„Egy levéltárost is érnek meglepetések”

Beszélgetés Molnár Lászlóval, a Semmelweis Egyetem Levéltárának vezetőjével, aki a levéltár 1993-as alakulása óta követi figyelemmel az ott őrzött és az azóta odakerült iratokat.

Hogyan alakultak meg az egyetemi levéltárak?
Az ötvenes években begyűjtötték az egyetemekről a 17.-19. századi iratokat az Országos Levéltárba. Senki nem gondolt rá, hogy 1956-ban pont azt a tornyot fogják kilőni, amelyben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium iratai vannak a beszállított egyetemiekkel együtt. Ez a torony nem is épült vissza (a régi Bécsi kapu téri képeken még lehet látni), de e katasztrófa nyomán támadt 1958-ban az a gondolata az ELTE vezetőinek, hogy ami megmaradt, azt tartsák saját kebelükben. Az elején nagyon pici intézmény volt, de ez volt az első, majd a kilencvenes évek elején volt a nagy felfutás, amikor több egyetemi levéltár is alakult. Itt meg kell említeni tanárunk, dr. Szögi László nevét, aki az összes egyetemen szorgalmazta a levéltár alapítást. Azóta is spiritusz rektora az egyetemi levéltáraknak. A nálunk lévő anyagok első rendezését is ő végezte, még a nyolcvanas években.

Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Semmelweis Egyetem), orvoskari tanácsterem (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

Hol volt akkor ez az anyag?
Részben a Központi Könyvtárban, részben a Rektori Hivatalban. Ami kötet formátumban volt, azt megkapta a könyvtár, ami dobozokban volt, azt a hivatal őrizte meg. 1993-ban, amikor megalakult a levéltár, egyesítették ezeket. Ekkor kerültem én is ide, de a levéltár szervezetileg a könyvtáron belül maradt, majd 2004-2005-ben vált külön a levéltár a könyvtártól. 

Ön ismeri a teljes anyagot.
21 év alatt azért megismeri az ember. Nem azt mondom, hogy tudom, hogy minden egyes dobozban mi van, mert egy levéltárost is mindig érhetnek meglepetések, akárcsak egy könyvtárost. Egy közeli kollégám például a Kertészeti Egyetemen egyszer csak kinyitott egy dobozt, amelyben teljesen más dolognak kellett volna lenni, és talált egy sebészeti oklevelet, amelyet 1776-ban a nagyszombati egyetem orvoskarán adtak ki. Egy Mannovitz Leopold nevű osztrák atyafi kapta – ezt tekinthetjük a jelenleg ismert legkorábbi egyetemi oklevélnek, amit az országban adtak ki. Ennél már csak egy korábbit ismerünk, amit szintén a nagyszombati egyetem adott ki 1775-ben, de az a pozsonyi egyetemi levéltárban található. Előbbiről nem lehet tudni, hogy került a Kertészeti Egyetemre, nyilván személyi hagyatékkal. Az ünnepélyes átadáskor akkori rektorunk megkérdezte a kollégámat, hogy találta meg, mire ő csak annyit válaszolt, hogy „hát ki kellett nyitni a dobozt”.

Orvosok szabadidejükben (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

Mi volt a SOTE levéltári anyag alapja?
1951-ig az orvoskar a tudományegyetem része volt, mint ahogy a vidéki egyetemeken is ez így volt. Abban az évben az orvosi karokat szovjet mintát követve leválasztották és önálló orvosi egyetemekké alakították. Az iratanyagokat a dékáni hivatal kezdettől megőrizte, majd amikor különvált az orvosi kar, ezek az iratanyagok itt maradtak. Egy részük, főleg a régebbiek, innen került az Országos Levéltárba, ahogy erről már beszéltünk. A rendszerváltás után, pontosabban az egyetemi integráció idején, 2000-ben az orvosi egyetemek vidéken visszakerültek a tudományegyetemek kebelébe: ez történt Pécsen, Szegeden, Debrecenben. A fővárosban azonban az ELTE és a SOTE nem állt össze ismét. Egyrészt a méretek miatt, másrészt politikai okokból.

