Meddig lakott medve a Bakonyban?

Egy Gyenesdiáson talált amulett kapcsán merült fel a kérdés, hogy élt-e, és ha igen, akkor meddig barnamedve a Bakonyban, vagy a Balaton-felvidék erdeiben. Nos, az első kérdésre biztosan igen a válasz, de arról, hogy meddig kószáltak medvék a Bakonyban, már megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy a MaNDA adatbázisában megtekinthető ez a 3D-ben digitalizált medvefog amulett, amit a keszthelyi Balatoni Múzeumban őriznek.

Mivel a Kárpát-medence az európai a barnamedve egyik kedvenc élőhelye a mai napig, bátran állíthatjuk, hogy valamikor a Bakonyban is éltek ezek a barátságos külsejű, de annál veszedelmesebb állatok. Az biztos, hogy Eötvös Károly már nem említi őket a tájegységről szóló igen csak olvasmányos és informatív munkájában (Bakonyi utazás), ami majdhogynem felöleli az egész 19. századot. Hogy középkori királyaink még medvére vadásztak a Bakony erdeiben, az biztos, de már akkoriban is az igazi nagy medvevadászatokat Erdélyben rendezték. Az pedig a létező szocializmus egyik ismert anekdotája volt csak, hogy Brezsnyev egyik magyarországi látogatásán medvére vadászott a Bakonyban. Persze csak úgy, hogy Erdélyből érkezett ketrecben a szerencsétlen jószág. És ha már anekdoták, akkor  szólnunk kellene a román diktátor által puskavégre kapott bicikliző medvéről is, de térjünk inkább vissza a vizsgált, bronz karikával ellátott csontamuletthez.

Kattintson a képre, majd a 3D ikonra!

Amit a nyakában hordott láncon, vagy talán vékony szíjon 8.-9. századi viselője leginkább azért, hogy olyan erős legyen, mint a medve, vagy éppen megóvja őt eme vadállat támadásától. Vagy a betegségektől, mindenféle bajoktól, rontásoktól, boszorkányságtól. Ilyen védő, óvó és erőt adó amuletteket, leginkább ragadozó állatok fogait és karmait már az ősember is hordta átfúrva, szíjra fűzve. Az ókori ember sem változott ebben a tekintetben, csak már magas művészi értékkel gyártotta is ezeket a kis tárgyakat, gondoljunk csak az egyiptomiak szkarabeuszaira. A kereszténység aztán ezen a téren is nagy változásokat hozott, a fogak és bogarak helyett kis keresztet, szentképet, ereklyéket hordtak nyakban már az emberek. Ez a szokás a mai napig megvan, és számtalan olyan mutációja létezik, mint például az egyes afroamerikai és cigány szubkultúrák vastag láncokon hordott óriási méretű nemesfém keresztjei. Hogy aztán a keresztek és más világvallások jellemző amulettjei (pl. a muszlimok ötujjú keze) mellett egészen furcsa amuletteket is kedvelnek/kedveltek egyesek, abban sincs semmi kivetnivaló. Így volt egy időben roppant kelendő az akasztófák „beavatott” kötele, az újszülöttek köldökzsinórja, vagy éppen kiszáradt kígyókat és békákat is tartottak maguknál amulettként az emberek. A katonákat a kioperált puskagolyó vagy gránátszilánk óvta a sebesüléstől, de manapság arról is hallani, hogy valaki összetört autója darabkáját hordja magával az újabb karambolt megelőzendő. Ahelyett, hogy egy míves Szent Kristóf érmét, vagy egy rózsafüzért akasztana a belső visszapillantó tükrére.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.04.23. 12:57 • Címke: manda, digitalizálás, 3D