​A belső hang

Filmajánló: Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

A Birdman tartalmi alapkérdése: higgyünk-e a minket lenyomó belső hangnak, vagy hagyjuk a bennünk szunnyadó szuperhőst elhussanni oda, ahova való, a többi mesevilágbeli lény közé?

Filmtörténeti, filmelméleti állítását formáján és karakterein keresztül, áttételesen tudatja. A művészfilm vs. mainstream elitista gumicsont értelmetlenségét a kultúrsznob Tabitha karakterében is kidomborítva a posztmodern demokratizmusa mellett érvel. Ha így születik az elit művészetkritika, akkor átok, azaz humorcunami rá, majd az letarolja.

Alejandro González Iñárritu a Birdmannel vált igazi hollywoodi belsőssé. A sztárság, az öregedés, az alkotómunka nehézségeit Billy Wilder-i magasfokon (Sunset Boulevard, 1950) mutatja meg. A két film egymás mellé helyezésével pontos fogalmat kaphatunk arról is, mennyit fejlődött a film az eltelt hat és fél évtizedben. Birdman egy kevéssé ismert Hanna-Barbera animációs sorozat címszereplő karaktere, alighanem pusztán névazonosság. A Denevérember név használata életrajzi direktsége mellett a filmet a tragikum masszivitásával nyomta volna agyon, a rendező-forgatókönyvíró Iñárritu azonban pályája során először komédiát készített.

Michael Keaton és a CGI

A szerep úgy illik Michael Keatonra, mintha rá szabták volna, feltehetően így is történt. A művet az életrajzi vonatkoztatásoktól elmetsző filmelméleteknek hátat fordító forgatókönyv finomra hangolt iróniája működéséhez Keaton és színésztársai öniróniája elengedhetetlen feltétel volt. 1989-ben Tim Burton Batmanjének átütő világsikere egy csapásra sztárrá tette Keatont. Az 1992-es Batman visszatér kasszasiker még igen, átütő nem volt, s azóta a batmanség sztártőkéje lassanként elfogyott. Noha számos jó karakteralkotást láthattunk tőle (Jackie Brown), a  kétezres évek eleje óta többnyire videojátékokhoz és animációs filmekhez adta a hangját. Iñárritu remélhetően úgy fogja visszakatapultálni Keatont a legelső vonalba, ahogyan Tarantino tette Travoltával (Ponyvaregény). Ha így történne, nagyot nyernénk vele: a Birdman Keaton jutalomjátéka, aki nagyon nagy színésszé érett az évek során.

Jutalomjáték (Michael Keaton)

Riggan Thomson (Michael Keaton) alakja összefonódott Birdmanével, a legendás képregény-szuperhősével, akit fiatalon alakított. Évtizedek óta nem volt hasonlóan nagy dobása. Menedzsere és jogtanácsadója, a vicces-cinikus Jake (Zach Galifianakis) segítségével a Broadway kőkemény világában akarja bizonyítani kvalitásait. Színpadra adaptálja az emblematikus amerikai író, a korán elhunyt Raymond Carver egyik novelláját. A szerelem, szeretet mibenlétét boncolgató darabot maga rendezi, s a főszerepét is eljátssza. A próbafolyamat rosszul halad, a befektetők idegeskednek, s baleset éri az egyik férfi főszereplőt. Lesley (Naomi Watts), aki szintén Broadway-debütáns, a barátját ajánlja a szerepre. Mike (Edward Norton) hatalmasra növesztett egó mögé rejti, hogy kutyául érzi magát a mindennapokban, s csak a színpadon él. Agresszív beszólásai, drámázásai révén csehovi mélységű színházi játékká változtatja az addig középfajú társalgási drámaként, súlytalanul előadott darabot.
 

Minden eszközzel megvívnak az elsőségért (Michael Keaton, Edward Norton)

Riggan lánya, Sam (Emma Stone) asszisztensként dolgozik a társulatnál. A lány drogelvonó utáni rehabon van, puszta jelenléte lelkifurdalást jelent az apjának, arra emlékezteti, mennyire elrontotta a magánéletét. A bemutató előtti rengeteg feszültség, kapkodás közepette Riggan fiatal színésznő barátnője bejelenti, gyereket vár, Sam és Mike pedig egymásba szeretnek. Riggan összeomlik, amiben jelentős szerepe van Birdmannek, gonosz felettes énjének, aki folyton lehordja, letapossa maradék önbizalmát. A színész számára önmaga után legnagyobb ellendrukkere az ultrasznob véleményvezér kritikus, Tabitha (Lindsay Duncan). A nő faarccal közli a megviselt Riggannel: a színpad szent dolog, oda hollywoodi ripacs ne merészkedjen, s akkor is rosszat fog írni róla, ha meg sem nézi a darabot.
 

