Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
A sárkányok végigkísérik az emberiség történetét, minden olyan korból tudunk róluk, ahol volt már írásbeliség. Vannak rossz és természetesen jó sárkányok is. Vannak hüllő- és oroszlántestűek. Ez utóbbi fajtával találkozhatunk a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált, a MaNDA adatbázisából is elérhető övcsaton.
Az öv viselése legalább olyan komoly történeti múlttal rendelkezik, mint a sárkányokba vetett hit. Az első ilyen kiegészítő egy bőrszalag, esetleg inda lehetett, amivel a megfogyatkozó szőrzete és a lehűlés miatt öltözködésre kényszerülő ősember derékban magán az állatbőröket rögzítette. A ruharögzítő és eszköz/fegyvertartó funkció az évszázadok alatt változatlan maradt, mint ahogyan is az övek legpraktikusabb, és ezáltal legelterjedtebb alapanyaga, a bőr is. Mivel a kikészített állatbőr megfelelő klimatikus viszonyok között meglehetősen sokáig ellen tud állni az időnek, így bőröveket jócskán találunk a múzeumok kínálatában. Jóval több van ezekben az intézményekben viszont a fémből készült övcsatokból, a legegyszerűbb változatoktól kezdve egészen a díszes, bonyolult formákig. Míg az ókor városi embere általában csak alkalmanként hordta, az öv a nomád népeknél hozzátartozott a mindennapos viselethez. Már csak azért is, mert erre voltak rögzítve, ebbe voltak tűzve azok a használati tárgyak (kés, tűzszerszám) és fegyverek, amik szükségesek voltak a mindennapokban.
Kattintson a képre, majd a 3D ikonra!
A sztyeppéken a ló, vagy marhabőr alapanyag általános volt az idők folyamán, viszont a csatok és díszítmények anyaga, díszítése és kidolgozottsága minden népnél, kultúránál hordozott valami specifikumot. Jó példa erre a honfoglalás kori magyar, vagy a későbbi besenyő sírokból előkerülő övcsatok, szíjvégek és veretek különbözősége. A MaNDA adatbázisában is 3D-ben körüljárható fém csat a Magyar Nemzeti Múzeum Népvándorlás kori Gyűjteményének része, méreteit ugyan nem tudjuk, de avar korinak tartják múzeum szakemberei. Az avarok 568-ban foglalták el a Kárpát-medence nagyobbik részét és uralmukat a frankok döntik meg majd a 9. század elején. Az avar kori sírokban találtak már sárkányábrázolást szíjvégen, de az egyértelműen az ázsiai, hosszúra nyúló testű, kislábú, gyík vagy kígyófejű típushoz tartozik. Az ázsiai sárkányok legyőzhetetlenek, de kiengesztelés esetén az embert segítő lények, míg az oroszlántestű, pikkelyes, esetleg denevérszárnyas európai és közel-keleti rokonaik gonoszak, a kereszténységben egyenesen a Sátán jelképei, amik felett például Szent György diadalmaskodik. A Nemzeti Múzeum övcsat garnitúrájának sárkánya ez utóbbi csapathoz tartozik. Feje ugyan inkább egy patás állatra emlékeztet, de testén a pontozás valószínűleg a pikkelyeket jelöli, erős lábai és szárnyai vannak. Így aztán sárkányunk vélhetően itt készült már Európában, a Kárpát-medencében, nem Ázsiából, egy harcos hasán tette meg idáig az utat.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.