A levéltárunk megalakulásakor alig 150 iratfolyóméternyi anyagunk volt, ami főleg a központi hivatalok ügyviteli irataiból, hallgatói nyilvántartásokból és néhány személyi hagyatékból állt össze. Jelenleg az iratanyagunk közel 600 iratfolyóméter. Ezen kívül 12 000 körüli fotónk van még. Egy méternyi irat, az egy méternyi oszlop, tehát a 600 méternyi az két Eiffel-torony. Elég soknak tűnik így kimondva, 250 négyzetméteren. A gyarapodást főleg a rektori és a dékáni hivatalok iratai, illetve személyi hagyatékok adták, kisebb részben tanszéki anyagok. Egyedül a Szentágothai-hagyaték közel 100 dobozt tesz ki. Van külön képgyűjtemény, fotó- és filmanyag, oktatófilmek is a hetvenes évekből.

Csoportkép vizsgálattal 1910-ből (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

Hány év után kerül be egy törzskönyv?
Ez teljesen esetleges, mert a dékáni hivatalok szeretik sokáig maguknál tartani ezeket az anyagokat. A szigorlati jegyzőkönyvek sajnos 1812 előttről nem maradtak meg, de 1812-től a különválásig megvannak. Ezekről készültek névmutatók, így azonnal meg tudjuk mondani, hogy ki hányadik kötet hányadik oldalán van. Ezt használják a családfakutatók: tegnap például volt itt egy brazil fiatalember, aki Londonban tanul gépészmérnöknek. A nagymamája a lelkére kötötte, hogy jöjjön el ide, és keresse ki a gyógyszerész dédapa dolgait. Meg is találtuk, úgyhogy nagy örömmel távozott. Nagyon sok már magyarul nem beszélő, családját kutató személy is felbukkan nálunk, és sok mindent meg is tudhatnak az ősökről: hol született, milyen vallású volt, mi volt az apa foglalkozása stb.

Kik járnak ide a családfakutatókon kívül?
Tudománytörténészek is előfordulnak, ők persze hosszasabban kutatnak. Jönnek az egyetemi polgárok is, ha van valamilyen évforduló, mert a levéltárban lehet anyagot találni. A kurrens  képanyagot igyekszünk digitalizálni, ezért vagyunk kapcsolatban a Fortepannal is. Ők felajánlották, hogy ingyen digitalizálják azokat a képeket, amelyek a profiljukba vágnak: főként városképeket, épületfotókat. Nekünk ez nagy segítség, mivel saját digitalizáló műhelyünk nincs, és minden ilyen dolog pénzbe kerül, főleg, ha jó minőségű. Szóval nagyon hálásak vagyunk nekik.

A Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Semmelweis Egyetem) III. sz. Belgyógyászati Klinika laboratóriuma (1922, fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

Milyen fotók vannak a levéltár gyűjteményében?
Vannak 19. századi fotóink is, főleg két személyi hagyatékban. Győry Tibor orvostörténészé az egyik, ő írta meg 1935-ben az orvoskar történetét. Akkor készült egy nagy egyetemi kiadványsorozat: minden karnak megírták a történetét, mert akkor volt az egyetem 300 éves. Sajnos a karok története mellé az egyetem történetének összefoglalója nem készült el. Az ő hagyatéka nem csak magyar, hanem német vonatkozású anyagokat is tartalmaz. A másik Magyary-Kossa Gyula hagyatéka. Ő szintén orvostörténész, akinek tíz doboznyi képgyűjteménye található meg nálunk: újságkivágások, könyvlapok, levelek és képek. Az ő magyar orvostörténeti monográfiája a kilencvenes években jelent meg reprintben, annak az illusztrációs anyagát is ez a képgyűjteménye adta. Ezt sikerült jól feldolgozni és katalogizálni. Az egyetemi képanyag főként az egyetemi újságtól származik, az ötvenes évektől kezdve napjainkig terjed.