Sam: Emma Stone

A mindössze harminc nap alatt leforgatott bravúros alkotás létrehozását nehezítette, hogy Iñárritu a nagyon szűk helyszínekre beszorított jelenetsorokat hosszú snittekkel tette még feszültebbé. Volt olyan jelenet, amelyben tizenöt oldalnyi dialógust mondtak el, amihez a mozgásnak is nagyon pontos koreográfiája volt. (Arról, kik miatt kellett legtöbbször ismételni, itt lehet olvasni.)

Iñárritu első filmjével, a Korcs szerelmekkel (2000), ahogy mondani szokás, berobbant a filmes közéletbe. A 21 gramm és a Bábel egyre növekvő elismerést szerzett neki és túlnyomórészt mexikói csapatának, elsősorban Rodrigo Prieto operatőrnek, Guillermo Arriaga forgatókönyvírónak, s az argentin Gustavo Santaolalla zeneszerzőnek. Első három filmjét szokás volt haláltrilógiaként emlegetni, ez az osztályozási toposz azonban a több értelemben is halálos Biutiful óta érvényét vesztette.

A két „tiszteletbeli-mexikói” kultrendező, a spanyol Buñuel  és a chilei Jodorowsky óta az Alfonso Cuarón (Anyádat is, Gravitáció), Guillermo del Toro (A faun labirintusa, Pokolfajzat) Iñárritu-hármas öregbítette leginkább e latin-amerikai ország filmgyártásának hírnevét. Mindhárman Hollywood felé vették az irányt, közös filmgyártó cégük többnyire koprodukciókat gyárt. Iñárritu kezdőcsapata is nagy keresettségnek örvend, mindnyájan befutottak, útjaik fokozatosan, de törvényszerűen szétváltak. Ez az első olyan filmje, amelynek stáblistáján a kezdőcsapatból már senki sem szerepel. A Biutiful óta a rendezővel dolgozó Nicolás Giacobone forgatókönyve (munkája a cikk írása idejéig egy Arany Glóbuszt ért, a díjsorozat minden bizonnyal folytatódni fog) a leginkább emberközeli Tarantino-i, Guy Ritchie-i és csehovi erényeket ötvözi.

A Birdman ellenállhatatlan humorú fekete komédia, ugyanakkor megható, hol mélabús, hol keményen cinikus tudósítás az alkotótevékenység poklának bugyraiból. Iñárritu messze legjobban sikerült filmje: a közeget alaposan ismeri, karaktereit és színészeit megértve szereti. Ötletes dramaturgiájú forgatókönyve olyan sodró lendületű, olyan szép, hogy még szokottabb elemeit is a maga formájára, eredetivé hasonítja. Sírunk, nevetünk, igazi moziélményben van részünk.

Ajánljuk:
• Iñárritu rajongóknak
• aki hajlandó szembenézni, eltávolodni, sőt nevetni a démonain
• aki kíváncsi rá, mekkora színészek szorulhatnak háttérbe
• aki szeret gyönyörködni a színészi összjátékban

Nem ajánljuk:
• humortalanoknak és az öniróniára képteleneknek

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
(Birdman)
színes, feliratos, amerikai vígjáték, 119 perc, 2014
r: Alejandro González Inárritu, fk: Alejandro González Inárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris jr., Armando Bo, o: Emmanuel Lubezki, v: Douglas Crise, z: Antonio Sanchez
p: Alejandro González Inárritu, John Lesher, Arnon Milchan, James W. Skotchdopole, sz: Michael Keaton (Riggan Thomson), Edward Norton (Mike), Zach Galifianakis (Jake), Emma Stone (Sam), Naomi Watts (Lesley), Andrea Riseborough (Laura), Amy Ryan (Sylvia), Merritt Wever (Annie)

Bemutató dátuma: 2015. január 15.
Forgalmazó: InterCom

Boronyák Rita

• Publikálva: 2015.01.16. 15:30 • Címke: moziajánló