​Brutus fia lett Lincoln gyilkosa

150 éve dördült el az a bizonyos Derringer, a pisztolylövés pedig a rabszolgafelszabadító elnök, Abraham Lincoln halált okozta.

John Wilkes Booth húzta meg a kis egylövetű ravaszát, aki korábban az elnök elrablását tervezte, hogy aztán kicseréljék a déliek elfogott tisztjeire. A polgárháború időközben véget ért, a gyűlölet viszont változatlanul megmaradt. Booth a lövés után zsarnokot kiáltott, az ő szemszögéből talán nem is alaptalanul.

Az USA első republikánus elnökének politikája ugyanis, hogy finoman fogalmazzunk, nem mindenben felelt meg az akkori, még inkább a mai demokráciakritériumoknak. De hát a történelem (és a mai kor) már csak ilyen, a hősök kevésbé szerencsés és jellemes dolgairól sem felejtkezik meg. A lényeg viszont az, hogy Abraham Lincoln, a 196 centis „Favágó” baptista révén éppúgy ellene volt a rabszolgaság intézményének, mint az alkoholfogyasztásnak. Ugyanakkor 1834-ben nem írt alá egy petíciót, amelyben a színesbőrűek tanúként való meghallgatásáért emelték fel a szavukat, sőt, ifjú éveiben önkéntesként részt is vett az egyik indiánok ellen indított hadjáratban. Nem tudni, milyen hatással volt rá, hogy nagyapját az indiánok ölték meg, de az biztos, hogy az amerikai őslakosok jogaiért jóval kevesebbet tett, mint az Afrikából behurcoltakért és leszármazottaikért. Akiknek egyébként választójogot nem adott volna, sőt, a hivatalviselést sem tette volna lehetővé számukra. Eltiltotta volna őket a fehérekkel való házasságtól is, és arra is számított, hogy a felszabadításuk után nagy tömegekben hagyják el majd az országot és térnek vissza Afrikába.  Ez a számítása, mint tudjuk, nem vált be, de a könyvekbe, műveltségbe vetett töretlen hite igen, éppen ennek köszönhette páratlan karrierjét.

Lincoln 1860-ban (Thomas Hicks litográfiája, restaurálta: Adam Cuerden)

Lincoln tényleg favágóból lett az Egyesült Államok 16. elnöke, előtte pedig minden jogi egyetem, kurzus nélkül neves és jól fizetett ügyvéd. Aki a vallása mellett talán az ültetvényes gazdálkodás sikere és terjedése, és az északi kis farmerek megvédése miatt is csatlakozott a rabszolgaságot ellenzők táborához. Mint láthattuk, arról azért nem volt meggyőződve, hogy az Afrikából behurcoltak és leszármazottaik elérték már a szabadságjogok élvezetéhez szükséges fejlettséget, de a teljes jogfosztottságot sem tartotta jónak. A rabszolgaság kérdése ugyan nem jelentett igazán komoly törésvonalat Amerikában, de az 1854-ben megalapított Republikánus Párt már központi kérdéssé tette a témát. Lincoln 1861-es elnökké választása is csak úgy sikerülhetett, hogy a két azonos súlyú ellenfelet (Bell és Douglas) indítottak vele szemben, így megoszlottak a déli államok szavazatai. Az sem mellékes, hogy a két jelölt éppen az Unió egységének megőrzését hirdette, mert már a kampány idején eldöntött ténynek látszott: ha Lincoln nyer, akkor Dél elszakad. És valóban, hét állam még a beiktatása előtt bejelentette kilépését – úgy, hogy azt saját törvényhozásuk maradéktalanul megszavazta, sőt, némelyikben még népszavazást is rendeztek a kérdésről.

Lincoln tehát egy demokratikusnak mondható politikai cselekedet ellen indított háborút az egység nevében. Amely egységet az Egyesült Államok Alkotmányából vezette le azon sajátos érveléssel, hogy az egy felbonthatatlan szerződés, amit csak akkor lehet felmondani, ha abba minden állam beleegyezik. És akkor már azt is illik elmondanunk, hogy 1863. július 13. és 16. között 2000 a kötelező sorozás és a felszabadítás ellen tiltakozó, lázadó New York-it lőttek halomra az Észak katonái, és legalább 30 ezer háborúellenes aktivistát vetettek hosszabb-rövidebb ideig a polgárháború előtt és alatt börtönbe. Ezekről a dolgokról a fővárosban sikeres színészként tevékenykedő Boot is tudott, de ő már 1859-ben is ott állt puskával kezében a rabszolgák felszabadításáért lázadást kezdeményező John Brown akasztófájánál.

A Derringer Philadelphia

Julius Brutus Booth fia, hűen apja nevéhez, „így járnak a zsarnokok” kiáltással ugrott 1865. április 14-én este az elnöki páholyból a Ford Színház nézőterére. Miután az Amerikai kuzinunk című vígjátékot a felesége és egy ifjú házaspár kíséretében néző elnököt közvetlen közelről a bal fülénél meglőtte. A kijelölt testőr a közeli kocsmában iddogált ezalatt, Booth pedig a lábát törte az ugrás után, de maradt ideje a menekülésre. A bevezetőben említett elnökrablás helyett ugyanis az összeesküvők az Unió vezetésének (Lincoln mellett az alelnökkel és a külügyminiszterrel is végeztek volna) likvidálásával akartak káoszt okozni. Amiből nem lett semmi, Lincoln ugyan azonnal kómába esett és másnap reggel 7:22-kor visszaadta lelkét Teremtőjének, de a másik két támadás meghiúsult. Boot társaival együtt 50 kilométerre jutott Washingtontól, ahol beérték és rájuk gyújtották a dohánypajtát, amiben meghúzódtak. A színész lelövésével egy katona dicsekedett el, de az is lehet, hogy öngyilkos lett kilátástalan helyzetében.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.04.14. 16:24 • Címke: történelem, évforduló