A Fortepan lehetne bizonyos szinten a digitalizálási segítség különböző egyetemi levéltárak számára?
Bizonyos szinten. A fotóanyagunk azért jóval szélesebb, mint amit a Fortepan használ. Egyetemi rendezvények, doktoravatás, tanévnyitó, tanévzáró, tiszteletbeli doktorok avatása, különböző egyetemi ünnepségek, állami ünnepek, egyetemi ünnepek, konferenciák, előadássorozatok anyagai; de sok szakmai jellegű fotó is van nálunk.

Beavatkozás 1947-ben (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)
 
Miről szoktak szólni az egyetemi levéltárak vándorgyűlései?
Általában aktuális témákról, mint most az első világháború. Ilyenkor mindenki a maga területét mutatja be, azt, hogy náluk mi történt. Mi a saját anyagunkból bogarászunk elő arra vonatkozó dolgokat, hogy hogyan érintette a háború az adott felsőoktatási intézményt. A képzőművészeti egyetemen megnézték, hogy milyen nyomott hagyott a háború az akkori műalkotásokon. Az orvosi karról sok későbbi professzor járta meg az első világháború poklát fiatalon.

Évente egyszer összejön a szakma, egyrészt a Magyar Levéltárosok Egyesületének vándorgyűlésére, valamint az egyházi levéltárosok és az egyetemi levéltárosok is tartanak egy-egy vándorgyűlést. A fiatal levéltárosok egyesülete is tart vándorgyűlést. Járunk egymás rendezvényeire, az egyháziakkal különösen jó kapcsolatot tartunk fel, mivel hasonló levéltárak hasonló gondokkal küszködnek és az ott dolgozók már régóta ugyanazok. A nagy levéltárakban nagyobb a fluktuáció, de a kisebbekben az ember 10-20 évet csak úgy eltölt és nem unja meg. Valahogy nagyobb a megtartóképessége a kis levéltáraknak.

A digitalizálás kérdésében van olyan levéltár, amelyik előrébb tart?
Nagy különbségek vannak a levéltárak között. A nagy levéltárakat most nem említem. Az egyetemi levéltárak között viszonylag egy szinten vagyunk digitalizálás dolgában, ami általában külső forrásokra támaszkodva tud beindulni. Az egyházi levéltárak között van, aki komoly szinten régóta digitalizál: a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár.

Boncterem. Üllői út 93. BOTE (ma Semmelweis Egyetem) Igazságügyi Orvostani Intézet (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

Az elektronikus dokumentumokat is megőrzik?
Igen, ezeket megőrizzük, és hozzáférhetővé szeretnénk tenni őket a honlapunkon, vagy valamilyen honlapon. Jó kapcsolatban vagyunk az ALUMNI szervezettel, ők is digitalizálnak nekünk 1200-1300 képet, ez az ő honlapjukon lesz elérhető, de mi is becsatornázzuk. Aki érdeklődik a múlt iránt, az beleütközik a levéltárakba. A levéltárak is elébe mennek ennek, különböző közművelődési események, rendezvények, nyitott levéltárak éjszakájának szervezésével. Ebben mi még nem veszünk részt.

Érdekük Önöknek, hogy népszerűsítsék tevékenységüket?
Folyamatosan bizonygatni kell, hogy a levéltár társadalmi szükségletet elégít ki. Megtalálnak bennünket szerencsére, különösen, hogy a honlapunkon segédanyagok is vannak fenn. A kutatók személyesen jönnek, de egyre több kutatói megkeresés e-mailen érkezik: évi 150-180 kutatási eset van, ami ekkora levéltárban jó számnak számít. Naponta 5-6 megkeresés érkezik. 

A SOTE Központi Könyvtár olvasóterme, a falon Semmelweis Ignácot ábrázoló domborművel (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

A levéltárak nem csak a régi iratokkal, hanem a frissen termelődött iratokkal is foglalkoznak. Tehát az iratkezelés ellenőrző szerepe a levéltárakon alapul. A neten vezetett indexek, az internetes iratok átvételét is tervezzük, de ezek még nem érkeztek meg a levéltárba. Általában az elektronikus tartalom sokkal sérülékenyebb és különösen migrációnál nem lehet adatvesztés nélkül megúszni. Ezek az iratok jogbiztosító jellegűek, például nyugdíjszámításnál ezekre szükség is van, rengeteg igazolást adunk ki nyugdíjba menőknek, ezeknek meg kell lenni.

