok és a gondola is. A megsemmisüléshez – mivel a németek csak a tűzveszélyes hidrogénnel tudták megtölteni a szivarjaikat – elég volt egy szikra, és a gázzal együtt a vászonborítás is pillanatok alatt semmivé lett. A kezelő személyzetnek vagy az utasoknak pedig csak akkor volt némi esélye, ha a hajó közel volt a földhöz. A repülőgépek támadását a gondolába szerelt géppuskákkal igyekeztek elhárítani. (Egy ilyen vízhűtéses MG 08-as Spandau géppuskát és a 250 lőszert tartalmazó rakaszát nézegetik a Herfordshire mellett lezuhant Zeppelin roncsait cibáló katonák is.) A léghajók bombákat is vittek magukkal, egy ilyen gyújtóbombán időz el hosszasan a kamera ugyanebben a tudósításban 00:52-től.

Végezetül elmondható, hogy a Zeppelinek a fentebb említett jellemzőik miatt leginkább a lélektani hadviselésre voltak alkalmasak. Éjszakai támadásaik Párizs és London ellen valóban félelmetesek lehettek, hiszen ilyenkor csak a motorok zúgása hallatszott, és tudni lehetett, hogy nemsokára valahol robbannak majd a bombák is.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.11.11. 10:59 • Címke: első világháború 100, digitalizálás, efg1914