A fotográfiák online valósága

A MOME TechTea nevű rendezvénysorozatának múlt csütörtöki előadásán Kelly M. Cannon, a The Museum of Modern Art (MOMA) munkatársa, jelenleg Budapesten Fulbright-ösztöndíjas, beszélt a fotográfiák digitalizálási lehetőségeiről és arról, hogy miképpen lehet még fotókkal történelmet írni. Szó szerint.

Kelly M. Cannont már a novemberi, Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett digitalizálási konferencián is hallottuk, de akkor sokkal rövidebb ideje volt beszélni a MOMÁ-ról, és arról a nagyszerű digitalizálási projektről, amelynek munkatársa volt. Az egyéves Fulbright-ösztöndíját Magyarországon töltő MOMA-munkatárs március 26-án a MOME TechTea rendezvénysorozatában végre bővebben beszélhetett a fényképek digitalizálási és feldolgozási módjairól, valamint a Thomas Walther Collection egyediségéről.

Kelly Cannon a novemberi digitalizálási konferencián

Cannon a Thomas Walther Collection munkatársaként digitális tartalmi tanácsadó asszisztensként dolgozott a projektben. A Thomas Walter Collection Thomas Walter gyűjteményét mutatja be: többek között Moholy-Nagy László, Aleksandr Rodcsenko, Alfred Stieglitz és André Kertész alkotásait. A gyűjtemény magyar, francia, amerikai, mexikói és német fotósok munkáit tartalmazza (köztük nyolc magyar fotográfus 32 képét). De mit is lehet kezdeni egy ilyen gyűjteménnyel, hogyan lehet kontextusba helyezni és digitális platformra szabott eszközökkel kutathatóvá tenni? A MOMA munkatársai négy éven keresztül kutattak, digitalizáltak, programoztak, teszteltek, és megszületett a végeredmény: a MOMA Object-Photo aloldala. Nem véletlen a címadás, bár látszólag nagyon ellentétes fogalmak a tárgy és az online adatbázis. Közelebbről megvizsgálva az Object Photo kutatásra is kiválóan alkalmas weboldalával az online felületben rejlő lehetőségeket tökéletesen kiaknázó adatbázis született.

Willie Ruge: Seconds before landing (A leszállás előtti pllanatok). Forrás: MOMA/Thomas Walther Collection

A gyűjteményben (és a december óta egész április 19-ig nyitva tartó kiállításon) található 1909-1949 közötti, azaz a fotográfia változó periódusában készült képeket tárgyi mivoltuk felől közelítették meg. Többek között azt vizsgálták, hogy milyen papírra nyomtattak (a festészeti restaurálási folyamatokban használt kémiai eljárással), milyen technikával készült a kép, és azt is, hogy az adott kép, amely a gyűjteményben található, hol és mikor volt kiállítva (ehhez például a hátoldalán található vámpecsétek is segítségükre voltak). Összesen 148 fotóművész 341 alkotását dolgozták fel és a Second Story stúdió segítségével tették a feldolgozott gyűjteményt online formában egy kutatható adatbázis részévé. A készítőknek az volt ez egyik célja, hogy újból felhívják a figyelmet a fotóra, mint tárgyra és műtárgyra, ezért vizsgálták olyan sok szempontból is a fizikai tulajdonságait.

Oskar Nerlinger Motorcycle in the Race című alkotása elölről

...és hátulról (a bal alsó sarokban azzal a bizonyos japán pecséttel, ahonnan tudni lehet, hogy a fotó egy japán kiállítást is megjárt )

Az összegyűjtött adatokból könnyen kutatható adatbázist hoztak létre, amelyet azért is tettek online elérhetővé, mivel könyv formában nehezebben kutatható, nagyon vastag kiadvány lenne, és nem lehetne bármikor frissíteni. A feltárt technikai eljárásokról a glossary rovatban olvashatunk többet: az itt szereplő tanulmányok azonban nem csak a fotókhoz kapcsolódnak szorosabban, hanem tananyagként is használhatóak.

A különböző pontocskákba belekattintva az adott technikával készült képeket mutatja meg a rendszer

A készítők azonban nem álltak meg itt. A műtárgyak kellő alapossággal való megközelítése után a fotók készítőit és azok életét is megpróbálták egy-egy diagramba összefoglalni. Így készítettek egy korabeli közösségi média konfigurációihoz hasonlatos diagramot, amely a fotósokat, a műhelyeket, az irányzatokat helyekkel és folyóiratokkal köt össze. Így ha például Moholy-Nagy nevére kattintunk rá, akkor láthatjuk, hogy hova kötődött ezek közül.

Ezen túl egy olyan térképen is bóklászhatunk, amely megmutatja, hogy egy adott fotográfus merre is fordult meg a világban. Vagy akár az összes fotós összes tartózkodási helyét is megmutatja egyszerre.

Fotó: MOME

Kelly Cannon azonban nem csak a MOMA saját adatbázisát és kutatói felületét mutatta be. Szót ejtett az designhumanities.org oldalról, amely hasonló módszer alapján és hasonló grafikával mutatja be például Voltaire levelezésének útját. De nem csak vizualizáció szempontjából hasonló oldalakat mutatott be, hanem más, fotóművészeti kutatásra is alkalmas weboldalt, pl. a Yale Egyetem fotográfiai kutatócsoportjának oldalát. Itt az 1935 és 1946 között Amerikában készült fotókat gyűjtötték össze, amelyeket egy olyan fotósokból összeállított csoport készített, akiket megbíztak azzal, hogy a késő harmincas, kora negyvenes évek mélypontján álló Amerikának képét örökítsék meg. Ide nem csak a fotókat töltötték fel, hanem az útvonalakat is jelezték, amely mentén a fotósok dokumentálták a tájat és az embereket. Az oldalon nem csak a térképek mentén fedezhetjük fel a korabeli amerikai tájat, hanem részletesen leírják a metódust is, amely szerint a fotósok haladtak.

Fotó: MOME

Mint látható, a digitalizálás és az adatbázisok felépítésén túl is érdemes foglalkozni egy-egy gyűjteménnyel. Olyan kutatásra is alkalmas portálokat lehet létrehozni, amelyek egy körülhatárolt szempontból közelítik meg a gyűjteményt, de a szempontot következetesen végigviszik és ezáltal a felhasználó könnyedén történelmi, művészettörténeti és fotótechnikai kontextusba tudja helyezni a bemutatott gyűjtemény egyes darabjait.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2015.03.30. 11:20 • Címke: digitalizálás