Milyen kutatásokat folytatnak?
Elkezdtük kiadni a végzettek listáját, ahol a betegek is utána tudnak nézni, hogy az orvos valóban elvégezte-e az egyetemet. A külföldi egyetemek folyamatosan megjelentetik a náluk végzettek listáját, de Magyarországon ez nem volt divat. Komoly akadálya is volt annak, hogy a hallgatósággal kapcsolatban tudományos kutatásokat végezzenek a történészek. Korábban azt már kutatták és fel is térképezték a középkorig visszamenőleg, hogy kik jártak külföldi egyetemekre, mikor, mit végeztek. A tanulmányok itthoni része a kevésbé feldolgozott. Általában nem egy intézményben végezték el a teljes tanulmányt, részben itthon is végeztek, vagy hazajöttek lediplomázni. Ez egy hatalmas kutatási projekt. A tudomány nemzetközi, mindig is az volt, eltekintve pár évtizedtől, amikor ez korlátokba ütközött és nem utazhattak csak a Szentágothai-kaliberű tudósok. Ő rengeteget utazott a negyvenes évektől kezdve és sokáig az Akadémia elnöke is volt, ott is van a hagyatékából egy rész.

Diákrektor választási plakát 1986-ból. SOTÉ-s üzenőfal (fotó: Semmelweis Egyetem Levéltára/Fortepan)

A SOTE levéltárát az egyetem tartja fenn.
Igen, de például pályázunk az NKA-hoz savmentes kartondobozokra, mivel a savtartalom pusztítja azokat az iratokat, amelyek a modern korban készültek. Érdekes módon a rongypapírok 200 év után is kiválóan érzik magukat. Ilyenek például a végzettek jegyzéke, az osztályozási könyvek, a szigorlatok jegyzéke. Valamennyi szálas iratanyag is ránk maradt. pl. 1848-49-ből van egy pár iratunk, egy orvoskari igazgatói anyag, Balassa János sebészprofesszor anyaga.

Ő utalt a leveleiben a nagypolitikai eseményekre is?
Azokra nem, de hát ezek nyilván beszűrődtek az egyetem falai közé, különösen mert honvédkórházat kellett ide berendezni és honvéd orvosi tanfolyamot kellett indítani kifejezetten a hadsereg igényeinek megfelelően. Balassát be is börtönözték Haynauék három hónapra. Ő mentette meg a börtönben Batthyány életét. Amikor a felesége becsempészte a kést, hogy öngyilkos lehessen, hogy ne tudják felakasztani, akkor Balassa látta el a sérülést, de akasztani nem tudták. Ezért volt végül az ítélete golyó általi halál.

A levéltári tanulmányok alatt már erre készült, hogy levéltárban dolgozzon?
Nem levéltárosnak tanultam, hanem történelem-francia középiskolai tanári szakon végeztem. A véletlen hozta, hogy a levéltárba kerültem: a szakdolgozatomat a már említett Szögi Lászlóhoz írtam, témája a külföldi hallgatók a pesti orvoskaron 1787-1848 között volt. Az itteni anyagból kezdtem dolgozni, a könyvtárban. Akkor szerveződött a levéltár és kerestek embert, szóval jó időben jó helyen voltam. Látták, hogy van ez a fiatalember, aki ismeri is az anyagot, megvárták, hogy megszerezzem a diplomát és itt kezdtem el dolgozni. A szakdolgozatomban is az érdekelt, hogy eredeti forrásanyagból lehetett dolgozni, jól feldolgozható iratanyagból, amely latin és magyar nyelvű volt, és amellyel még nem foglalkozott senki. Mindig nagy izgalom valahol az elsőnek lenni.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2015.03.18. 10:45 • Címke: rejtett kincsek, interjú, fortepan